HÓNIG PÉTER
HÓNIG PÉTER
HÓNIG PÉTER közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Moldova György könyvét én is olvastam, azt ajánlom, olvassa el még egyszer, mert az a könyv pont a vasút körüli elkendőzött visszásságokról szólt. Úgyhogy én boldog békeidőket nem emlegetnék a könyv alapján.
Azt, hogy harminc évvel ezelőtt más volt a közlekedés, aláírom én is, hiszen mások voltak a feltételek. Azóta több száz kilométer autópálya, gyorsforgalmi út épült, a gépjárműállomány hatványozottan növekedett, éppen ezért nem lehet azokat a körülményeket a mai időkre lemodellezni, hiszen megváltozott a világ. Amikor a vasút 150 évvel ezelőtt kiépült, akkor a lovas kocsi alternatívája volt, ma pedig lovas kocsival már nem jár senki.
Ez a közösségi közlekedési játék egy háromszereplős színdarab, hogy úgy mondjam. Az egyik szereplője az utas, és az utas a lábával szavaz. Tudjuk, hogy ma 100 emberből 3-an utaznak vonaton, 9-en autóbusszal, és 88-an más megoldást választanak. Ők tehát megmondták, hogy ki akar még vonaton közlekedni és ki nem. A másik szereplő az adófizető, akinek sajnos a mai időkben a legkisebb az érdekérvényesítő képessége, de bizony az, hogy 330 milliárd forintba, adófizetőnként 100 ezer forintba kerül évente a közösségi közlekedés, mindenképpen elgondolkodtató, és nem készteti adófizetésre az embereket. A harmadik szereplő maguk a vasutasok és azok, akik érdekeltek a vasúti közlekedés működtetésében. Ők jól érzik magukat ebben az állapotban, hiszen az állam bőségesen fedezi a költségeket, mindenfajta veszteségért helytáll, a bőkezű nagybácsi szerepét vállalja.
Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben tovább nem lehet menni. Ezt fönn lehetett tartani addig, amíg nem volt gazdasági válság, most válság van, most változtatni kell. Egyedülálló szinte Európában, hogy a nemzeti jövedelem 1,3 százalékát költjük közösségi közlekedésre, csak helyközire, ebben a BKV és a városokon belüli közlekedés nincs benne.
Van nekünk koncepciónk, egy hároméves terv első lépéseinek vagyunk tanúi, amelynek az a célja, hogy a GDP 1 százalékából ugyanezt a közlekedési formát fenn lehessen tartani, jobb feltételekkel, az utasok számára legkedvezőbb feltételekkel. Az “utas” szó a legkevesebb alkalommal hangzik el a kommunikációban ebben a témában.
Hogy akarjuk ezt megvalósítani? Egyrészt növelni szeretnénk a bevételt. Erről szól a menetrend országos hálózati része, amelyben az utasok 90 százaléka közlekedik.
(8.10)
Ebben a menetrendben mi lényegesen jobb feltételeket teremtünk, ütemes menetrend, tíz perccel rövidített menetidő, amitől azt reméljük, hogy 5 százalékkal fog növekedni az utasszám. Ez bevételt jelent, mert az az utas, aki most majd felszáll a vonatra, többletutas, az már jegyet is vált, és nem ingyen utazó, mint a nagy része az utasoknak.
Az egri körülményekről, amit említett, szeretnék néhány szót szólni. Tehát én azt gondolom, hogy Eger vasúti kiszolgálása nem romlik, sőt javul a város elérhetősége. A megjelent sajtóhírekkel szemben Eger és a főváros közötti közvetlen vasúti kapcsolat nem szűnik meg, az új menetrendtervezet szerint Eger kétóránként átszállás nélkül gyorsvonattal lesz elérhető Budapestről. Ezen túlmenően a közbenső órákban Füzesabonyon keresztül az IC-vonatokról személyvonatra történő átszállással lesz biztosított az eljutás.
A MÁV Cargo eladásából befolyt összegről tudok önnek most beszámolni, mert értesültem, hogy ezt fel fogja vetni. Ebből az év első felében a személyszállítás költségtérítésére ment pénz, és emellett finanszírozta az egyes fejlesztéseket. Tehát azt gondolom, hogy a Cargo-bevétel felhasználása vagyonfelélést nem jelentett, azonban nem szerepel a költségvetési sorban. Ezért mondjuk azt, hogy az a 40 milliárdos csökkenés, amelyik a 2010-es költségvetésben van, valójában 110 milliárdot jelent. Ezt a helyzetet szeretnénk három év alatt megoldani, ennek első évében hitelfelvétellel, amelyet azonban már az üzleti alapon jól működő társaságnak a bankok szívesen nyújtanak jó üzleti feltételekkel.
Tehát én azt gondolom, hogy egy olyan pillanatban vagyunk, amikor tovább már nem lehet halasztani, az adófizetők érdekében lépnünk kell. Köszönöm a figyelmet.
