ZSIGÓ RÓBERT
ZSIGÓ RÓBERT
ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Tisztelettel, köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az általános vitában már többször elhangzott, és sokan elmondták a jelnyelvi törvény jelentőségét, szóltak arról, milyen fontos az, hogy ez a törvénytervezet a magyar jelnyelvet önálló, természetes nyelvként ismeri el, hiszen azoknak az embereknek, a siketeknek, a hallássérülteknek ez a nyelv az anyanyelvük.
Nagyon fontosnak tartjuk, tartottuk azt a bizottsági ülésen is, hogy ezt a törvényjavaslatot nagy egyetértéssel nyújtotta be a kormány a Magyar Országgyűlés elé, szakmai szervezetekkel, politikai szervezetekkel egyeztetve. Nem túl sok módosító javaslat érkezett ehhez a törvényhez. Én az oktatási bizottság által benyújtott bizottsági módosító javaslatról szeretnék néhány mondatot mondani, ha megengedni, elnök úr.
Ez a javaslat azon a két, általam egyébként már visszavont módosító javaslaton alapszik, amelynek az elsődleges célja az volt, hogy a hallássérültek, a siketek tekintetében bevezesse azt a módosítást, amelynek célja, hogy amikor a fogyatékosság, a hallássérülés napvilágra kerül, amikor megállapításra kerül, akkor az orvosnak haladéktalanul kötelessége legyen a szülőket tájékoztatni arról, hogy hová fordulhatnak gyermekükkel a korai fejlesztést illetően.
Saját tapasztalatomból is tudom, egyébként is általános szakmai érv, hogy bármilyen fogyatékossággal kapcsolatban a gyermek minél előbb jut korai fejlesztéshez, annál nagyobb eséllyel tud integrálódni a társadalomba, annál könnyebben képes a saját fogyatékosságával együtt élni, annál eredményesebben lehet kezelni ezt a fogyatékosságot. De mivel a minisztériummal való egyeztetés után a jelnyelvről szóló törvény kapcsán megnyitásra került a fogyatékos személyek jogairól és az esélyegyenlőség biztosításáról szóló törvény, a minisztérium munkatársaival egyeztetve a bizottsági módosító javaslat nemcsak a hallássérültek, nemcsak a siketek tekintetében, hanem minden fogyatékosságra vonatkozóan új bekezdésekkel egészítené ki a fogyatékosságról szóló törvényt. Ennek a célja az - még egyszer mondom -, hogy az orvosnak kötelessége legyen a szülőket minél előbb tájékoztatni arról, hogy a gyermeküknek járó korai fejlesztést hol érhetik el, hová fordulhatnak, hol kaphatnak tájékoztatást arról, hogy ezt minél előbb megtegyék.
Azt gondolom, hogy ezen rendszer kiépítésének ez az első lépése; több lába van ugyanis. Nemcsak a minisztérium kell hozzá, nemcsak az egészségügy és az orvos hozzáállása, hanem nyilván kell az, hogy a fogyatékosok szervezetét, a fogyatékosok érdekvédelmi szervezetét is felkészítsük, és a megfelelő mértékben, a megfelelő módon, kiszámíthatóan támogassuk. Hiszen ez a hármas az, az állam, az orvosok és az érdekvédelmi, civil szervezetek az a hármas, ez a három együttes, amely képes eredményesen megoldani ezt az ügyet, amely képes arra, hogy információkat biztosítson a szülőknek ahhoz, hogy a gyermek, a gyermekük, a fogyatékos gyermekük minél hamarabb eredményes korai fejlesztésben részesüljön.
(17.40)
Remélem, hogy az elkövetkezendő költségvetések - eltérő módon a jövő évi költségvetéstől - valóban kiszámítható módon fogják finanszírozni ezeket a civil szervezeteket, amelyeknek lehetőségük lesz ezt megtenni. A minisztérium a bizottsági ülésen is általában is támogatta ezt a módosító javaslatot. Én azt kérem a tisztelt Országgyűléstől, hogy amikor majd szavazni fogunk a módosító javaslatokról, akkor az Országgyűlés is támogassa ezen rendszer első lépésének a bevezetését.
Tisztelettel köszönöm a szót, elnök úr.
