GEBERLE ERZSÉBET
GEBERLE ERZSÉBET
GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar Országgyűlés figyelmét szeretném felhívni az emberi jogok súlyos sérülésére az Iránban bebörtönzött bahá’í vallási vezetők ügyével kapcsolatban.
(19.10)
A bahá’í vallást a XIX. században alapította Bahá’u’lláh Iránban. A hit követői békét és szeretet hirdetnek szerte a világban. A bahá’í vallásban nincsen papság, és formalizált szertartásokat sem tartanak. Hazájukban, Iránban nem gyakorolhatják a vallásukat szabadon, sorozatos üldöztetésnek vannak kitéve a hit követői. A vallás nem irányul senki és semmi ellen, világvallás, amelynek célja az egész emberiség egységének megvalósítása.
Az üldöztetések az iráni iszlám forradalom 1979-es kitörése óta súlyosan érintik az Iránban élő, mintegy 300 ezer tagot számláló bahá’í közösséget, akik nem vallhatják meg szabadon vallásukat, folyamatos zaklatásnak vannak kitéve a hatóságok részéről, illetve állandó bebörtönzéstől kell tartaniuk. A közösség tagjai nem folytathatnak egyetemi tanulmányokat sem hazájukban. Vallási vezetőik hét tagját 2008. március és április folyamán letartoztatták, vád nélkül tartják fogva, tárgyalásukat többszöri elhalasztás után október 18-ára tűzték ki. Azt is megtagadták tőlük, hogy ügyvédeikkel felvehessék a kapcsolatot.
Ez adja az apropóját a mai felszólalásomnak. Az ellenük felhozott koholt vádak az Izraelnek való kémkedés és az iszlám köztársaság elleni propagandatevékenység. Ha a hatóságok bűnösnek találják őket, akár a legsúlyosabb, a halálos büntetéssel is szembe kell nézniük. A halálbüntetés nem példa nélküli. A jelenleg folyó procedúra kísértetiesen hasonlít egy 25 évvel ezelőtti esetre, amikor szintén koholt vádak alapján nemzeti szintű vezetőket végeztek ki Iránban. Egyetlen bűnük vallási meggyőződésük volt. A vezetők bebörtönzésének nem lehet más célja, mint a hívők megfélemlítése. Így fordulhatott elő, hogy a bebörtönzéstől tartva a vallási közösség egyik tagja nem utazhatott haza még édesanyja temetésére sem.
Tisztelt Ház! Tudom, hogy Irán nagyon messze van, és nem sok eszközünk van arra, hogy az iráni hatóságokat befolyásolhassuk. De azt gondolom, minden jóérzésű demokratának szót kell emelnie az emberi jogok ilyen durva megsértése miatt. Mi, akik itthon szabadon gyakorolhatjuk vallásunkat, elmondhatjuk kritikánkat akár a fennálló rendszerrel szemben is, nehezen tudjuk elképzelni, hogy ilyen dolgok a XX. században megtörténhetnek.
Miért érinthet bennünket, magyarokat mégis ez a téma? Mert nem is olyan távoli történelmünkből emlékezhetünk még, hogy a diktatúra éveiben a hitükben, meggyőződésükben másképp gondolkodókat miként próbálta meg a hatalom megfélemlíteni, hogyan kellett lopva templomba járni, gyermekeinket megkeresztelni, vallásunkat titokban gyakorolni.
Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar kormány évek óta támogatja az ENSZ különböző határozatait és konvencióit, amelyben az Egyesült Nemzetek Szervezete már többször hivatalosan és nyomatékosan elítélte az emberi jogok súlyos és folyamatos megsértését Iránban. A jóérzésű emberek az egész világon aggódva követik az Iránban zajló eseményeket, és a bebörtönzöttek sorsáról szóló újabb híreket.
Az Európai Unió számos tagállamának kormánya is felemelte szavát az iráni bahá’í vezetők ügyében. Bízom benne, hogy ez a felszólalás is ráirányítja a figyelmet az iráni bahá’iok ellen folyó üldözésre. Kérem államtitkár urat, hogy a kormány is találja meg a módját, hogy kifejezze együttérzését a fogva tartott iráni vallási vezetők ügyében.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
