ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony, a szót. Gondolom, elnök asszony is emlékezik arra, amit még az előző vitában a Ptk.-nál Kovács Szilvia képviselő asszony mondott az ellenzékkel kapcsolatban, de ha most a padsorokon végignézünk, akkor azt hiszem, a kormányoldal részéről vannak rettentő kevesen. De ezt nem szerettem volna felhánytorgatni, ha az előző törvénynél a képviselő asszony ezt nem mondja el.
Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai ügyek bizottságában számos olyan témával foglalkozunk és foglalkoztunk, amely kimondottan a környezet kérdésével foglalkozik. Olyan európai uniós döntések előkészítésében veszünk részt, amelyek valóban nemcsak Magyarország, hanem az egész világ környezetvédelmi kérdését próbálják előtérbe helyezni és arra stratégiákat kialakítani.
Azért is mondtam ezt el, hisz a nemzeti környezetvédelmi program egy bizonyos rövid ciklust próbál meg átölelni, hisz az előző egy 6 éves ciklust próbált magába foglalni, a mostani már megközelítőleg 9 évet próbál a maga részéről mint stratégia, vagyis mint elképzelés, mint program a parlament elé terjeszteni. A legnagyobb gondom nekem ott van, hogy ma ott tartunk, hogy a kiotói egyezményről már azt lehet mondani, hogy kifutó állapotban van, és a most decemberben összeülő koppenhágai csúcs meg még nem fogalmazta meg a világ számára is oly fontos, globális felmelegedésből adódó feladatokat. Ebből adódóan talán maga ez a stratégia, ez a program is úgy lett összeállítva, hogy egyrészt a koppenhágai eredményeket nem veszi figyelembe, és azt sem veszi figyelembe, hogy Magyarország a koppenhágai csúcson milyen elkötelezettséget vállal a maga részéről.
(12.10)
Másrészt Magyarországnak van egy 2020-ra szóló, a kiotói egyezménnyel kapcsolatos vállalása az alternatív energiák területén bizonyos százalékos mértékben, vagyis a kibocsátás tekintetében is elkötelezte magát Magyarország.
Ami nekem fáj ebben a programban, hogy jelenleg hét éve még mindig nem került a parlament elé a vízgazdálkodási törvény, ami nagyon fontos lenne ahhoz, hogy valóban tisztán lássunk. Tegnap este a Vásárhelyi-tervvel kapcsolatosan hatalmas vita alakult ki itt a parlamentben, és azt hiszem, Ángyán József képviselőtársam fogalmazott meg olyan érveket, amelyek mindenképpen részei a nemzeti környezetvédelmi programnak vagy stratégiának.
Most már 9 hónapja működik a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács, amelynek anyaga most fog a parlament elé kerülni. Itt szeretném jelezni mindenkinek, hogy a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács 32 olyan prominens személyiségből, szervezetből áll, mint a Tudományos Akadémia, az egyházak, civil szervezetek, munkaadók, munkavállalók, a kormány, valamint a parlamenti pártok képviselői, és a civil társadalom teljes köre részese ennek a stratégiateamnek, amely a 100 oldalas anyagot letette a parlament elé. Ennek szűkített változatát fogja a jövő héten megvitatni a parlament. Ebben találhatók sokkoló erővel bíró megállapítások. Talán érdemes lenne a parlamentnek is, a kormányzatnak is, a társadalomnak is ezt a 100 oldalas anyagot elolvasni, hiszen tényleg valóban sokkoló megállapítások vannak arról, hogy jelen pillanatban Magyarország hol tart, milyen kitörési esélyei, lehetőségei lehetnének. Ha ezeket nem vesszük figyelembe egy program összeállításakor, egy stratégia kialakításakor, akkor sajnos sérülni fog a további folyamat.
Néhány dologgal szeretném illusztrálni, hogy érezhető legyen, a nemzeti környezetvédelmi program tartalmaz olyan részeket, részelemeket, amelyek kapcsolódnak a kiotói egyezményhez, a különböző stratégiákhoz. Be van nyújtva a parlament elé a klímatörvény kérdésköre, ez is négypárti egyezséggel született, ami egy országgyűlési határozati javaslatban kell hogy megtestesüljön, de sajnos ebben sem történt előrelépés. Tartok tőle, hogy ha ezeket nem vesszük figyelembe, nem építjük be abba a stratégiába, amely 20 vagy 25 évre próbálja megfogalmazni Magyarország kitörési lehetőségeit, a célokat, víziókat, ami olyan stratégia, amelyben összeegyezteti a globális felmelegedés, a környezetvédelem, a vízgazdálkodás, az energia, a közlekedés kérdéseit, nem lesz előrelépés.
Államtitkár úr a Dunántúlt elég jól ismeri, hiszen regionális vezetője volt a székesfehérvári környezetvédelmi hatóságnak, és nagyon jól ismeri a Somló környékét, Veszprém megyét. Itt nyugodtan lehet mondani a természetvédelmi területek kérdéskörét is, mivel megszűnt az a törvény, amelynek alapján belterületté lehetett nyilvánítani bizonyos területeket, vagyis belterületi körbe került természetvédelmi terület. Ezt átadták az önkormányzatoknak, és innentől fogva az önkormányzatok vagy sáfárkodnak, vagy garázdálkodnak vele. Ajkai példát is tudnék önnek mondani, amikor egy Interspar érdekében egy csónakázótó hatalmas szeletét próbálják meg “kivágni”, hogy egy multinacionális bevásárlóközpontot kiszolgáljunk, feláldozva a természetnek egy részét. A lakosság számára is jó példa az ökológiai lábnyom, egy emberre általában 2,1 hektár vetítés tartozik, de ezekkel a fogalmakkal a mai társadalom még nincs teljes egészében tisztában.
Ugyanilyen problémát jelent a területrendezési terv is. Ez is óriási vitát váltott ki annak idején a parlamentben, a Natura 2000, a honvédelmi területek kérdésköre, olyan átfedések vannak, ami miatt sem fejleszteni, sem továbblépni nem lehet, mert annyira lekorlátozta önmagát a Natura 2000 is, hogy egyszerűen további lépéseket azokon a területeken nem lehet megtenni. Itt értem a dunai híd utáni szakasz útépítését, az is a Natura 2000-be eső, egybefüggő területként jelentkezik, ezért nem lehet továbblépni. De lehetne nyugodtan említeni az alternatív energiákat. Az európai ügyek bizottságában is szóba hoztuk, hogy ma a magyar társadalomban minimum 30 százalékos pazarláscsökkentést lehetne elérni, és ez a pazarláscsökkentés nem abból adódik, hogy a távfűtés áfáját 5 százalékra leviszem, hanem meg kellene vizsgálni annak lehetőségét az összes magyar állampolgár esetében, aki energiát használ. Hiszen a kistelepüléseken vagy gázzal tüzelnek, és nem részesülnek az 5 százalékos adókedvezményből, vagy fával tüzelnek, és nagyon jól tudjuk, hogy a fa költségei hatalmas mértékben megnőttek. Így tulajdonképpen diszkriminációs elv valósul meg. A kistelepüléseken élő, akár 80 éves idős nénikének vagy bácsikának a háza, amely 300 éves, biztos, hogy a klíma vagy a technológia szempontjából nem azzal az értékkel bír, mint egy felújított lakótelepi lakás, ahol a globális felmelegedés okozta károkat és a pazarlást állami és önkormányzati segítséggel enyhíteni tudják. Tehát egy kistelepülésen élő állampolgár helyzete egészen más. Számos alkalommal elmondtam parlamenti vitában “jó példaként”, hogy ha szürkületben megyünk a Balaton irányába, akkor egy szürkés-kékes felhőben úszik a Balaton környéke. Ez abból adódik, hogy a társadalom elszegényedése miatt egyre többen nyúlnak vissza a régi, hagyományos fűtési módszerekhez, és ebből környezetszennyezés alakulhat ki.
Mindenképpen szeretném, ha ez a stratégia, ez a program nem egy elkapkodott program lenne. Szeretném, ha a koppenhágai csúcs utáni állapotokat is be lehetne építeni ebbe. Szeretném, ha a jövő héten, amikor megkezdődik a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács által összeállított ajánlás vitája, és az abból kialakuló esetleges további négypárti egyeztetéseken olyan stratégia tudna megformálódni, nemcsak 6 vagy 9 évre, és a nemzeti fenntartható fejlődés stratégiájával egy időben olyan nemzeti környezetvédelmi program tudna kialakulni, ami 20-30 évre is egyfajta esélyt, lehetőséget ad Magyarország számára. Itt szeretném kihangsúlyozni, és talán számos példát elmondani, hogy a vízgazdálkodási törvény mennyire fontos lenne. Hiszen Európában az európai országok közül Magyarország alatt van a legtöbb édesvíz. Ezt mindannyian tudjuk. Magyarország alatt van a legtöbb termálvíz. Magyarország alatt van a legtöbb gyógyhatású ásványvíz. Nem véletlen vetnek szemet a külföldi befektetők, beruházók a magyarországi lelőhelyekre, kutakra. Ugyanilyen problémának látom a geotermikus energia kérdését is. Az elmúlt időszakban több egyéni parlamenti képviselő által benyújtott módosító indítványok szerepeltek ezekben a kérdésekben. Egy programot úgy lehetne összeállítani, hogy rendezi ezeknek akár a bányászati lehetőségét, akár a kiaknázási lehetőségét, akár a visszasajtolás kérdését. Egy programnak tulajdonképpen erről is kellene szólnia.
Szólni kellene a programnak az európai uniós források felhasználásáról is. Erre mondanék példát. Vannak országok, amelyek rettentően rosszul használták fel az európai uniós forrásokat, ezért ott vannak, ahol vannak. Vannak országok, amelyek rettentően hatékonyan tudták felhasználni ezeket. A parlamenti vitákban is számos alkalommal elmondtam, hogy nem célszerű, nem jó az, ha olyan fejlesztésekre próbálunk meg uniós forrásokat felhasználni, amelyek működésük során sokkal többe kerülnek. Az európai uniós forrásokat elsődlegesen környezetvédelmi, akár csatornázási, akár vízgazdálkodási, akár energetikai területen, akár alternatív energiák honosítására kellene felhasználni. Számos magyar szabadalom van - ebből is volt egy, Pelczné Gáll Ildikó által gerjesztett parlamenti vita -, és valóban, a magyar szabadalmak megismertetésével, azok honosításával és uniós forrással történő megvalósításával lehetne elérni olyan környezetvédelmi hatásokat, ami mindenki számára előnyössé válik. Bizonyos időszak után ezekkel a forrásokkal az energiafüggőségünket, ahogy Bencsik János képviselőtársam is elmondta, csökkenteni lehetne. Hiszen nem csökkent az energiaimport-szükségletünk, hanem növekedett.
(12.20)
Tehát pontosan ezekre kellene az uniós forrásokat felhasználni, hogy ha ebből a gazdasági válságból Magyarország valamikor majd ki tud lépni, akkor olyan fejlesztéseket tudjon megvalósítani, amire a későbbiek folyamán már kevésbé kell gondot fordítani. Nem véletlenül mondtam a pazarlást, hiszen érezhetően és tudhatóan ma Magyarországon a pazarlás területén óriási források mennek el, és a másik oldalon az EU-s beruházások pedig nem oda érkeznek, ahol tulajdonképpen ezeket a pazarlásokat meg lehetne szüntetni.
Híve vagyok, hívei vagyunk a nemzeti környezetvédelmi programnak, de tényleg egyszer és mindenkorra össze kellene rakni ezt a képet. Ebben nagyon is fontos a vízgazdálkodási törvény, a Vásárhelyi-terv kérdésköre, a klímatörvény, és lehetne tovább sorolni, amit egységesen kellene mindenképpen egymáshoz fésülni, és annak alapján kialakítani egy olyan programot, amely tényleg hosszabb távon, nemcsak a mi korosztályunkra, hanem majd az unokákra is hatással bír, olyan hatással, hogy a globális felmelegedésből adódó későbbi hatalmas problémákat mindenképpen csökkenteni tudja.
Még két példát szeretnék elmondani, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a tavalyi évben Barcelonában, Szerbiában vízhiánnyal küszködtek, tehát máshonnan kellett odaszállítani a vizet. De nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy például Tibetben az óriási hegyeknél a hó visszahúzódása, a gleccserek visszahúzódása micsoda hatalmas mértékű, tulajdonképpen több ezer kilométeres nagyságrendet jelent, a fennsíkoknál a vízháztartás tűnik el, a tavak szabályszerűen eltűnnek. Ha ezek visszaszorulnak, akkor nincs utánpótlás, nincs vízutánpótlás, tehát egész Ázsia szenvedni fog a vízhiánytól.
Magyarország ebből a szempontból bővelkedik. Itt kellene olyan lépéseket megtenni, ami a magyar vízháztartást tulajdonképpen hosszú távon is tudja biztosítani. Ezt mondhatom nyugodtan Somló környékére is, hisz ott is csökkent a talajvízszint, vagyis a vízszint, de az Alföldön ez még radikálisabb, vagy a Duna-Tisza közén, ahol most már 6-7 méteres a vízszintcsökkenés, tehát hatalmas kiszáradási folyamat indult meg.
Ugyanilyen fontosnak tartom, ahogy Bencsik János is elmondta, a közlekedést, a 8-as út kérdését. A 2002-es választásokon Medgyessy is megígérte, 2006-ban Gyurcsány megígérte, hogy pár éven belül le fog érni a határig a 8-as út kétsávosítása - nem történt meg, és ezekkel együtt a csatornázások tulajdonképpen elmaradnak. Somló környékén, az én térségemben a 39 településből 8 csatornázott, és vízbázis fölött fekszik. Ezt az államtitkár úr nagyon jól tudja, sőt mi több, Somló környékének bizonyos területe termálövezetet is érint. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ha itt nem tudjuk felgyorsítani a programokat, uniós forrásokat felhasználni, akkor sajnos hiába csinálunk bármilyen programot, ha nem tudjuk forrás szempontjából is megvalósítani.
Köszönöm a figyelmüket.
