SIMON GÁBOR
SIMON GÁBOR
SIMON GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt a bátorságot nem veszem, hogy minden egyes felvetésre tételesen válaszoljak, viszont néhány megjegyzéssel szeretném ezt az estébe hajló, egyébként nagyon jó szakmai polémiát kiegészíteni.
Összességében szeretném megköszönni önöknek, hogy egy alapvetően higgadt szakmai vita folyt itt le az előterjesztés kapcsán. Ezt mondom akkor is, ha egyébként láthatólag vannak kérdések, amelyekben nagyon távoli álláspontok vannak az ellenzéki és a kormánypárti képviselők között. Néhány kisebb átcsúszástól eltekintve, ami egy picit kevésbé szakmai mezsgyére terelte a vitát, de azt gondolom, ez inkább csak a retorikai fogásoknak köszönhető.
Czomba képviselő úr elmondta, milyen borzasztó, hogy fehér asztal mellett döntenek itt valakik a különböző munkaerő-piaci, foglalkoztatási pályázatokról. Ezeknek a döntéseknek egy részét én hivatalból is nyomon követem. Hát nem fehér asztal mellett történik, hanem a szociális partnerek bevonásával, az ő aktív részvételükkel döntenek a pályázatokról, olyan pályázatokról, amelyek egy részét a regionális munkaügyi kirendeltségek az ottani szűrő után és az ottani javaslatokkal egyetemben juttatják el. Egyáltalán nem gondolom, hogy a szociális partnereket ilyen módon fehérasztalos úriembereknek kellene titulálni, ők nagyon komoly szakmai felelősséggel vesznek részt ebben a döntésben.
No de borítsunk fátylat erre a dologra, hiszen nem ez volt az alaphang. Néhány megjegyzéssel szeretnék reagálni egy-egy dologra.
Az egyik az, amit Babák képviselő úr mondott. Természetesen ma minden összefügg mindennel, de mégis egy picit abba a vitába belekeveredve, amit ön mond, hogy a belső fogyasztás szerepe hogyan jelentkezik a gazdaság élénkülésében, ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani önnek, hogy ez egy régi gazdaságpolitikai vita. Az én véleményem szerint a belső fogyasztás nem okoz gazdasági növekedést, a belső fogyasztás elsősorban az egyensúlytalanságot okozza, hiszen a fedezet nélküli jövedelemkiáramlás vagy éppen a fedezet nélküli fogyasztás bizony nem járul hozzá a stabil gazdasági fejlődéshez. Úgy vélem, azt leginkább az export, a beruházások, illetve a válság elmúltával a gazdaság munkaerő-piaci potenciálja tudja megteremteni.
A második megjegyzésem a bértámogatáshoz kapcsolódik. Többen is érintették, hogy vajon ez a 28 500 forint elegendő vagy nem elegendő. Nagyon hűen adták vissza képviselőtársaim azt a szakmai vitát, ami a bizottsági ülésen is lezajlott, néha majdnem szó szerint, ezért látszik, hogy megalapozott álláspontokat képviselnek egy-egy kérdésben. De azért biztosan azt is tudják, hogy az Európai Unió az ilyen jellegű támogatásokat maximalizálta a bérköltségek 50 százalékánál. Ha ezt a 28 500 forintot a Start-kártya elsőéves teljes járulékmentességével összevetjük, akkor ezzel az 50 százalékot elértük. Ez gyakorlatilag kielégíti azt az európai uniós feltételt vagy elvárást, ami ezen a téren megnyilvánul Magyarország számára is.
Aztán a civilek akkreditációjával kapcsolatban szerintem van félreértés. Foglalkoztatási civil szervezetekkel aktív napi kapcsolatom van, hiszen egy civil konzultációs tanács társelnöke vagyok hivatalból, amelyet egyébként a foglalkoztatási civil szervezetek kezdeményeztek, ők azok, akik moderálják és nagyon erősen javaslatokkal formálják az együttműködést. Ott bizony én úgy látom, hogy az akkreditáció egy részükről is felvetett javaslat, hiszen európai uniós program is készül arra, ami a civil akkreditáció segítségével azt a szolgáltatásminőséget teremti meg, ami egyébként a Foglalkoztatási és Szociális Hivatalnak, a foglalkoztatási szolgálatnak ilyen értelemben a szolgáltatási portfólióját tudja bővíteni. Ezt maguk a civilek is kezdeményezték. Abban meg biztosan van felelősségünk, hogy ezeket a pénzeket - amelyek egy része európai uniós forrás - az ottani játékszabályoknak megfelelően kell elkölteni. Ha ott van olyan feltétel, ami bizonyos fokig az elköltés minőségére vonatkozik, akkor én azt gondolom, ha a civilek ezzel nem szállnak szembe, akkor ez segíti azt, hogy hatékonyan, jól és felelősen költsük el ezeket a forrásokat.
Ami a pályaválasztási rendezvényeket - ahogy Velkey képviselő úr mondta: kampányrendezvényeket - illeti: jelentem önöknek, töredelmesen bevallom, hogy én tavaly egy csomó kampányrendezvényen voltam, Békéscsabán Domokos Lászlóval, Szegeden a Csongrád megyei közgyűlés elnök asszonyával, aki fideszes politikus, vagy éppen Zalaegerszegen Zalaegerszeg megyei jogú város alpolgármesterével, aki szintén fideszes politikus.
(19.30)
Ebben az évben pedig a kezembe jutott - és csak a balesetem miatt nem tudtam elmenni - az a tájékoztató kiadvány, amely nagyon sok városban egyébként nem szocialista politikusoknak az érdemi részvételével szervezi ezeket a pályaválasztási kiállításokat, tanácsadásokat. Én nem gondolom, hogy ezek kampányrendezvények volnának. Ezek nagyon fontos, a helyi közéletben, a helyi oktatási rendszerben, a gyerekeket elérő, a szülőknek a figyelmét a pályaválasztás fontossága felé fordító rendezvények. És én szeretném abban az önök támogatását megnyerni, hogy ez jövőre is legyen ilyen, hogy ezt tudjuk csinálni.
Ami talán még szóba hozható megjegyzés, és itt próbálok... Igen, Bernáth Ildikó képviselő asszony is szóba hozta, hogy hogy is állunk most a munkanélküliségnek a számaival, arányaival. Ahogy nézem az elmúlt időszakban a különböző programokat, amelyek vállalkozásoknak a munkahelymegtartó, a foglalkoztatás biztonságát jelentő pályázatai voltak, ezeknek a segítségével az év végére körülbelül 120 ezer embernek az állását tudjuk megőrizni - nem kevés pénzből. Azt gondolom, egyikünk sem jó és örömteli pillanatként éli meg, hogy az elmúlt 80 év legnagyobb gazdasági válsága közepette van a világ, nemcsak Magyarország, hanem az egész világ, mindenhol hasonló módon érzékelhető a foglalkoztatásnak a visszaesése, az ezzel együtt járó problémák, a gazdaságnak, a fogyasztásnak a visszaesése. Én azt gondolom, hogy az a célunk - minden bizonnyal önöknek is, nekünk is -, hogy ebből a helyzetből Magyarország előre jusson ki.
Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben azt kell mérlegelni, hogy a rendelkezésre álló forrásokat a lehetőség szerinti leghatározottabban és legjobban használjuk fel. Természetesen én is úgy vagyok vele, mint ahogy azt Kiss Ferenc képviselő úr is mondta: várjuk azokat a javaslatokat, azokat a módosító indítványokat, amelyek a jogszabály jobbítására irányulnak, és bízom benne, hogy lesz bennük olyan, ami egyébként az önök és a mi támogatásunkat is eléri.
Tisztelettel köszönöm, hogy ebben a vitában részt vettek, és kérem szépen, hogy amikor majd a részletes vitához érünk, akkor ugyanilyen aktivitással kísérjék nyomon a jogalkotást.
Köszönöm szépen. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
