GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Bár késői az óra, de engedjék meg, hogy mégis egy komoly ügyet tegyek szóvá. Annál is inkább választottam, hogy ma szólalok meg napirend után, mert azt gondolom, hogy hosszú hónapok vagy akár évek késlekedése után tulajdonképpen ezen az őszi ülésszakon van utoljára esély arra, hogy a választójogi törvényhez érdemben hozzányúljunk, és valamiféle jó irányú változtatást eszközöljünk annak érdekében, hogy a választások egyfelől alkotmányosan, másfelől kikezdhetetlenül lebonyolíthatóak legyenek.
Miközben alkotmányos kötelezettségünk, hogy ebben a ciklusban foglalkozzunk a választójogi törvénnyel, egyelőre komoly szándék a kormány és a két nagy párt részéről nem mutatkozik - félő, hogy politikai számításból - a tekintetben, hogy ez a változás megtörténjék. Ez év elején írásbeli kérdés formájában, majd március 31-én és szeptember 15-én napirend előtti felszólalásban hívtam fel a figyelmet az Országgyűlés választójoggal kapcsolatos alkotmányos kötelezettségére, mulasztásaira.
Közismert, hogy a választókerületek létszáma között meglévő jelentős aránytalanságok az egyenlő választójog elvét sértik, a probléma orvoslására az Alkotmánybíróság által szabott határidő pedig már több mint két évvel ezelőtt lejárt. További alkotmányos mulasztásos állapotot tart fenn a parlament a külképviseleti szavazás terén. Ha az év végéig a hatályát vesztő jogszabály helyett nem alkot korszerűbbet az Országgyűlés, kérdésessé válik a választások esetén külföldön tartózkodó honfitársaink választójoga.
Többször szóvá tettem azt is, hogy nyúljunk hozzá az ajánlási rendszerhez, mert a kopogtatócédula gyűjtését szabályozó rendelkezések jelenleg súlyos visszaélésekre nyújtanak lehetőséget, amellyel bizony sokan vissza is élnek. Ismert alkotmányjogászunk, Kukorelli István volt alkotmánybíró korábbi tanulmányában úgy fogalmaz: “A választásokról szóló 1989. évi XXXIV. törvény alkotóinak szándéka szerint egyszeri használatra, az 1990-es parlamenti választásokra, kimondottan a hatalomátadásra készült. Ez a törvény intézményesítette az ajánlási rendszert, amely tipikusan az átmenet regulája volt. 1989-ben a Nemzeti Kerekasztalnál azért találták ki, hogy a közvetlen politikai részvétel szűrje a pártosodási folyamatot, a hirtelen berobbanó többpártrendszert.”
Nos, képviselőtársaim, bizony ezen megfontolások mentén szabályozza ma is a törvény a képviselői mandátumok kiosztását, így a hatályos választási törvény azóta is alapvetően a kétpártrendszer kialakulása irányába hatott és hat ma is. Tudható ráadásul, hogy a különböző választásokon a kopogtatócédulák ügye egyre problematikusabb formában, visszaélések sorozatában köszön vissza. Mára a jogalkotó szándékával kifejezetten ellentétes és bűncselekményekbe torkolló gyakorlat alakult ki. A nagyobb pártok, konkrétan a Fidesz és az MSZP a jelöltjeik indulásához szükséges kopogtatócédula-mennyiséget messze meghaladó ajánlást gyűjtenek azért, hogy megteremtsék az ajánlószelvények piacát. Ezen a piacon, visszaélve a szabályozással, maguk menedzselik, hogy melyik kisebb jelölőszervezetek jelöltjeinek indulásával segítik vagy éppen gyengítik riválisaik esélyeit. A 2006-os választásokon már nagyszámú volt az ajánlásokkal kapcsolatos visszaélés, amelyre azóta is szinte kivétel nélkül minden időközi választáson akadt példa.
Éppen ezért azt gondolom, hogy színt kell vallani. Többször kértem, szorgalmaztam, hogy a kormány üljön le a parlamenti pártokkal erről a kérdésről tárgyalni. Az SZDSZ-nek nem presztízskérdés, hogy kinek a javaslata mentén oldható meg a probléma. Jelzem: személyesen mindig is azt a javaslatot támogattam, amely nem kaucióhoz, vagyis pénzletéthez köti a jelöltállítást, hiszen a pártfinanszírozás mai állapota mentén, illetve mai állapotára figyelemmel ez cseppet sem vállalható. Az a megoldás, amivel viszont Dávid Ibolya a múlt héten előállt, amely egyébként szinte szóról szóra az a javaslat, amiről az SZDSZ-en belül magam is beszéltem, nos, az a javaslat szerintem olyan, amiről indokolt lenne tárgyalni itt a parlamentben.
Tisztelt kormánypárti Szocialisták! És tisztelt ellenzéki, fideszes Képviselők! Arra kérem önöket, bizonyítsák be, hogy önöknek nem érdekük az, hogy ez a mostani állapot, a cédulabiznisz állapota fennmaradjon. Üljünk le akár ezen a héten, és állapodjunk meg a cseppet sem bonyolult kérdés újraszabályozásáról! A postán visszajuttatható ajánlószelvény-gyűjtési megoldás megszavazása csak egy gombnyomás, pusztán szándék kérdése. Ha nem támogatják, az csak egyet üzen: önök nem érdekeltek abban, hogy önökön kívül más, akár új demokratikus jelölőszervezetek is bejussanak. Ugye, nem erről van szó? Nem az újnácikkal kiegészített kétpártrendszerben gondolkodnak?
Az alkotmánybírósági határozatokban megfogalmazottakkal összhangban döntenünk nem egyszerűen lehetőség, hanem kötelezettség. Köszönöm, hogy meghallgattak.
És sajnálom, hogy a kormány nevében nem kapok választ a felvetésemre, de bízom abban, hogy a közeljövőben mégiscsak kapunk valamiféle reakciót egyfelől a kormány, az MSZP és a Fidesz részéről is. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
