DR. KATONA TAMÁS
DR. KATONA TAMÁS
DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Én nem tudom, milyen sötét táblákat néz, de attól tartok, hogy összekeveri az alapvető tényeket. Először is a törvényességet szembe akarja állítani az erkölccsel. Lehet, hogy ez az önök idejében így volt, és úgy gondolják, hogy ha esetleg egyszer majd kormányra kerülnek, újra így lesz, de szeretném leszögezni, hogy a jelenlegi kormány alatt nem volt így, és nem is lesz így. A törvényességet és az erkölcsösséget együtt kell érvényesíteni, és mi együtt is érvényesítjük. (Zaj a Fidesz és a KDNP soraiban.)
A másik dolog, ami nagyon lényeges: ön azzal kezdte a hozzászólását, hogy mi sereghajtók vagyunk. Lehet, hogy önök sereghajtók - nem tudom miben, a párt népszerűségében egészen biztosan -, de hogy azt állítja, hogy az ország sereghajtó, az egyszerűen képtelenség. A magyar gazdaság a környező országokhoz képest elfogadhatóan fejlődik, és jó néhány olyan kérdés van, amelyekben előbbre járunk, mint más országok. A szociális ellátás szintjétől kezdve nagyon sok ilyen kérdés van, megkockáztatom, hogy ilyen az egészségügyi ellátás is, néhány országgal szembeállítva. Összességében az, hogy sereghajtók lennénk, képtelenség.
Amit pedig arról állít, hogy milyen az állami vagyon, és hogyan kell azt viszonyítani, az egészen elképesztő. Az állami vagyont nem lehet úgy minősíteni, hogy az önmagában rossz, de azt se lehet mondani, hogy az állami vagyon az egyedül üdvözítő. Én értem, hogy önök időnként azzal állnak elő, hogy vissza kellene térni a szocializmushoz, de mi ezt nem javasoljuk. Egyszerűen arról van szó, hogy szükség van állami vagyonra, egyébként ezt a vagyontörvény nagyon világosan megfogalmazza. A vagyontörvény szerint a vagyonnak van egy olyan része, amely eleve forgalomképtelen, és fel sem merülhet az eladása. Időnként önök szoktak ilyennel példálózni, például hogy el akarja adni valaki a Parlamentet. Ezt nyilván önök se gondolják komolyan. Van egy része az állami vagyonnak - például műemlékek és egyebek -, amelyek szintén az állami vagyont gyarapítják, és azt testesítik meg hosszabb távon is. De önmagában azt, hogy a gazdálkodáshoz szükséges vagyon hol van a legjobb kézben, természetes módon mindig csak a gazdaság érdekei dönthetik el. Például van egy sor olyan vagyoneleme az államnak, amely kisebbségi vagyon, teljesen értelmetlen lenne ezt kézben tartani.
Ami pedig az állami vagyon működtetését illeti: súlyos inszinuáció az, amiket ön megfogalmazott. Az állam nagyon világosan megmondja, hogy mit vár el a cégektől, ettől még persze vannak szabálytalanságok. Egyébként, ha valaki törvénytelenséget követ el, azt elítéljük, akár állami cégről van szó, akár önkormányzati cégről, akár fővárosi önkormányzati cégről van szó, akár debreceni önkormányzati cégről vagy más városbeli önkormányzati cégről. Ezt egyaránt elítéljük. Azt, hogy egy cég veszteséges, nyilván sok minden dönti el. Az állami tulajdonos megszabja azokat a fő feltételeket, amelyek között ezeknek a cégeknek működniük kell.
Egyébként szeretném megjegyezni, hogy ami nagyon lényeges: éppen mi fogalmaztuk törvénybe az üvegzsebtörvényt, tehát azt a szabályt, amely az átláthatóságot szolgálja. Éppen most készülünk törvénybe foglalni a költségvetést megalapozó törvények sorában azt a nagyon fontos szabályt, ami kötelezővé teszi minden állami és önkormányzati cégnek - amely állami támogatásra tart igényt -, hogy közölje az állami cégek és az önkormányzati cégek valamennyi tisztségviselőjének, vezetőjének a jövedelmét, a teljes javadalmazását, és ennek alapján aki megszegi azokat a szabályokat, amelyeket éppen az erkölcsi mérce alapján meghatározunk, az lehetővé tegye azt, hogy ilyenkor az állam megtagadja azt a támogatást, ami egyébként abban az esetben járna.
Az, hogy szabálytalanságok történnek, elképzelhető, de hogy ez alapvető lenne a cégeink működésében, azt egyszerűen visszautasítom. Egyébként úgy látom, hogy ön nem érti a lényegét ennek a koncessziós szerződésnek se. Egy dolog a koncessziós törvény, és más dolog egy külön jogszabály, ami egy telekcserét előír. Ezt a kettőt nem javaslom összetéveszteni, képviselő úr.
Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)
