DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Velkey Gábor képviselőtársam filozófiájával értek egyet, de ez talán kiderült a bizottsági kisebbségi álláspont ismertetésekor is.
Érdeklődéssel várom Szatmáry úrék gondolatait a göngyöleg dolgában, mert én is úgy látom, hogy ez még nincs elrendezve. Az, hogy 6-7 milliárd lenne az adminisztratív megspórolt költség, azt viszont erősen kétlem, ezzel szemben talán ennyivel kevesebb teher jelenik meg tényleges fizetési teherként, mert egyébként könyvelőt akkor is kell alkalmazni, ezt szeretném mondani. Ez a mechanikus beszorzás biztos, hogy nem jó. De most nem is ez az érdekes.
Kevesebb szemét kerüljön a lerakóra, és legyen tisztább az ország - lényegét tekintve a termékdíjas szabályozásnak ez a veleje. Ezt a célt volt hivatott szolgálni a kereskedelmi csomagolás esetében a darabalapú termékdíj, amely egyidejűleg abba az irányba tett dobbantóléc is lett volna - teszem most már hozzá -, hogy a valóban jó hulladékgazdálkodási eszközt - nevesen: minél nagyobb körben a betétdíjat - vezethessük be.
Miközben én magam is értem, sőt bizonyos értelemben meg is értem a gazdaság szereplőinek örömét a mostani törvénymódosítás kapcsán, tényleg úgy van, hogy a fürdővízzel együtt kiönthetjük a gyereket. A gazdaság szereplői könnyebbséget kapnak, viszont abban a kérdésben, miszerint legyen kevesebb a szemét a lerakón és legyen tisztább az ország, ha tetszik, nagyobb valószínűséggel a távolabbi jövőbe helyeztük e cél teljesítését ezzel a mostani törvénymódosítással.
Én magam azok véleményét osztom, akik azt állítják, hogy semmiféle válság nem lehet indok arra, hogy a környezet ügyeiben olyan engedményeket tegyünk, amelyek engedik azokat a folyamatokat gátlástanul tovább folyni, amelyekről mindannyian tudjuk már, hogy nem jók. Ezért nézem én is szkepszissel ezt a törvényjavaslatot.
Elindultunk tehát egy irányba, remélve, hogy eljutunk végig a betétdíjhoz, és a darabalapú termékdíjnak az újratöltés túlhajtásával való párosítása azt eredményezte, hogy Brüsszelben megtámadták a törvényjavaslatot, újabb és újabb módosításokkal próbáltunk valamit tenni, de lejáratódott az eszköz. Ezért is tartom nem egyszerűen csak formai problémának, hogy továbbra is egy toldozott-foldozott jogszabály talán jobb módosításával állunk szemben, ettől még ez a toldozott-foldozott jogszabály, amit sikerült ténylegesen lejáratni.
(18.50)
A valós előrelépés azoknak az érdekeltségeknek a megteremtése volna a termékdíj vonatkozásában, ami azt eredményezi, hogy kevesebb hulladékot termeljünk, és ami megtermelődött, annak minél nagyobb hányadát gyűjtsük vissza. Ezt a célt - és azt gondolom, hogy a javára szólóan kell mondanom most ennek a törvényjavaslatnak - azért több ponton támogatja ez a mostani javaslat is. Én is helyezkedhetem arra az álláspontra, hogy ha az egészet nem sikerül, akkor legalább a részelemeiben próbáljunk meg javítani. Én magam is ilyen szemmel nézem ezt a törvényjavaslatot.
Mondtam, hogy a darabalapú termékdíj lejáratásának egyik legbiztosabb oka annak a túlhajtása volt, hogy újratölthető legyen. Éppen ezért hosszas viaskodás árán sikerült csak a tavalyi módosításban az anyagában való újrahasznosítás bármilyen jellegű favorizálását elérni, és e tekintetben ez a mostani törvényjavaslat további előrelépéseket tartalmaz, amit én feltétlenül üdvözlök. Igen, az anyagában való újrahasznosítással is foglalkoznunk kell, mert nem biztos, és ezt tudományos eredmények is igazolják, hogy nem minden esetben az újratöltés a megoldás, nem minden esetben az újrahasználat a megoldás, és ez akkor is így van, ha én magam is tudom, hogy az Európai Unió hulladékdirektívája a hulladékrangsorban a megelőzés után természetesen az újrahasználatot tekinti a legjobbnak. Ez így stimmel, ezen filozófiai elvet nem sérti, hogy az egyébként a rangsorban az alapelvek dolgában ezt követő újrahasznosítás is megkapja az őt megillető preferenciákat. Ebben az ügyben tehát előreléptünk az elmúlt évben. Ezt az előrelépést javaslom megtartani, ezt megteszi a törvényjavaslat, sőt egy picit továbbmegy rajta, én javasolnám még továbbmenni ezen az úton.
Én magam is osztom, bár attól tartok, Velkey képviselő úr a 8. § olvasásában - az tartalmazza ugyanis azt a bizonyos zacskó utáni kedvezményt - azt a 100 százalékot rosszul értelmezte, de ténylegesen visszagyűjtött és újrahasznosított mennyiségre vonatkozóan illeti meg a kötelezettet egy visszaigénylési lehetőség, mégpedig 100 százalékban vagy levonási lehetőség 100 százalékban. Azt gondolom, hogy ugyanez a kedvezmény meg kell hogy illesse az ugyanazon célra történő, anyagában való hasznosításra való visszagyűjtést is, valamint a bármilyen, anyagában való újrahasznosítás érdekében vett visszagyűjtést is.
Annál is inkább gondolom, hogy ez egy járhatóbb út volna a javaslat mostani szabályainál, mert itt a legnagyobb sikernek, túl a megspórolt forintokon, az adminisztratív terhek csökkentését éli meg a gazdasági szereplői kör, és ezzel én is egyetértek. Ha egy ugyanazon tevékenység, az anyagában való újrahasznosítás legalább háromféle szempontból követendő, ez legalább háromféle adminisztrációt is igényel, ezért azt gondolom, hogy helyénvalóbb ezt azonos platformon kezelni. Javaslatom egyébként az, hogy függetlenül az anyagában való újrahasznosítás céljától, tehát hogy utána mit gyártanak belőle, az anyagában való újrahasznosítás céljából visszagyűjtött valamennyi kereskedelmi csomagolás esetében azonos, javaslatom szerint 100 százalékos levonási lehetőség valósuljon meg. Ezáltal biztos, hogy megteremtődik annak az érdekeltségi feltétele, amely érdekeltség nélkül a hulladékgazdálkodás nem működik.
Itt szeretném mondani, hogy miközben itt a parlamentben egymás fejéhez vagdaltuk szebbnél szebb megfogalmazással, hogy ki mit rontott el, ezenközben a kereskedelem, a gazdaság szereplői azért léptek. Ma már tudjuk, hogy miközben van egy bonyolult termékdíjas rendszer, kereskedők útnak indítottak sajátos letéti, betéti díjas konstrukciókat. Olybá tűnik, hogy megéri működtetni nekik, és bizonyos értelemben megteremti azokat az érdekeltségeket, amikkel a fogyasztó viszi vissza a megfelelő telepekre a hulladékot. Okuljunk tőlük, ne hozzunk olyan törvényt, ami ezeket a törekvéseiket feleslegessé teszi, sokkal inkább támogassuk, valószínűleg ezt is jobban fogja szolgálni, ha ez a bizonyos 100 százalékos levonhatóság így kerülne majdan megállapításra.
Azt gondolom, hogy egy korrekt vita után környezetvédelmi megfontolásokból a mostanihoz képest javított verzióban ez a jelenlegi összetételű Országgyűlés ezt a törvényjavaslatot el fogja fogadni. A gazdaság szereplői számára tényleg könnyebbség lesz. Én azt szeretném, hogy a maihoz képest valamivel jobb legyen a környezetvédelmi megközelítése és fogadtatása is ennek a törvényjavaslatnak. Ha így lesz, függetlenül attól, hogy mi volt az induló álláspont, természetesen ilyen ügy mellé akkor is oda lehet majdan állni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
