DR. LUKÁCS TAMÁS
DR. LUKÁCS TAMÁS
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mostanában a médiában a költségvetési törvényen és az akörül zajló vitákon túlmenően, a rádiófrekvenciákon túlmenően a közbeszéd tárgya a kormány kinevezési gyakorlata és az azok kapcsán felmerült problémák taglalása. Amennyiben ez a közbeszéd tárgya, és a sajtó érdeklődését is felkelti, nyilvánvaló, hogy a parlament ellenőrzési szerepéhez hozzátartozik, hogy e Ház falai között is beszéljünk azokról a kérdésekről, amelyek a kormány kinevezési gyakorlata kapcsán felmerülnek.
Mi a probléma vele? Hiszen egy kormánynak az a dolga, hogy kinevezzen intézményvezetőket, ami a hatáskörében hozzá tartozik, és az a dolga, hogy mentsen fel intézményvezetőket. Úgy gondolom, az első probléma az, hogy nem ment fel ott, ahol fel kellene menteni, és kinevez ott, ahol nem kellene kinevezni. Három probléma köré próbálom foglalni a mostanában történt kinevezéseket: az időpont, a módszer és az ezek kapcsán lévő politikai megfontolások.
Kezdjük az időponttal! Az Oktatási Minisztérium kinevezési gyakorlatában, amikor nyolc intézmény élére igazgatót nevezett ki, akkor megállapítható, idézem: a megbízások egy része a közlemény megjelenésekor már régebben lejárt, vagy még nem volt esedékes a procedúra. Nagyon érdekes kinevezési gyakorlat, amikor nagyon érdekes pályázatot vagy versenytárgyalást ír ki a minisztérium, felmerül egyébként a bírálóbizottság tagjainak a megváltoztatása is, amit később cáfolnak, és akkor lefolytatnak egy olyan pályázatot, ahol a szakma bizonyos értelemben tiltakozik az ellen, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Csorba László, akinek egyébként ilyen típusú végzettsége nincs, lehet, hogy kiváló filozófus, lehet, hogy az olasz-magyar kapcsolatok érdekében rengeteget tett, csak a Magyar Nemzeti Múzeum karakterénél, alapító okiratánál fogva más típusú ember kellene. Vagy a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, Csák Ferenc, aki lehet, hogy fiatal kora ellenére a közigazgatásban valamit letett az asztalra, de nem biztos, hogy bármifajta szakmai gyakorlattal rendelkezne, vagy képes volna egy ilyen nagy múltú intézmény kellő elvezetésére, de erre majd visszatérhetünk. A tegnapi interpelláció során is a miniszter úr mást nem tudott válaszolni, mint hogy fel tudta sorolni azt, amit egyébként úgyis tudunk, ami egyébként a Magyar Közlönyben úgyis megjelent, hogy kiket neveztek ki.
Nézzük a módszert! A kinevezés módszerével az is a gond, hogy új intézményeket hozunk létre, hogy kinevezhessünk embereket, vagy pedig fogjuk magunkat, és valamilyen embert az érdekkörünkből nevezünk ki. Vegyünk erre is egy példát: itt van például Bejó Pál a Statisztikai Hivatal élén. Ezzel kapcsolatban ő nem tagadja azt, hogy ahol ő volt, ez az Ecostat, százmilliós nagyságrendben fizetett ki pénzeket a kormány holdudvarának - Pénzügykutató Zrt., ATV, Gazdasági Rádió -, nem tagadja.
Mi a magyarázata? Elég szegényes: számunkra fontos az is, hogy a média gazdasági tájékoztatása javuljon. Ha a médiát azonosítani lehet a felsorolt intézményekkel, és ebbe nem tartozik bele a közszolgálat, és nem tartozik bele sem a Népszabadság, sem a Magyar Nemzet, amelyek sokkal nagyobb példányszámban jelennek meg, akkor Bejó Pálnak nyilván igaza van, de inkább azt vélem, hogy ezen mondat nem más, mint az őszödi beszéd mondatának a végrehajtása: magunk mellé állítani a meghatározó, befolyásoló médiákat.
Végül vegyük Andor László kinevezését, ahol véleményem szerint alapvetően nem a kormány, hanem a kormányt fogva tartó MSZP követte el azt a hibát, ami Magyarország érdekeivel teljes mértékben ellentétes. Ha a kormány kinevezési joga az európai biztos meghatározása, akkor a magyar érdekekkel szembemegy, hogy az MSZP elnöksége rangsort állít fel, és azt nyilvánosságra is hozza. Nem szokásos ez a megoldás, hiszen ez a mi biztosunk ebben a rangsorban csak a harmadik volt, tehát azt gondolom, a magyar érdekeket az szolgálta volna, ha tárgyalásokat minden párttal, különösképpen azon párttal is folytatnak, amelyik a legnagyobb európai frakcióval rendelkezik, - de mindezek a tárgyalások nem nyilvánosak -, akkor lenne erős a biztosunk.
Ez a dolog azt jelenti, hogy a kormány az MSZP foglyaként cselekedett (Zaj az MSZP soraiban.), és ezek a politikai következtetések, mert azt gondolom, hogy a jövőben is arra számíthatunk, különösképpen, amikor a parlament nem ülésezik, hogy a következő kormány részére megpróbálják azokat az aknákat elhelyezni, és megpróbálnak pozícióba emelni olyan embereket, akik elsősorban a párthűségük és nem a szakmai gyakorlatuk alapján érdemelték ki azt. (Moraj az MSZP soraiban.)
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
