BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a kormány benyújt egy olyan törvényjavaslatot, amely címében nagyon sokat ígérő, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról, akkor azt reméljük és abban bízunk minden egyes alkalommal, hogy valóban olyan módosításról fogunk vitatkozni, olyan módosítást terjeszt be a kormány, amely lehetővé teszi végre, hogy a foglalkoztatási mélypontról elmozduljunk, és arról a csúcsról, amelyet a munkanélküliség növekedésével állított be ez a kormány, erről is pozitív irányban tudjunk elmozdulni.
Hiszen ma már többször elhangzott a parlamenti ülésnapon, hogy a munkanélküliség 13 éve nem volt ilyen magas, mint most, az 1996-os csúcsokat döntögeti a munkanélküliségnek mind a mértéke, mind pedig a munkájukat elvesztett emberek száma, hiszen az lassan közelíti a 600 ezret. És akkor arról nem is beszéltünk, hogy milyen sokan vannak azok, akik olyan térségeiben, olyan régióiban élnek az országnak, ahol a helyzetük szinte reménytelen. Ugyanakkor a régiók között vannak olyan régiók is, amelyekben a munkanélküliség az elmúlt évben több mint 70 százalékkal emelkedett, ilyen például a közép-dunántúli régió, és ezen belül is van olyan megye, ahol a munkanélküliség több mint 100 százalékkal emelkedett.
Joggal várja el minden munkavállaló, akár munkában áll még, akár elveszítette a munkáját, hogy olyan szabályok szülessenek meg a parlamentben, amelyek megőrzik a munkahelyeket, illetve a munkanélkülivé vált emberek számára valamilyen segítséget nyújt az újbóli elhelyezkedéshez, hiszen mindig ezt halljuk a kormány tagjaitól, illetve a miniszterelnöktől, hogy ez a legfontosabb, a munkahelyek megőrzése és a munkanélküliség csökkentése. Ön is elmondta most az expozéban, tisztelt államtitkár úr, hogy milyen fontosnak tartja ezt, hiszen ön szerint ez a törvényjavaslat összhangban van a kormány célkitűzéseivel és a munkahelyek megőrzésével. Nos, én bármennyire is figyelmesen olvastam el ezt a törvényjavaslatot, a legkevésbé sem találtam olyan utalásokat vagy olyan jogszabályi megfogalmazásokat, amelyek ezt a célt valósítanák meg, hiszen ha csak néhány pontját végignézzük, akkor abból egyáltalán nem ez következik.
Tisztelt Államtitkár Úr! Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét például arra a megszigorításra, amelyet ön nagyon pozitívan emelt ki a törvényjavaslatból, ez történetesen az akkreditációra vonatkozik, a civil szervezeteket érintené ez a változás, ez a szigorítás. Ez azért nagy baj, államtitkár úr, mert ha önök fontosnak tartják a civil szervezetek közreműködését - gondolok itt az egyesületekre, alapítványokra, közhasznú társaságokra, a nonprofit kft.-kre, amelyek olyan szegmensein dolgoznak a munkaerőpiacnak, ahol a profitorientált szervezetek egyáltalán nem vagy csak nagyon csekély mértékben jelennek meg -, akkor mi értelme, mi szüksége van ennek a megszorításnak, hiszen egy akkreditáció lebonyolítása több száz ezer forintba kerül, akkor, amikor ezek a szervezetek napról napra próbálják meg túlélni a jelenlegi helyzetet, és igyekeznek megtartani a pozíciójukat és segíteni azoknak az embereknek, akiknek egyébként is nagyon nehéz a dolga.
(18.50)
Hiszen kik ők, akikre ezek az egyesületek, alapítványok gondot fordítanak? Elsősorban megváltozott munkaképességű emberek vagy valamilyen sérüléssel, fogyatékossággal bíró emberek, akik nagyon nehezen találnak maguknak munkát. Miért baj az, ha civil szervezetek ebben közreműködnek és segítenek, hiszen talán a legkiszolgáltatottabb munkavállalói rétegről van szó? Arról meg már nem is beszélek, nem is értem, hogy mit keres ebben a törvényjavaslatban ez a szabályozás, ami a kormányt hatalmazza fel arra, hogy a munkaerő-piaci szolgáltatásokat nyújtó szervezetek akkreditációjának, valamint az akkreditált szervezetek ellenőrzésének szabályait alkossa meg, továbbá a minisztert is felhatalmazza arra, hogy milyen feltételekkel nyújtható támogatás ezeknek a szervezeteknek.
Államtitkár Úr! A munkaerő-piaci szolgáltatásokat nyújtó szervezetek akkreditációját felesleges újraszabályozni, ugyanis ezt már szabályozza egy gazdasági miniszter által kiadott rendelet, a 30/2000. (IX. 15.) rendelet. Ha ön azt mondja, hogy az intézmények működésének a hatékonyságát van hivatva növelni ez a törvényjavaslat, akkor talán nézzék meg és vizsgálják felül, hogy ez a szabályozás hogyan teszi hatékonyabbá az intézmények működését, és hogyan csökkenti a bürokráciát. Ez tulajdonképpen nem másról szól, mint hogy hogyan lehet a lukas állami költségvetést valamilyen módon befoltozni, akár a legkiszolgáltatottabb munkavállalói rétegeknek a kárára.
Azt is elmondta államtitkár úr az expozéjában, hogy többek között ez a törvényjavaslat majd most összhangba hozza a statisztikát, merthogy kettő van, egy, amelyiket a Központi Statisztikai Hivatal készít, és nagyon jól tudjuk, hogy ez a 25 ezer háztartásban történő adatfelvétel alapján készül, és van az Állami Foglalkoztatási Szolgálat által készített statisztika, ami havonta jelenik meg, igaz, most már sajtótájékoztató nélkül, szép csöndesen felkerül az ÁFSZ honlapjára, amióta ilyen brutálisan emelkedik a munkanélküliség. Most választ várnék én arra: milyen összhangot kell a kettő között teremteni, tessék már mondani? Olyat, amelyik elkendőzi a valós állapotokat?
Láttunk mi már ilyet, 2002 óta nem ez lenne az első eset; most nem váltják le a KSH elnökét, mert a saját maguk által kinevezett ember vezeti - hát, ha őt nem váltják le, akkor majd változtatnak a statisztikai módszereken. Ettől természetesen a probléma megoldódni nem fog. Ha nem történik változás a munkahelyek megőrzésében, illetve a munkahelyek bővítésében, akkor ez az egész csak egy írott malaszt, és nem fogja segíteni az emberek elhelyezkedését.
Ön azt is mondta, államtitkár úr, milyen fontos az, hogy aki nem tud elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon, annak biztosítsanak más munkát közcélú foglalkoztatás keretében. Ezzel akár egyet is érthetnénk, államtitkár úr, de a probléma az, hogy ez a megoldás - mindnyájan nagyon jól tudjuk - csak átmeneti, néhány hónapig tart, nem ad biztonságot és kiszámíthatóságot, és ráadásul jellemzően a kampányidőszakra időzítik ezeknek az embereknek a foglalkoztatását, bízva abban, hogy amikor szavazásra kerül a sor, elfelejtik mindazt a 8 évet, amit eddig önöknek köszönhettek.
Ez a törvényjavaslat így, ebben a formában számunkra nem elfogadható, ezért nem is támogatjuk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
