DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Van Magyarországon egy hetente napvilágot látó nyomdai termék, amit a magam részéről haboznék hetilapnak nevezni. A Mein Kampfnak ez a hétről hétre megjelenő rövidített változata a Fidesz kulturális tagozatának tagja, Bencsik András neve alatt lát napvilágot. Megalapításához a Fidesz jelentős anyagi támogatást nyújtott, előfizetésére pedig személyesen a Fidesz elnöke szólította fel a jobboldal támogatóit. Arról a hecclapról van szó, amely nem átallja magát perverz módon Demokratának nevezni, és amely mára kétségbevonhatatlanul az újnyilas, kirekesztő eszmék egyik legfőbb orgánuma lett. Csak zárójelben jegyzem meg, felhívását Orbán Viktor azóta sem vonta vissza.
A lap tíz nappal ezelőtti számában megjelent egy rövidke cikk. Szerzőjét nem kívánom nevén nevezni, részint, mert nem tartom méltónak arra, hogy e Ház mégiscsak jobb napokat látott falai között elhangozzék a neve, az bekerüljön a jegyzőkönyvbe, részint mert érzésem szerint éppen ez a célja. Hérosztratosz példáját akarja követni, aki az ókori világ hét csodájának egyikét, az epheszoszi Artemision felgyújtásával gondoskodott arról, hogy nevére két és félezer év múlva is emlékezzék a civilizált világ. Nos, a szerző a cikkében kultúrrendőrség felállítását szorgalmazza, olyan 3-4 fős kis házi kommandókét, irodalmi szabadcsapatokét, amelyek átfésülnék a könyvtárakat, kilopkodnák, majd megsemmisítenék azokat a könyveket, amelyek nem simulnak bele világnézetükbe. A publicista példaként Konrád György, Esterházy Péter, Nádas Péter, Spiró György műveit említi.
Tisztelt Ház! Talán meglepő, amit mondok, de ennek a felhívásnak tulajdonképpen örülni is lehetne. A könyvek elpusztítása, aminek leggyakoribb módja a történelem folyamán a könyvek égetése volt, mindig megfutamodás azon gondolatok elől, amit a könyvek tartalmaztak. Az önkény rendszerint akkor éget el egy könyvet, ha képtelen megküzdeni azzal a szellemi kihívással, amit az abban foglaltak jelentenek, és tehetetlenségében folyamodik a fizikai megsemmisítéshez. Az említett cikket tehát úgy is tekinthetnők, mint szellemi fegyverletételt Esterházy, Konrád, Nádas vagy Spiró gondolatai előtt. Csakhogy Ray Bradbury azt írja: “Nagyobb bűn is van, mint a könyvek égetése. Ha nem olvassuk őket.” Erős a gyanúm, hogy aki ilyen kijelentések, cikkek alá írja a nevét, és azok, akik ezt szívesen olvassák, soha egyetlen sorát nem olvasták az említett szerzőknek, csak égetni szeretnék őket.
Márpedig az üldözés, a szabad gondolat, az alkotás, végül pedig a szólásszabadság és a demokrácia korlátozása mindig ilyen egyszerű aktussal kezdődött; például a könyvek elégetésével. Heinrich Heine aforizmája szerint, akik könyvek égetésével kezdik, emberek égetésével fogják folytatni. Berlin, Bécs és Budapest egyaránt tanúja lehetett annak, hogyan igazolódott be a nagy német költő látomása egy évszázad múltán. Ez a hang pedig, tisztelt Ház, sajnos egyre gyakoribb. Ezen a kirekesztő, gyűlöletkeltő hangon szól a kórus a jobboldalon, Ékes Ilonától Wittner Márián át Molnár Oszkárig, a valaha jobb napokat látott Magyar Hírlaptól Bayer Zsolton át Bencsik Andrásig. Ez a cikk szervesen illeszkedik abba a logikai ívbe, amely a megkülönböztetésről, a kirekesztésről szól. Erről szólt a Bíró Zoltán nevéhez kötődő Spiró-botrány, erről a kurzívval szedett magyar írónévsor, és erről a kísérlet egyetlen irodalmi Nobel-díjasunk kirekesztésére a magyar irodalomból.
Ideje tehát föltenni a kérdést: ilyenféle Magyarországra számíthatunk-e, ha a Fidesz netán hatalomra kerülne? Ideje megkérdezni: börtönbe zárnák-e a melegeket? Égetnék-e a könyveket az utcán? Lehetne-e a nyilvánosság előtt baloldali és liberális lapokat olvasni? Egyáltalán, maradnának-e ilyenek? Ideje feltenni a kérdést: miért hallgat Orbán Viktor? Azért-e, mert egyetért mindezzel, vagy azért, mert a hatalomért még ezzel is kész megalkudni?
Tisztelt Ház! Mi azt mondjuk, amit az előző miniszterelnök múlt pénteken: “Demokraták, ébresztő!” (Zaj a Fidesz és a KDNP soraiban.) Azt mondjuk, el a kezekkel a magyar kultúrától. El a kezekkel a magyar irodalomtól! Azt mondjuk, nemcsak az állam és a politika feladata, hanem a társadalmi önvédelemé is, ezért kérjük az író-, újságíró és egyéb alkotó szövetségeket, kulturális közösségeket, szervezeteket és egyházakat, ne hagyják mindezt szó nélkül, ne engedjenek a szellem szabadságából, ne engedjék, hogy ezek a gondolatok ismét lábra kapjanak és pusztítsanak. Azt mondjuk, ebben az országban ebből egyszer elég volt. Sőt, ha rövidebbek akarunk lenni, azt mondjuk: elég volt!
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)
