VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslat tárgyalása során én is elsősorban szakmai-tartalmi dilemmákról tudok számot adni. Vannak a javaslatnak pozitív, előremutató elemei, és tartalmaz olyan felismeréseket, amelyeket a korábbi törvényjavaslatokról szóló vitákban mi is elmondtunk már, abba az irányba igyekszik lépni. Ugyanakkor az a megítélésem az előttünk fekvő javaslat alapján, hogy azokat a problémákat, amelyeket szeretne, nem fogja tudni megoldani. Vagyis lépéseket próbál jó irányba tenni, de úgy gondolom, hogy ezekkel az eszközökkel azokat az eredményeket, amelyeket célul tűz ki a javaslat, nem tudja elérni.
Önmagában a munkaerő-piaci nyitással és az ezzel kapcsolatos jogszabály-módosításokkal nincs vitám, ezekkel egyetértek, helyesek. Helyes az az eljárásrend, amely rugalmasan ad lehetőséget a mindenkori foglalkoztatási viszonyok, adatok alapján a szabályozás alakítására, fontosak azok a szabályelemek, amelyek a regionális vagy helyi szereplők bevonását, egyetértési jogát biztosítják a konkrét rendeleti úton történő szabályok elfogadásánál. Ezzel van a legkevesebb baj, azt gondolom, hogy ez a nemzetközi igényeknek és folyamatoknak megfelelő irányú, helyes lépés.
A javaslat egyik fontos eleme, államtitkár úr is hivatkozott erre, a rendelkezésre állási támogatásban részesülő személyek foglalkoztatásával kapcsolatos előrelépési irány. Elismerve azt a kritikát, amelyet a törvény elfogadásakor sokan megfogalmaztunk, miszerint a nyílt munkaerőpiacon keresztül lehet elérni ezeknek az embereknek a tartós foglalkoztatását, és ebben a közfoglalkoztatás legfeljebb átmenet, az sem eléggé hatékony módon szervezve, de maga a felismerés helyes. A javaslat, amely előttünk fekszik, és amely a támogatási összeget adná oda a munkaadónak, ha az foglalkoztatja az illető munka nélkül lévő személyt, megítélésünk szerint nem elegendő eszköz, nem elég motiváció. Tény, hogy ehhez a támogatási formához nem kapcsolódik továbbfoglalkoztatási kényszer, míg a nagyobb összegű támogatásokhoz ez kapcsolódik. Hozzáteszem, a nagyobb összegű támogatások éppen ezért sikertelenek, mert a piaci viszonyok nem teszik lehetővé a tartós továbbfoglalkoztatást. Úgy gondolom azonban, hogy a rendelkezésre álló források, illetve a támogatási összeg e téren lényeges érdemi, néhány tíz, néhány száz, néhány ezer emberen túli foglalkoztatásbővítést nem eredményezhet.
Többen említették az akkreditáció kérdését. Önmagában, ha csak az elvről beszélünk, valóban az akkreditáció jelent valódi garanciát arra, hogy szakmailag rögzített színvonalon folyjék a szolgáltatás, és ez is csak akkor történhet meg, ha az akkreditált szervezetek ellenőrzése is garantált. Tehát önmagában az az irány, hogy ezt szabályozni kell, nem kifogásolható. A kérdés az, hogy ez a szabályozás hogyan viszonyul a meglévő szabályokhoz, és az a kérdés, hogy valóban nem csak forrásszerzésről van-e itt szó. Ha ez tartalmi előrelépést jelentene, engem nem zavarna, de azt gondolom, az indokolatlan nagyságú díjak megjelenése nem a szolgáltatás színvonalának emelését segíti, hanem egyfajta sarc, amit jelen helyzetben nem lehet támogatni.
A következő kérdés, amiről szeretnék beszélni a törvényjavaslat kapcsán, a pályaválasztással kapcsolatos lehetőségek megnyitása a Munkaerő-piaci Alap terhére. Nos, helyesen ismeri fel a javaslattevő azt, hogy a pályaválasztás megalapozása ma Magyarországon nagyon rossz helyzetben van, sem a középiskolák megkezdésekor, sem a szakmaválasztáskor, sem a későbbi pályaválasztásokkor a tanulók, diákok, a szülők szervezett módon nem találkoznak olyan rendszeres, karbantartott információkkal, amelyek a pályaválasztást jó irányba segítenék. Úgy gondolom azonban, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat vagy más szereplők által szervezett ilyen tevékenység támogatása nem fogja megoldani az alapproblémát, mert nem teremti meg a lehetőségét, a feltételét annak, hogy szervezett módon, a képzési, oktatási rendszerbe integráltan, rendszerezetten történjen meg a tanulók pályaválasztását megalapozó, segítő tevékenység végrehajtása.
Ez a lehetőség, amelyet önök most megnyitnak, lényegében a kampányrendezvények számára biztosít terepet, nem a rendszeres, folyamatos tevékenység számára, amit az intézményi keretek között kell biztosítani professzionális szereplőkkel. Megmondom őszintén, azt gondolom, hogy az ilyen kampányrendezvények hatékonysága nem igazán jó, ezek leginkább arra alkalmasak, hogy a piacon lévő szereplők forráshoz jussanak, és kipipálják a tevékenységet. Korlátozottnak gondolom ezt a hatékonyságot, főleg annak fényében, hogy az alapprobléma megoldásában, vagyis az oktatási, képzési rendszerhez integrált, rendszeres, pályaválasztást segítő, megalapozó tevékenységben nem lépünk előre ennek a javaslatnak az elfogadása esetén sem, miközben itt van a legnagyobb lemaradás jelenleg. Úgy gondolom tehát, hogy ezt az intézményrendszerhez kell telepíteni, és az intézményrendszert kell alkalmassá tenni arra, hogy a szülők, diákok időben kaphassák meg a szükséges információkat. Ehhez a kampányrendezvények vagy a projektalapú megközelítés szerintem nem megfelelő.
Összefoglalóan tehát azt mondhatom, hogy a foglalkoztatási törvény módosításának indokául megfogalmazott felvetések jogosak, fontosak, ezekben előre kellene lépni, a munkaerő-piaci nyitás kapcsán megfogalmazott javaslatok jó irányba lépnek előre, az egyéb javaslatok pedig nem elégségesek, megoldást nem nyújtanak, ezért ezeket kritikusan tekintjük. Érdeklődéssel várjuk, hogy a javaslat sorsa hogyan alakul, hogy fog viszonyulni a kormányzat, illetve a kormánypárti frakció a benyújtott módosító javaslatokhoz.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az SZDSZ soraiban.)
(19.10)
