DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretném megköszönni a házbizottságnak, és nagyon örülök annak, hogy erre a mai agrártémára főidőben, televízióadás előtt kerül sor. Nem azért, mintha exhibicionisták lennénk, és örülnénk annak, hogy ott leszünk a képernyőn, hanem azt hiszem, hogy a magyar társadalomban egyre jobban erősödő érzetet, hogy a mezőgazdaság dannyiunk ügye, egy ilyen tévé előtti nyilvános vita erősíti. Nagyon fontos, hogy ezt tudatosítsuk, és mindig elmondom, amikor lehetőségem van, hogy a mezőgazdaság nemcsak a mi ügyünk - akik itt vagyunk, néhányunké -, nemcsak a gazdálkodók ügye, hanem az élelmiszer-fogyasztó tízmillió magyar ember ügye. Erről már itt részben szó esett. Tehát nagyon fontos, hogy a társadalom elfogadja, hogy ezt az ágazatot egészen más közgazdasági szabályok szerint kell sokszor kezelni, mint a gazdaság más ágazatait.
A mezőgazdaság jelentősége azért is fontos, hogy tudatosuljon az állampolgárokban, mert nemcsak élelmiszer-termelésről van szó, hanem ha valaki kirándul vidékre, akkor egy tájvédelemmel találkozik, amit az agráriusok tartanak fenn tulajdonképpen azzal, hogy művelik a földet. Azonkívül még sorolhatnám a többi szerepét a multifunkcionális mezőgazdaságnak, de van még ma is egy olyan fontos szerepe, ami ugyan egyre csökken az anyag szerint is, ez a vidék foglalkoztatásának a szerepe.
Azt olvassuk az anyagban, és ezt miniszter úr is említette, hogy csökkent ismét - az előző, 2007. évhez viszonyítva is - a mezőgazdasági foglalkoztattak száma, és ez ma a foglalkoztatottak 4,5 százaléka. Igen, de az anyag nagyon helyesen azt is megjegyzi, hogy ezt az adatot az a statisztikai felmérés mutatja, amely a munkavállalókat a fő jövedelemszerző tevékenység alapján szortírozza. Helyesen azt is olvassuk itt az anyagban, hogy van egy nem fizetett munkaerő-felhasználás, és ha kicsit visszalapozunk a 13-14. oldalra, akkor látjuk, hogy itt 600 ezer emberről van szó, a kisegítő gazdaságokat és a magángazdaságokat figyelembe véve.
(10.20)
És itt jön az, amit már megállapítottak is, hogy a 25 százalékát érinti közvetlenül is a mezőgazdálkodás a lakosság arányában. Tehát azt hiszem, egy nagyon komoly ágazatról beszélünk itt az ország nyilvánossága előtt, ennek gondjáról, bajáról, és bizony egy ilyen vitában azt hiszem, nemcsak a jót és a pozitívat kell megállapítani, hanem azért is kell feltárni a problémákat, hogy azokon tudjunk javítani.
Említettem a foglalkoztatást, hogy milyen jelentős még ma is a mezőgazdaságban. És itt kiviláglik, hogy nemcsak a nagyüzemi alkalmazottak foglalkoztatásáról van szó, hanem a sok kicsi, önfoglalkoztatóként fizetésben nem megnyilvánuló foglalkoztatásról. És akkor nézzük, hogy mit kap ez a réteg, amely ilyen nagy számban szerepel az agráriumban. Csak egy adatot mondok. A beruházásokra a társas vállalkozások 85 ezer forint/hektár támogatást kaptak az adatok szerint, az egyéni gazdaságokra 41 ezer forint/hektár jut. Hát ez az adat mutatja, hogy talán egy kicsit jobban kellene a kis- és közepes vállalkozásokat támogatni.
Azután azt is fel kell vetnem, hogy vajon a kisegítő gazdaságoknál nem kell-e ott is odafigyelni, hogy milyen támogatást tudnánk adni. Egy nagyon érdekes dolgot hallottam, ezt az állattenyésztésnél is megemlíthetném, éppen a legutóbbi napokban, hogy Rakamazon egy roma család 40 süldőt nevel. Ezen mint egy érdekes híren, túl lehet lépni. Pedig, kérem, nagyon fontos itt megint a mezőgazdaság szerepe a foglalkoztatásban, éppen annak a népességnek a foglalkoztatásában esetleg, amelyiknél olyan sok gond van a felzárkóztatásban a szocializációval.
Tehát ezt a kis apró példát azért hoztam itt elő, és azért mondtam el, kedves képviselőtársaim, hogy a foglalkoztatásnak egy újabb szegmense lehet a mezőgazdaságban ez a fajta foglalkoztatás, és nem is beszélve arról, hozzáteszem, hogy az erdőgazdálkodásban az erdőgazdaságok ma is nagyon sok olyan foglalkoztatást teremtenek meg, amely olyan munkaerőt vesz fel, ami szinte kiesik a rendes foglalkoztatásból.
A kedvenc témám, és nagyon fontos a mezőgazdaságban, azt hiszem, éppen a piacra jutás szempontjából is, az integráció, a szövetkezés. Itt egy kicsit szomorú adatot tudok megint a tavalyi évhez hasonlóan elmondani, itt ugyanis azt olvassuk, hogy például a zöldség-gyümölcs ágazat bevételében a tészek és termelői csoportok tagi áruja több mint 17 százalékkal részesült. Ez az előző évhez képest 3 százalékos növekedés. Ez azt jelenti, hogy ebben a szegmensben a szövetkezések még olyan szinten állnak csak, hogy az értékesítésben ilyen arányban vesznek részt. Ha minden évben csak 3 százalékkal fog növekedni ez a szegmens, akkor hány év múlva érjük azt el, hogy az atomizált termelők egységes szövetkezetbe tömörüljenek?
Hasonló a helyzet a termelői csoportoknál is, pedig mindenki tudja, hogy milyen fontos lenne az integráció, a szövetkezés és a termelők összefogása. Ha ezt mindannyian tudjuk, akkor feltehetjük a kérdést, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési programban, amely hét évre szól, miért csak az összes forrás 1,4 százaléka szolgál erre a célra, ezen szerveződéseknek az elősegítésére. Itt szó van persze a termelői csoportokról is.
Mi a prioritás akkor itt a fejlesztéseknél? Ez a humán erőforrásnak is nevezhető szövetkezés vajon nem kellene-e hogy prioritást élvezzen? Itt mindig el szoktam mondani, és nem léphetek ki a bőrömből, hogy nincs időnk arra, hogy a magyar mezőgazdaság szereplői alulról, önszerveződéssel hozzák létre ezeket a rendszereket. Ez a nyugati államokban 80 év alatt, 90 év alatt megvalósult, nálunk az állam pozitív beavatkozása, az állam pozitív szerepe szükséges ehhez. Nem a gondoskodó állam, hanem a felelősségteljes és támogató állam szerepét kell itt előhoznunk. Meg kell mondani egyértelműen, hogy a magyar adófizetők pénzéből kell elősegíteni annak az infrastruktúrának a felépítését, amely akár egy országos hálózatnak a személyi és tárgyi feltételeit, a know how-t jelenti. Ezt bizony nem fogjuk tudni megspórolni, kedves képviselőtársaim.
A Nemzeti Földalap sajnos kikerült a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közvetlen hatásköréből, és csak egy áttételes lehetősége van a miniszter úrnak bizonyos elveknek a jóváhagyásában. A Nemzeti Földalap címszó alá oda lehetne írni, hogy a korrupció melegágya. Gondoljunk a bábolnai földek értékesítésére. (Jelzésre:) Kedves Államtitkár Úr! Így van, hiszen az ügyészség, amely megszüntette ugyan a nyomozást a kerteskői privatizációval kapcsolatban, de rögzítette az indokolásban, hogy a feljelentésben foglaltak megállják a helyüket, szabálytalanság, törvénytelenség történt, csak éppen a hivatali visszaélést nem lehet megállapítani, mert az MNV Zrt. nem egy közigazgatási hivatal, hanem rá a gazdasági társaságok törvénye vonatkozik. Tehát itt szembetalálkoztunk egy olyan dologgal, amikor a törvényes szabálytalanságokat sajnos ebben a stádiumban így állapította meg az ügyészség. Tehát az bizony nem túlzás, amikor egy ilyen kemény megjegyzést teszek a Nemzeti Földalapra. De azt is odaírhatnánk alá alcímként, hogy irány Dél-Amerika.
Itt már Jakab képviselőtársam mondta, hogy milyen az értékesítés, az állami tulajdonú földek értékesítése. Le is írja az anyag, ott van, hogy 10 százalék a kis térmértékű, kisebb térmértékű egységeknek az értékesítése. Olvashatjuk, hogy mi a célja a Nemzeti Földalapnak: többek között a megfelelő földbirtokstruktúra kialakítása. Tehát akkor ezek szerint ez egyértelmű, amit nem titkoltunk mi sose, hogy így látjuk, hogy ennek a kormányzatnak, ennek a Nemzeti Földalapot működtető szervezetnek is a nagybirtokrendszer erősítése és kialakítása a célja. Ezen aztán elvitatkozhatunk, hogy mi az előnye és mi a hátránya a nagybirtoknak, mi az előnye és mi a hátránya a kisebb középgazdaságoknak. Tavaly is elmondtam, hogy egy korrekt szakmai vitát kellene erről lefolytatni.
Én szoktam olvasni tudósok, kutatók ilyen irányú írásait, és engem mindig arról győznek meg, hogy összességében, ha mindent számba veszünk, a tájvédelmet, a humán erőforrást, mindent, akkor én a kis- és középbirtokok híve lettem, de kétségkívül a nagybirtokrendszernek is vannak bizonyos előnyei, főleg a tömegtermelésben, ha csak csupán a ráfordítást nézzük, és nem az értékelvű birtokpolitika alapján gondolkozunk.
Még a földekről annyit, hogy nem véletlen az, hogy követeljük a Kereszténydemokrata Néppárt nevében, úgy az elnök úr és magam is többször elmondtam, és kértük a pénzügyminisztert, a felügyelő pénzügyminisztert, hogy állítsa le azonnal az összes földeladást, hogy ne történjenek további olyan umbuldák, amelyeknek nap mint nap az elmúlt esztendőkben tanúi voltunk. Elnézést kérek, hogy most a 2008-as évről beszélünk, de akkor is történtek már, és azóta sem álltak le.
Még annyit talán a Nemzeti Földalapról és az egész földkérdésről, hogy meg kellene fontolni azt is, hogy az állami tulajdonban levő vagy abba kerülő földeknek az értékesítése, hasznosítása hogyan történjen. Nem biztos, hogy az a jó, ha eladjuk. Van itt hosszú távú bérlet is. Tehát abban a pillanatban, amikor a hosszú távú bérletre térünk át, ez egy szakmai megfontolás lehet, vagy lehet ebben gazdaságpolitikai megfontolás is, hosszú távú megfontolás, akkor kisebb a lehetősége azoknak a visszaéléseknek, amelyeknek tanúi vagyunk.
Aztán azt is el szoktam mondani - és ma is elmondom, úgy, mint tavaly -, hogy a Nemzeti Földalap jogállását véleményem szerint meg kellene változtatni, és ebben a Kereszténydemokrata Néppárt elfogadta álláspontomat, hogy egy olyan jogintézményt kell létrehozni, amely hasonlóan a Magyar Nemzeti Bankhoz, úgynevezett sui generis, a mindenkori kormánytól részben független, és a törvény alapján működik. És amikor arra gondolunk - és most a múltról beszélünk, de csak gondoljunk 2011 utáni időkre is -, hogy ha megszűnik a moratórium, a külföldiek tulajdonszerzésének moratóriuma, akkor mi fogja védeni a földet. A jelenlegi törvények nem. Itt megint van egy eretnek gondolatom: a Nemzeti Földalap, ha az fel van tőkésítve, minden vásárló előtt kaphatna elővásárlási jogot. Természetesen megindokoltan, és ebben a pillanatban nem kell félni attól, hogy bárki, akit arra illetéktelennek tart a gazdaságpolitika és a magyar politika, az földhöz juthat.
Az állattenyésztésről csak annyit szeretnék mondani, hogy mindig sírunk, mindig panaszkodunk, hogy milyen rossz, lementek a létszámok. Igen, ezek tények. De vajon kihasználtuk-e mindazokat a lehetőségeket nemzeti támogatások szempontjából, amelyeket az Európai Unió enged? Én hallgattam egy közgazdász előadását ebben a témában, aki azt fejtegette, hogy azért nem használjuk ki, mert nincs rá pénzünk. Megint a pénztelenség. Ezt látjuk, üzletben, mindenhol a pénz kérdése. Most megint azt kell kérdeznem, nem az agrárkormányzattól, hanem a kormányzattól, hogy mit tart fontosnak.
(10.30)
Csak a fiskális szemléletet tartja-e fontosnak, vagy pedig azt, hogy ne argentin marhahúst együnk öt év múlva, vagy éppenséggel ne csak dán sertéshúst együnk, hanem a magyar állattenyésztést mentsük meg a végelszámolástól vagy felszámolástól.
Tisztelt Ház! Nagyon fontos témát tárgyal az anyag az úgynevezett mezőgazdasági eredetű megújuló energiaforrások fejezetben. Ezeket úgy is szoktuk nevezni, hogy alternatív energia. Ennek a témának a megítélését három szempontból vizsgálom, a foglalkoztatás, az energiamérleg és a gazdálkodók szempontjából. Bármilyen vidéken létesülő alternatív vagy agrárerőforrást felhasználó energiaüzem létesül, az munkahely. Ott üzemeltető kell, karbantartó kell, ott beszállítók kellenek. Amikor a vidék megtartóképességéről beszélünk, tudjuk jól, hogy ezt nem lehet egy csettintéssel elintézni, nincs olyan recept, ami az egész problémát megoldja. Minden kis apró mozzanatot, tevékenységet pártolni kell, ami a vidék megtartóképességét növeli. Ezért is fontos a megújuló energiaforrások támogatása.
A másik az energiamérleg kérdése. Itt az a kérdésem, hogy mi a fontosabb, mi a jobb: ha például etanolüzem vagy úgynevezett repceolaj-felhasználó, észterifikáló központi üzem van kettő-három az országban, vagy pedig, ahogy Ausztriában - éppen Örvendi képviselőtársam nincs bent, de mesélte, hogy látott olyan üzemet -, 40-50 gazda összefogott, alakítottak egy szövetkezetet. Ők 20-30 kilométeres körzetnek a gazdái, akiknek nem terheli a szállítási költség 100 kilométerre a fosszilis energiával a repce beszállítását, hanem ott feldolgozzák, észterifikálják, és egy megfelelő rendszerrel, a beszállított repce mennyiségének megfelelően visszakapják az üzemanyagot. Nekem ez a szimpatikusabb, nem pedig az, ha megint egy nagy megaüzem , ahová a fosszilis energiával szállíthatjuk a repcét vagy éppen a napraforgót, és utána visszaviszik. Azt gondolom, ez már az energiamérleget is érinti.
Nagyon fontosnak tartom az etilalkohol-programot is. '98-ban, amikor Karsai képviselőtársunk elhíresült búzaégetéséről hírt kaptunk, felálltam a parlamentben, és azt mondtam, hogy nem elégetni kell a búzát, hanem etil-alkoholt csinálni belőle. Ezt azért mondtam, mert az akkori győri szeszgyár igazgatója mutatott nekem egy projektet, ami arról szólt, hogy az ország különböző részein kukoricából, felesleges gabonából hogyan lehetne durva szeszt gyártani. Akkor nem kell a kukoricát központi helyre szállítani, hanem csak a durva szeszt a finomítóba, már kisebb költséggel, és a képződő szeszmoslékot - nincs új a nap alatt, száz éve is ezt csinálták - feletetni a most már nem létező szarvasmarha-állománnyal. (Gőgös Zoltán: Van ilyen pályázatunk.)
Az egész elképzelés nagyon jó dolog, de nem lett semmi belőle. Ezeket a témákat mindig lesöprik. (Gőgös Zoltán: Van pályázatunk.) Jó, van pályázat, csak látnám már, hogy ilyen üzem lenne valahol. Azóta eltelt 11 év, és mindig azon aggódom, hogy az olajlobbi mikor teszi be az akadályt a lassan meginduló szekér elé. Azért beszéltem erről talán egy kicsit hosszabban, mert itt kellene a mindenkori tárcának a mindenkori miniszterelnökkel és kormánnyal megharcolni, hogy ez nemcsak a mezőgazdaság ügye, ez a magyar energiagazdálkodás ügye is.
Nagyon kevés időm marad, úgy látom, az élelmiszer-ellenőrzésre. Bár erről beszéltem már 3-4 héttel ezelőtt itt napirend előtt is, az örökös fájdalmam, hogy az agrár-közigazgatás átszervezésekor az élelmiszer-ellenőrzést végző szolgálat bizony gúzsba kötve táncol, mert táncolni kell, hiszen az élelmiszer-ellenőrzés nagyon fontos terület. A finanszírozása nem megoldott, és amikor az anyagban olvassuk a büszke megállapítást, hogy hány ellenőrzés történt, akkor hozzá kell tennünk, azt kellene tudnunk, hogy hány egységet ellenőriztek összesen, vagy hogy a mintavételek száma ennyi, de összesen hány minta van az országban, amit vizsgálni kellene. A lényeg az, kedves képviselőtársaim, hogy egy példát mondjak, a magyar élelmiszerpiacon közel 150 ezer élelmiszer-vállalkozás van, az ellenőrzések száma hetvenhétezer-valamennyi, ahogy az anyag mondja. Sok vagy kevés ez?
A bizottsági meghallgatáson a szakállamtitkár úr azt mondta, hogy ez európai mércével mérve éppen elegendő. Visszagondolok arra a fiatalkori időmre, amikor egy élelmiszer-higiénikus állatorvosnak minden egységet minden évben legalább egyszer, de inkább kétszer meg kellett keresni. Ez a szám éppen ezért kevés. Persze, akkor most szembeütközünk az Európai Unió élelmiszer-biztonságot jelentő filozófiájával, amikor az önellenőrzésre helyezi a hangsúlyt. Az önellenőrzés hatékony hatósági ellenőrzés nélkül nem ér semmit, az csak török áfium. Azt gondolom, hogy ennek a szolgálatnak is a további finanszírozását, fejlesztését meg kell oldani, ez majd az új kormányra marad. Azt hiszem, nagy várakozással néznek az itt dolgozó emberek a lehetséges és az eljövendő változások elé.
Az élelmiszer-ellenőrzéssel kapcsolatban még egy dolgot szeretnék elmondani. Egyetértettünk miniszter úrral tavaly december tájékán, amikor felvetettem, hogy hogy lehetett az a szegedi Auchan áruházban, hogy három hétig ott volt a melaninos kínai tejital. Egy vásárlói bejelentésre intézkedett a hatóság. Akkor azt találtam mondani, hogy mi lesz a büntetés. Bezárták már ezt az áruházat? Kérem, ha az élelmiszer-ellenőrzéskor olyat találunk, amikor az élelmiszert már veszélyes anyagnak kell minősíteni, akkor nem kell sokat töprengeni, a legnagyobb szigorral kell eljárni. Nem mindig elég a pénzbüntetés. Be kell csukni a boltot egy hónapra, és utána mindjárt másképp fog gondolkodni az az élelmiszer-kereskedő, akár kicsi vagy nagy. Erre nem kell tekintettel lenni, be kell csukni, ha emberre veszélyes anyagot forgalmaz, ráadásul tudva.
Az ökológiai gazdálkodás most, csodák csodájára, 540 hektárral több, mint 2007-ben. Miért nem volt akkor, államtitkár úr? Tavaly is erről beszéltünk. Nem volt támogatás. Most van, de nagyon lassan indul, óriási a lemaradás. Európában megy felfelé az úgynevezett biogazdálkodás, ökológiai gazdálkodás, igény van rá, piaca van, és mi ebben is késlekedtünk, de ott legalább valami most már megindul.
Végül a tudás, a szakértelem, amit Herbály képviselőtársam említett meg. Kérem, igen, a magyar magángazdának önmagának is kell a tudását gyarapítania, de a tanácsadást mint szolgáltatást évek óta szorgalmazom, hogy ezt hatékonyabban kell megszervezni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
