KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Említettem, hogy néhány fontos részletet még szeretnék kiemelni a törvényjavaslatból, de ezt megelőzően a fideszes képviselők hozzászólására, László Tamás, illetve Braun Márton hozzászólására mindenképpen szükségét látom reagálni.
Megítélésem szerint nem az a döntő, hogy most profitorientáltnak vagy non-profitorientáltnak nevezzük azt az intézményt, amelyik ellátja a kezelését. Kékesi Tibor is, magam is utaltunk a jelenlegi helyzet ellentmondásosságára, amit, gondolom, nem cáfolnak a képviselő urak sem. Sokkal fontosabbnak tartom azoknak a garanciális elemeknek a megjelenését a törvényi szabályozásban, amelyeket nem kívánok most megismételni, de amelyek azokra a felvetésekre megadják a választ, amelyeket például László Tamás képviselő úr is említett az intézménnyel kapcsolatban.
A költségek tekintetében Kékesi Tibor részletesen szólt arról, hogy nem igaz az a feltételezés, hogy majd magasabb költségekkel tudnak dolgozni, mert korlátokat állít az új törvény is a működési költség mértékeit illetően. Ez a befizetett tagdíj 4,5 százaléka lehet, és a vagyonkezelési költség mértéke pedig 2014-től a kezelt vagyon 0,4 százaléka.
(10.50)
A jelenleg hatályos törvény és az új törvény ez irányú szabályozása lényegében teljes mértékben megegyezik.
Az elmúlt időszak tapasztalatai persze fontosak, de most sokkal fontosabb az, hogy 2013 után, amikor jeleztem, hogy egy fordulópont lesz, amikor a járadékszolgáltatás megindul, akkor milyen helyzet keletkezik a magánnyugdíjpénztáraknál. Hogyha már egy kicsit a történelembe visszatekintünk, akkor '98 után éppen a Fidesz-kormány volt az, aki az első bizonytalanságot bevitte a rendszerbe. A portfólióválasztás kinyitása, ami már a mi időszakunkra esik, erre lehet utólag - amikor már a válságot megismerjük - azt mondani, hogy ez hiba volt. Persze nagyobb biztonságot jelentett volna, hogyha marad abban a rendszerben a magán-nyugdíjpénztári befektetési szisztéma, amiben volt, de azt nem lehetett tudni, hogy a válság be fog következni majd 2009 októberében. És az a lehetőség, hogy mi nyitottunk a részvénypiac irányában, az pedig egy magasabb hozam elérését tette lehetővé.
Abban, gondolom, nincs vitánk, hiszen az egész hozzászólása korrekt volt Braun képviselő úrnak, hogy nem szabad egy-egy rövid időszak elért eredményeiből messzemenő következtetést levonni, hiszen éppen Braun képviselő úr tette világossá azt, hogy 2008-ban jelentős veszteségek keletkeztek, ami 2009-ben kompenzálásra került. Szerintem, hogyha jól megnézzük az önkormányzati rendszer jelenlegi működését ebben a szférában, amit jól jelzett Braun képviselő úr hozzászólása, akkor szerintem a Fidesznek is érdemes elgondolkodnia azon, hogy vajon érdemes-e annyira érvelni a jelenlegi önkormányzati szisztéma mellett.
Az, hogy milyen befektetéseket fog ajánlani az újonnan létrejött biztosító, azt majd bízzuk a tulajdonosokra, mindenesetre érdekelt lesz abban, hogy olyan befektetéseket eszközöljenek, amelyek egyrészt a tulajdonosnak, de ugyanakkor a tagoknak is jelentősebb hozamot képes biztosítani.
Az pedig, hogy a mortalitási helyzettel számolni kell, szerintem nem lehet kérdéses, hiszen ez egy tőkefedezeti biztosító rendszer. Nyilvánvaló, hogyha az életkörülmények kedvezően alakulnak, ezt persze a törvény nem negatívként hozza és nem negatív tényként említi, hanem csak egy olyan fontos, úgymond kockázati tényezőként, amivel a tagok érdekében számolni kell. Nem mindegy az, hogy húsz évig vagy harminc évig kell a járadékszolgáltatást végezni.
Miután én azt mondtam a 15 perces hozzászólásomban, hogy nagyon fontos a tagok biztonsága, és László Tamás képviselő úr is utalt arra, hogy nem az intézmény oldaláról kell megközelíteni, ez igaz. Pontosan elmondtuk azt, és ezért is szeretnék most néhány részletet kiemelni, hogy nagyon fontos a 3 millió tag helyzete, hogy hogyan alakul az ő jövőbeni szolgáltatás-igénybevételük, milyen biztonságot, milyen kiszámíthatóságot tudunk adni. Ilyen szempontból csak vázlatosan szeretném jelezni azokat a legfontosabb részleteket, amelyeket kidolgoz a törvényjavaslat, de nyilván nincs arra lehetőség, hogy mindegyik részletről most hosszan beszéljünk.
Az szerintem egy nagyon lényeges előrelépés, hogy a tagoknak úgymond a tulajdonosi felelőssége gyakorlatilag megszűnik. A kötelességük a tagdíjfizetés lesz és a foglalkoztatóknak történő rendszeres adatszolgáltatás. Magánnyugdíj-szerződés fogja kimondani a tag jogosultságát az egyéni számlán felhalmozott összegre, és arra már utaltunk mind a ketten Kékesi képviselő úrral, hogy az átmeneti időszakban is megfelelő garancia lesz arra, hogy ezek nem sérülhetnek.
Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a törvény egyértelművé tegye, mikor áll be a pénztártagoknak, illetve a pénztárbiztosító tagjainak a jogosultsága, mikor lehetséges egyösszegű szolgáltatás igénybevétele. Arra is utaltunk, hogy bizonyos választási lehetőség illeti meg a tagokat. A jogosultság megszerzésekor a tagok választhatják, hogy melyik szolgáltató ellátását veszik igénybe. Én úgy értelmeztem Braun képviselő úr hozzászólását, hogy üdvözli azt, hogy belép egy kijelölt járadékszolgáltató azok számára, akik nem élnek a választás lehetőségével.
Azért, hogy legyen fedezet az inflációindexált járadékra, a törvény előírja, hogy a tartalékot hosszú lejáratú, inflációindexált papírokba köteles fektetni a biztosító. És a másik lábát is megteremti feltételként, amikor azt mondja, hogy az Államadósság Kezelő Központnak ki kell bocsátani olyan papírokat, amelyeket le tudnak jegyezni.
Szeretném felhívni a figyelmet a törvény azon előírásaira, amelyek a tájékoztatást erősítik. Amikor már a biztosítónak 6 hónappal korábban, mielőtt a jogosultság keletkezik, kötelező tájékoztatást kell végrehajtania. A felügyeletnek elektronikus kötési és váltási rendszert kell működtetnie, ami szintén a tájékoztatási lehetőségek tárházát bővíti. Nagyon fontosak azok az előírások, amelyeket a vezetővel szemben, a vezetőkkel szemben fogalmaz meg a törvény. Itt nem egyszerűen egyfajta végzettség előírására gondolok, hanem a szakmai alkalmasság és az üzleti megbízhatóság törvényi előírására.
Már utaltunk arra, de szeretném kiemelni, hogy a járadékszolgáltatók körének a kijelölését is körbeírja a törvény. Lesznek a versenyszolgáltatók és a kijelölt járadékszolgáltató. Minimális biztonsági tőkét fogalmaz meg a törvény, és hogyha elnehezül a gazdálkodás adott esetben, mert persze nem lehet tudni, hogy mikor milyen gazdasági körülmények alakulnak, akkor bizonyos feltételek fennállása esetén egy pénzügyi tervet köteles elkészíteni, amelynek a tartalmát is körbeírja a törvény.
A befektetést csak a törvényben meghatározott eszközökbe és keretek között lehet megvalósítani. A törvény korlátozza a hitel- és a kölcsönkondíciókat a biztosítók esetén. Aktuális jelentéseket ír elő a törvény. Működési és vagyonkezelési limiteket határoz meg. A demográfiai és befektetési kockázatok kezelésére létrehozza az egyéni kiegyenlítési tartalék intézményét. A halandósági viszonyok eltéréséből adódó nyereség, illetve veszteség kiegyenlítésre kerül, tehát nem egy-egy biztosítótársaságnál jelentkezik az eredmény vagy a veszteség, hanem ez terítésre kerül az intézményrendszeren belül. Nagyon fontosnak tartom kiemelni a garanciaalap intézményét, ez jelenleg is működik; a törvény tovább fogja erősíteni ezt a garanciaalapot a szavatolótőke, világos döntési kompetenciák, átlátható felelősségi viszonyok tekintetében. A törvény, bár nem az önkéntes nyugdíjpénztárakkal foglalkozik, de a törvénymódosítással az önkéntes nyugdíjpénztárak vagyonkezelési díjának a felső határát is 2014-re 0,4 százalékra csökkenti. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy precíz, átalakulási szabályrendszert fogalmaz meg, tele garanciával.
Úgy ítélem meg, hogy ha azzal a szakmai megközelítéssel, amivel Braun képviselő úr értékelte a benyújtott törvényjavaslatot, még ha számos kritikai észrevételt fogalmazott is meg, alaposan végiggondoljuk, hogy mi is a célunk ennek a törvényjavaslatnak az elfogadásával, akkor szerintem meg lehet találni a közös nevezőt. Megítélésem szerint a törvényjavaslat tekintetében, a majdani módosításokkal - mert hiszen, ahogy Kékesi képviselő úr jelezte, módosító indítványokat nyújtunk be - szerintem megteremthető a közös nevező.
(11.00)
(Az elnöki széket Pelczné dr. Gáll Ildikó, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Kellő felkészülési időt - és ezt hangsúlyozni kell -, megfelelő garanciák mellett kell biztosítanunk a 3 millió magán-nyugdíjpénztári tagnak, az őket körülölelő intézményrendszernek, annak érdekében, hogy egy biztonságos, kiszámítható járadékszolgáltatást tudjanak igénybe venni azok, akik 2013. január 1-jén elérik a jogosultsági határt.
Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps az MSZP soraiban.)
