ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány sajátos helyzetben van, hiszen végleges álláspontját még nem alakította ki a törvényjavaslatról. Emiatt persze még nem kértem volna szót, hanem azokra az okokra szeretném felhívni a figyelmet, amelyek a kormányálláspont kialakítását megnehezítik.
Az első ezek között az, hogy a közoktatási törvény előír egyeztetési kötelezettségeket és hatásvizsgálati kötelezettségeket a kormányzat számára. Ezt ennek a törvényjavaslatnak az esetében elsősorban a kétszintű érettségi ügyében nem volt még módunk megtenni sem az egyiket, sem a másikat. Ebből a szempontból a türelmét is kell kérnünk a Háznak. Ahhoz, hogy végleges kormányálláspont legyen, előbb le kell folytatni ezeket az egyeztetéseket, illetve a kétszintű érettségi esetében úgy látjuk, érdemi, szakmai, és hozzá kell tennem, pénzügyi-szervezési hatásvizsgálatra is szükség van ahhoz, hogy ebben felelős döntést lehessen hozni.
(21.30)
Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a törvényjavaslatban megfogalmazott alapvető szándékokkal a kormányzat egyetért. Az valóban egy jelentős probléma, ezt magunk is jeleztük interpellációs válaszokban például, hogy miközben a kétszintű érettségi rendszer véghezvitt egy nagyon jelentős lépést -, amit tudom, hogy persze vitatunk, talán ma is fogunk itt vitatni -, de visszaadta a középiskolának azt a jogát, hogy a középiskolában megszerzett tudás és a letett vizsga, a középiskolai tudáson alapuló érettségi vizsga legyen a belépőjegy a felsőoktatásba, eközben az kelt aggályokat, hogy ma azokon a szakokon sem vált általános igénnyé az emelt szintű érettségi vizsga megkövetelése, ahol ezt a verseny és a szakmai minőség megkövetelné. Azt kell mondanom, hogy ez kétségkívül egy jelentős probléma.
Hozzá kell tennem, hogy minden probléma megoldását a vizsgarendszer átalakításától nem lehet várni. Azt kell mondanom, hogy azt a problémát, hogy az intézmények egyszerre érdekeltek abban, vagy érzik érdekeltnek magukat abban joggal, hogy magas minőségű tudást adjanak, és ehhez a magas minőségű tudáshoz minél magasabb színvonalú hallgatókat szerezzenek, másrészt érdekeltek abban is, részben pénzügyi okok miatt, részben álláshelyek és kapacitások okán, hogy megfelelő számú hallgatójuk is legyen, ebben a kérdésben nem a felvételi rendszerben van elsősorban a megoldás, legalábbis álláspontom szerint, hanem egyrészt abban a világos és átlátható versenyben, amelyik az államilag finanszírozott hallgatókért zajlik ma a felsőoktatásban, és amelyik a jól teljesítő hallgatókat azok felé az intézmények felé irányítja, ahol elismerten magas teljesítményt kaphatnak, másrészt pedig a finanszírozási rendszernek az az átalakítása, amelyik elindult a hároméves szerződésekkel, és majd reményeink szerint a kutatóegyetemekkel, de amelyik messze nem ért végére ezekkel a lépésekkel.
De mindenképpen azt el kell mondanom, hogy kívánatos lenne, hogy legalább azokon a szakokon, ahol éles verseny van, ott legyen minél több olyan diák, aki emelt szintű érettségi alapján kerül be. Ez ma nem probléma. Bocsánat, hogy ezt mondom, hogy a legkeresettebb, a legmagasabb - ezt nem mondom, színvonalat nem merek minősíteni, ez a Magyar Akkreditációs Bizottság ügye -, mondjuk azt, hogy a legkeresettebb szakok esetében nem kérdés, hiszen oda csak emelt szintű érettségivel és egyéb többletekkel lehet bekerülni. Azonban kérdés azoknál a derékhadba tartozó intézményeknél, ahol szükség lenne erre a többlettudásra, és segítené az igazságos versenyt is ez a többlettudás, de mégsem kérik az emelt szintű érettségit, elsősorban azért, mert attól félnek, hogy versenyhátrányba kerülnek más intézményekkel szemben. Másrészt a diákok sem választják az emelt szintű érettségit a saját döntésük alapján, mert úgy ítélik meg, hogy ők is versenyhátrányba kerülnek, hiszen jóval több tudásért nem kapnak annyival több többletpontot.
Azonban azt el kell mondanom, hogy léteznek más szakmai alternatívák is a kötelező emelt szintű érettségi mellett ennek a kérdésnek a megoldására. Az egyik szakmai alternatíva a kormány javaslata volt, az a kormányjavaslat, amely nem ebben a törvényben szerepel. Valószínűleg itt lesz majd érdemes rendezni, tehát nem érdemes két törvényben párhuzamosan evvel foglalkozni, de ebben majd az Országgyűlés dönteni fog, ha máskor nem, akkor az egyes törvények módosító szavazásában.
De mindenesetre az egyik lehetőség az, hogy mondjuk azt az intézményeknek, hogy “kedves felsőoktatási intézmények, döntsétek el az egyetemi autonómia keretében, hogy vállaltok-e rövid távú hátrányt azért, hogy az intézmény minősége javuljon, és ilyen módon versenyképesebbé váljon a hallgatókért való versenyben, vagy nem vállaljátok ezt a többletet, és akkor vállaljátok azt a többletterhet, amit a felzárkóztató kurzusok jelentenek”. Ugye, a kormány törvényjavaslata erről szól, azt mondja, hogy vessünk véget a kötelező együttműködésnek az intézmények között, ahol a gyengék valóban meg tudják akadályozni a jobbakat is abban, hogy ők emeljék a bekerülési színvonalat, döntsenek a felsőoktatási intézmények, hogy kérik-e, és milyen tárgyakból.
Egy másik alternatív lehetőség, amit érdemes megfontolni - nem zárja ki egyébként az előzőt -, amelyik azt mondja, hogy nézzük meg azt, hogy kellően vonzó-e az a többletpont, ami ma az emelt szintű érettségiért jár, és hozzáteszem, nézzük meg azt is - erre azért vannak szakmai tapasztalatok -, hogy a középszintű érettségi színvonala olyan-e, ami egy megbízható középiskolai tudást tanúsít. Ebben vannak szakmai viták, ezt azért én jól érzékelem.
Akármelyik megoldást is választjuk a három közül, vagy ezeknek bármilyen kombinációját… Hozzáteszem, még egyet hadd tegyek hozzá, amire készülünk is, magában az érettségi rendszerben is érdemes lenne megfontolni, az érettségi és felvételi rendszer összehangolásában az érettségi tárgyak és a felvételi tárgyak számát. Ma ez az egyik olyan kérdés, ami szervezésileg számos, majdnem megoldhatatlan gondot okoz.
Tisztelt Képviselőtársaim! Talán ebből a rövid felsorolásból is látták, hogy ezek nem feltétlenül olyan kérdések, amelyek egyik napról a másikra eldönthetőek, és biztosan csak a szakmával, a szakmai szervezetekkel való egyeztetés után dönthetőek el.
A második kérdés a kinevezési eljárás kérdése. Itt alapvetően egyetértünk a szándékkal, tudniillik avval, hogy érdemi együttműködés legyen fenntartó és intézmény között, hogy az intézmény pedagógusközösségének véleménye érdemben befolyásolja a fenntartói döntést. Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, nem tekinthetünk el attól, hogy a jelenlegi jogi szabályozás alapján a közoktatás megszervezése és a közoktatás fenntartása önkormányzati feladat, az önkormányzat viseli a felelősséget a közoktatási rendszerért. Ezért olyan jogi megoldásokra van szükség, amelyik nem csorbítja az önkormányzati felelősséget, miközben erősíti a tantestület szakmai véleményező szerepét.
Meg kell azt is említenem, hogy bizonyosan tisztázni kell azt, hogy pontosan kinek a 40 százaléka, és hogyan kell számolni, és hogyan van ez az egész dolog. Ebben kicsit még hagy bizonytalanságokat a benyújtott törvényjavaslat, mint ahogy a “három corner egy tizenegyes” szabály is némi aggodalomra ad okot, hiszen abban teszi érdekeltté a fenntartót, hogy ha kétszer nem nevez ki csak megbízott igazgatót, akkor harmadszorra már szabadon kinevezhet. Ez nem biztos, hogy egy jó irányba viszi el a folyamatokat, félek tőle, hogy inkább több gondot okoz.
Ami a továbbképzésre vonatkozó megközelítést illeti, ezzel alapvetően szakmailag egyet lehet érteni. Bizonyos ehhez hasonló elemeket a nemrég elfogadott továbbképzési miniszteri rendelet is tartalmaz, ugyanakkor nyilván itt meg kell vizsgálni azt, hogy pontosan milyen módon lehet életszerűen szabályozni ezt a kérdést, többek között ki fog különbséget tenni a gyakorlati és nem gyakorlati képzés között, mi köztük a különbség. Ma ez egy továbbképzési programban nem válik el élesen. Eközben jó pár más kérdést is szabályozni kellene, részben törvényben is, például a felsőoktatási tanulmányok beszámítását a továbbképzési programok esetében. Úgy látjuk, hogy ez egy egyébként jó célú és jó szándékú javaslat, amit némiképp talán pontosítani kell.
Végül, ami az 5-6., nem szakrendszerű oktatást illeti, ez a jogi szabályozás megfelelőnek tűnik, rugalmasabb szabályt alakít ki. A jelenlegi kicsit merev, de sikerült 120 órás továbbképzési szabály helyett, lehetővé teszi azt, hogy egy miniszteri szintű szabályozásban korábbi tapasztalatot, korábbi képzettségeket figyelembe véve egy olyan szabályozás szülessen, amelyik akkor és olyan képzésre kötelezi a pedagógust, amire valóban szükség van, és nem teremt fölösleges mechanikus képzési kötelezettséget.
Összefoglalva azt tudom mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy mind a négy ügyben olyan felvetésről van szó, ahol a szabályozás céljával… Az ötödiket azért nem említem, képviselő úr, mert azt már ma elfogadtuk egyszer, úgyhogy ehhez most nem alakítanék ki véleményt. Azt a javaslatot a kormány egyébként támogatta. Ebben a négy ügyben tehát, mind a négy ügyben azt tudom mondani, hogy a kormány a szabályozás szándékával egyetért, a választott megoldás tekintetében javasolja az Országgyűlésnek azt, hogy fontolja meg az alternatívákat, és a vita folyamán vizsgálja meg azt, hogy az egyes kérdéseknek van-e ennél jobb megoldásuk, illetve hogy az itt beterjesztett megoldások kielégítőek-e a kitűzött célok szempontjából.
Köszönöm szépen, elnök úr.
