FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívül érdekes pályát futott be a termékdíjtörvény, amíg eljutott idáig, ehhez a beterjesztéshez. Ugyanis ez a kormánybeterjesztés, ez a minisztériumi beterjesztés homlokegyenest felrúgja és ellentétes az eddig a minisztérium által öt éven keresztül tűzzel-vassal védett koncepcióval. 2004-ben, amikor elindítják ezt a termékdíjtörvényt, akkor az érintettek még nem is sejtették, milyen fenyegetettségnek lesznek kitéve, amikor majd a termékdíjat ilyen-olyan módon kezdik tőlük beszedni. Azután 2008-ban, amikor a vám- és pénzügyőrség belép végrehajtóként, akkor realizálódik ez az óriási mértékű fenyegetettség, és elindul a történetek képtelensége, hogy hány olyan esemény van, aminél meg nem értik, ki találta azt ki, hogy nekik olyan módon kelljen termékdíjat fizetni, és olyan típusú, olyan nagyságrendű adminisztrációval kelljen bizonyítani azt, hogy termékdíjfizetésre kötelezettek, vagy visszaigényelhetik, lebomló anyagot használnak vagy nem, csak továbbadója vagy nem.
Ezután a 2009. évi módosítása újabb biztosítékokat ver ki az érintettek részéről, és ekkor, többek között Soltvadkerten, több, akkor már minden érdek-képviseleti szerv bevonásával tartunk egy beszélgetést, egy konferenciát - ha egy picit túlozni szeretnék -, és az érintettek, mind a termékdíjköteles termékek gyártói, mind azok továbbforgalmazói, mind azok végső felhasználói egy csokorba fogva leteszik az asztalra, hogy na, ez a termékdíjtörvény innentől kezdve bennünket, vállalkozókat tesz tönkre, nincs értelme annak, hogy ez ilyen módon működjön. Egyébként Európában egyetlenegy országban sem működött soha az ilyen típusú termékdíjtörvény, bármennyire is környezetvédő a többi ország. Ezt valamiért csak Magyarországon találták ki.
A képtelenségek netovábbja olyan esetekben fokozódott, amikor például tipikus eset piacon a papír tojástartó tálca; ha nem tudják bizonyítani a környezetvédelmi termékdíj-fizetési kötelezettséget, a szegény érintett eladó vagy vevő ezt nem is tudta, de hihetetlen mértékű büntetést lehetett volna rá kiszabni. Ugyanez a helyzet például a mezőgazdaságot érintő göngyölegek, ládák, akár műanyag- vagy faládák esetében, amelyekben a gyümölcsöket, a termékeket szállítjuk. Képzeljék el, ha ma a vám- és pénzügyőrség eljárna, és ezen göngyölegek, csomagolóeszközök után a gazdálkodó nem tudja bemutatni, hogy a termékdíj-fizetési törvénynek megfelelően könyvel, és befizeti a termékdíjat, a szállító járművet, ami egy nagy értékű traktor a vontatmányával, ott, helyben elkobozható lenne. Ezek azok a képtelenségek, amelyekre azt mondtuk, itt valaki félreértette ezt a termékdíjtörvényt, azt az eredeti szándékot, a “szennyező, fizess” elvet, annak biztos, hogy nem ez a megvalósítási része, amellyel bizony a gazdálkodókat nehéz helyzetbe sodorták.
Törvénymódosítást kezdeményeztünk. A tavaszi ülésszak alatt minden alkalommal elutasította a parlament, hogy a napirendre kerüljön, pedig néhány parlamenti bizottság többségi szavazattal is támogatta, többek között az általam benyújtott törvénymódosítást, de ugyanezt az utat járta végig - majd vezérszónokként a Fidesz képviseletében Szatmáry Kristóf erről biztosan beszél -, további képtelen pontjainak a megszüntetésére irányuló törvénymódosításunkat mindannyiszor elutasította a parlamenti többség, mindig arra az elvre hivatkozva, hogy ezt 2004-ben kőbe véstük, és innentől kezdve ennek így kell lennie, ezért akik másképp gondolják, azok tulajdonképpen csúnya környezetszennyezők, és azt akarják, hogy Magyarországon ne legyen környezetvédelem. Röviden ez volt a minisztériumi indokolás lényege.
Na de azután kiderült, hogy itt olyan kisvállalkozások, mint mondjuk a virágbolt, mondjuk a könyvesbolt bekerült a környezetvédelmi termékdíj hatása alá, amelynek következtében ezeknek a kis magánvállalkozásoknak a könyvelője azonnal felmondta a könyvviteli szerződést, mert olyan speciális tudást igényelt a termékdíj lekönyvelése, hogy ezt nem vállalhatta azért az 5-10 ezer forintos havi könyvelésért, és azt mondta, menjenek olyanhoz, aki ezt tudja, de viszont csak a legképzettebb nagy könyvviteli cégek voltak egyáltalán hajlandóak erre rászánni az időt megérteni, hogy a termékdíjtörvényt hogyan kell könyvelni.
A benyújtott törvényjavaslatnál arra csodálkoztunk rá, hogy amit a Fidesz négy év óta mond, szinte egy az egyben benne van, megfogalmazásra került a törvénytervezetben. Azért van néhány tétel és kitétel, amelyekkel nem értünk egyet, ezeket nyilvánvalóan módosító indítvány keretében be fogjuk nyújtani. Valószínűleg ennek az anomáliának lehet az is a része, ahogyan itt halljuk, a kijelölt bizottságok szocialista többségű része nem támogatta ennek a törvénynek a Ház elé való kerülését.
Nálunk is ez az érdekes helyzet állt elő. A mezőgazdasági bizottság kormányoldali többsége nem támogatta, a Fidesz kisebbségi véleménnyel ugyan, amelyet én most előadok, támogattuk ezt a törvénytervezetet, ezzel az általános vitára való alkalmasságát támogattuk, ugyancsak szeretném ezt jelezni. Ugyanakkor jeleztük, biztos, hogy csak módosító indítványokkal tudjuk végső változatban elfogadásra ajánlani a parlamentnek.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
