GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Talán a képviselőtársaim egy része számára ismert egy 1995-ben készült, “A gyűlölet” címet viselő fekete-fehér francia film, amely francia külvárosokról szól. A történetben három jó barát - egy arab, egy zsidó és egy fekete, színes bőrű fiatal - keveredik különböző bonyolult élethelyzetekbe, utcai harcokat folytatnak a rendőrökkel, menekülnek, kábítószer-problémáik vannak. A film a rasszizmusról, a külvárosi erőszakról és leginkább arról szól, hogyan lesz, hogyan lehet visszafordíthatatlan, menthetetlen egyéni és személyes tragédia olyan helyzetekből, amelyekről senki nem akar tudomást venni. Olyan helyzetekből, amikor mindenki úgy tesz sokáig, minthogyha semmi probléma nem lenne, miközben mindannyian tudják már, hogy nagyon nagy baj készül, és egyszer csak a puskaporos hordó felrobban, és hirtelen ott van egy olyan nagy baj, amivel már senki nem tud mit kezdeni.
Ennek a filmnek egy visszatérő anekdotájában egy férfi zuhan le a 10. emeletről, és minden egyes emeletnél elmondja a saját maga megnyugtatásra, hogy eddig minden rendben, eddig minden rendben. Az anekdota szerint ugyanis nem a zuhanás a lényeg, hanem a vége ennek a zuhanásnak, a leérkezés.
Amikor újra - és én örülök a legkevésbé annak, hogy újra - erről kell beszélnem, amikor újra a hétről hétre verbálisan és fizikailag is egyre agresszívabb magyar szélsőjobbról kell beszélnem, és ennek a szélsőjobbnak a Fidesszel való kapcsolatáról, illetve a Fidesz kapcsolatáról ezzel a szélsőjobbal, akkor újra és újra eszembe jut ez a történet (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban.), és látom magam előtt a fideszes politikusokat, ahogy nap mint nap elmondják magukban ezt, hogy eddig minden rendben, eddig minden rendben. Elmondják ezt akkor, amikor Molnár Oszkár elmondja azt, amit elmond, majd ennek nincs semmilyen következménye. Elmondják ezt magukban akkor, amikor egy másik képviselőtársuk meglátogatja a börtönben azt az embert, aki éppen politikai terrorizmus vádjával ül előzetes letartóztatásban, és ennek sincsen semmilyen következménye. Nyilván ilyenkor minden egyes alkalommal otthon belenéznek a tükörbe, és lefekvés előtt elmondják önmaguk megnyugtatására azt, hogy eddig minden rendben.
Csakhogy, tisztelt képviselőtársaim, a probléma az, hogy ez nem a Fidesz problémája. Ez nem csak a Fidesz problémája; ez Magyarország egyik legfontosabb problémája lesz - lehet - a következő években, és sajnos annak a politikai szimbiózisnak, amelyet az elmúlt másfél évtizedben a Fidesz és egyes szélsőjobboldali erők között kellett látnunk, a következményeit együtt fogjuk természetesen megfizetni.
Szívesen vagyok nagyvonalú, és készséggel elhiszem természetesen azt, hogy a Fidesz politikáját meghatározó vezetők pusztán taktikai célokból mondanak olyanokat, amilyeneket mondanak néha, vagy tűrnek meg bizonyos tűrhetetlen véleményeket a frakcióban vagy a pártban. Szóval, ezt nagyvonalúan kész vagyok elhinni, hogy itt választástechnikai, taktikai célok vezérelik a Fidesz vezető politikusait, és hogy ők lelkükben ugyanúgy viszolyognak ezektől a típusú kijelentésektől és megnyilvánulásoktól, mint minden józan demokrata ebben az országban. Szóval, ezt készséggel elhiszem, a probléma csak az, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a másfél évtizedes, ismétlem: politikai szimbiózis, amiben együtt léteznek a magyar szélsőjobbal, sajnos nem múlt el nyomtalanul.
Ez sajnos a Fideszen is nyomokat hagyott. Lehet, hogy a vezetőik egy része azt gondolja, hogy ezzel lehet választást nyerni, ezzel lehet szavazatokat maximalizálni, aztán majd kezdünk valamit azokkal az emberekkel, akik így gondolkodnak, azonban azt kell látnunk, hogy a Fidesz másodvonalának politikusai és támogatóinak egy jelentős része őszinte, igaz hittel azonosul ezekkel a véleményekkel és ezekkel a gondolatokkal. És sajnos azt kell látnunk - az összes nemzetközi példa ezt mutatja -, hogy ez a játék a szélsőjobbal mindig rosszra vezet; mindig benyújtja a számlát ugyanis a szélsőjobb, mindenhol a világon. Ezt kell látnunk, tisztelt képviselőtársaim!
Szóval, a leérkezés lesz itt is a lényeg, nem pedig az, hogy minden egyes emeletnél úgy érezhetik, hogy eddig megúszták, és eddig minden rendben van, és ez a leérkezés, a csattanás a végén, ez pedig a közös problémánk lesz, ismétlem. (Folyamatos zaj, közbeszólások a Fidesz padsoraiból.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Kiabálnak, és fel vannak háborodva, ahogy ez megszokott ilyenkor. Tisztelettel szeretném önöket megkérni, hogy nézzenek magukba, és gondolják végig, hogy hányan adtak az elmúlt két évben, az elmúlt években interjút, mondjuk, annak a hetilapnak, amely rendszeresen reklámozott konkrétan náci könyveket, és amely éppen a múlt héten neki nem tetsző liberális vagy baloldali beállítottságú - vagy annak vélt - írók könyveinek a könyvtárakból való kilopkodására és megsemmisítésére buzdított. Vagyis gyakorlatilag eljutott a konkrét náci alapvetésig és a konkrét náci színvonalig: a könyvégetés barbarizmusáig.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
