VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Negyedikként a vezérszónoki körben beszélve, óhatatlanul el kell követnem azt a hibát, hogy ismételni fogok néhány állítást, ezt nézzék el nekem. Ugyanakkor a jelentés nagyon fontos abból a szempontból, hogy mindannyian hívjuk fel azokra a problémákra, azokra a jelenségekre a figyelmet, amelyek az agráriumot ma, illetve az elmúlt évben Magyarországon feszítették.
De így, negyedikként alkalmam van arra, hogy néhány előttem elhangzott vezérszónoklatra röviden reagáljak. Teljesen egyetértek Herbály Imrével abban, hogy a 2008-as évben, de a 2009-es évben is sok olyan közös ügyünk volt, amelyeket összhangban, konszenzussal tudtunk képviselni a parlamentben. Itt vitatkoznék Jakab Istvánnal abban, hogy az SPS-törvényben lehetett volna-e konszenzus. Azért nem lehetett konszenzus, mert alapvetően tagadta az SPS bevezetésének lényegét a Fidesz. Tehát e tekintetben a konszenzus legfeljebb abban lehetett volna, hogy nem vezetjük be. Mi, szabad demokraták, liberálisok igyekeztünk elmenni a megegyezésben a határig. Több olyan módosító javaslatot benyújtottunk, amelynél örömmel vettük, hogy az ellenzék támogatja. Szerettünk volna továbbmenni, végeredményben azonban ennél szélesebb körű konszenzus az SPS-törvényben megítélésem szerint nem lehetett volna.
Általános összefoglaló megjegyzéseimmel szeretném kezdeni hozzászólásomat. A bizottsági vitában és az eddig elhangzott hozzászólások alapján is egyértelműen elmondható, hogy egy informatív, alapos, részletes, korrekt anyagot kaptunk a kezünkbe.
(10.40)
Itt a Házban az már önmagában is dicséret, ha elmondhatjuk és elmondjuk mindannyian, hogy mi az adatokban sem vitatkozunk, vagyis mindenki értékeli az adatok pontosságát, értékeli az adatok helyességét, a körültekintő adatgyűjtést, és ezekből az adatokból von le következtetéseket. Ez mindenképpen dicséri az előkészítők, az előterjesztők munkáját. Valóban alkalmas az anyag arra, hogy a 2008. év részletes értékelésén túl, különösen, ha idősorba tesszük a jelentéseket, hogy az agráriumra jellemző folyamatokat is lássuk, és ezekből a folyamatokból a jövőre vonatkozóan következtetéseket, érdemi állításokat is megfogalmazhassunk.
Az anyagnak nagyon fontos erénye még az Agrárgazdasági Tanács minden évben hozzáfűzött észrevételsora. Úgy, ahogy azt Czerván György képviselőtársam mondta, ha egymás után sorba vesszük az Agrárgazdasági Tanács véleményét, láthatjuk, hogy évek óta ismétlődő állítások szerepelnek benne. Azokat a stratégiai, szerkezeti problémákat, amelyeket minden évben itt az agrárgazdasági jelentés vitájakor elmondunk, és amelyeket mindig megerősít az Agrárgazdasági Tanács, ki kell mondanunk, nem tudtuk orvosolni. Persze nem is várható el rövid időszakok alatt ezeknek a problémáknak az orvoslása, nem is várható el, még azt is mondhatom, egy négyéves kormányzati ciklustól sem ezeknek a problémáknak a kezelése, de nagyon fontos lenne, hogy a folyamatirányok a megoldás felé haladjanak. Nos, a folyamatirányok, megítélésem szerint több esetben nem a kedvező elmozdulást mutatják.
Röviden először a 2008. évről, aztán utána ezekről a folyamatirányokról és fontosabb stratégiai kérdésekről szeretnék beszélni. Az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalásának az egyik legfontosabb állítása, amely benne van az anyagban, és amelyet nem lehet elhallgatni, ha a 2008. évről beszélünk, a 42 milliárd forintos top up hiány. Ez a pénz hiányozni fog az agrárgazdaságból, és ez a 42 milliárd akkora volumen, amely hiányt nem lehet egyik évről a másikra kezelni, ez a hiány végig fog menni a következő évek gazdálkodásán. Ezt magyarázhatjuk a válsággal, indokolhatjuk az ország helyzetével, ezzel együtt az agráriumból ez a forrástömeg valóban hiányozni fog. Azokat a negativisztikus folyamatokat, amelyekről beszélni szeretnék, sajnos ez a pénzhiány erősíti, nem pedig gyengíti.
2008. volt az adatok alapján is az utolsó békeév, ha szabad ezt mondani. A klimatikus viszonyok eredményeként valóban kedvező adatokat tapasztalhattunk a növénytermesztés oldalán. A mezőgazdasági GDP nőtt, beállt ebbe a 3,5-4 százalékos arányba, és valóban igaz, hogy a 2008. évben a mezőgazdasági relatíve magas GDP nélkül a nemzetgazdaság egésze csökkenést mutatott volna. Az agrárium volt az, amelyik pozitív szaldót eredményezett országos szinten. A termelésivolumen-kibocsátás növekedése közel 30 százalékos, ez jelentős, nyilván összefügg a korábbi évek rosszabb terméseredményeivel.
A foglalkoztatási szerepe a mező- és erdőgazdaságnak szintén stabilnak tekinthető, 4,5 százalék körüli, ez 2008-ban picit romlott, kevesebbet foglalkoztatott az ágazat, de a foglalkozatási szerep csökkenése az egyéb ágazathoz képest mérsékeltebb. Tehát ekkor még meg tudta őrizni a hivatalosan bejegyzett foglalkoztatásban az arányokat. A szerkezeti problémák erőteljes meglétére utal a nettó átlagkeresetek alacsony volta, az, hogy az országos átlag kétharmada körül, háromnegyede körül jelenik meg. Az a mindenki által említett belső aránytalanság, amely a növénytermesztés és az állattenyésztés között feszül, és amelyik sajnos romlott, nem javult, bár 2008-ban a beruházási volumen nőtt közel egynegyeddel, de még így is alacsony szintű, ami egyértelműen a tőkeellátottsági problémákra utal, és a hosszú távú versenyképesség szempontjából jelentős problémát takar.
Többen elmondták, egyetértek velük, az export növekedése üdvözítő, helyes folyamat, fontos, és az is, hogy az importnál jobban nőtt az export, vagyis az egyenleg javult. Ugyanakkor a kivitelben tovább csökkent a feldolgozott termékek aránya, ez egy rossz szerkezet. Az alapanyag-termelés szerepe nőtt; a fejlődő országokra jellemző az alapanyag-termelés, a feldolgozottság hiánya, ez nem egy jó jövőkép, nem egy jó irány. Mindent el kell követnünk azért, hogy ezen változtatni tudjunk.
Szintén többen említették előttem az élelmiszer-gazdaság jellemző adatait. A termelés visszaesett majdnem 8 százalékkal, a belföldi értékesítés 9 százalék körüli aránnyal. Ha mindezt nem az előző évre, hanem ötéves időtávban nézzük, akkor ez több mint 20 százalék, ami problematikus.
Úgy gondolom, hogy az anyagnak egy nagyon fontos pozitív jellemzője az, hogy hosszabb időtávot is elemez bizonyos kérdéseknél; itt is ötéves időtávban is visszatekint az adatokra, ez a hosszabb folyamatokra való következtetést segíti. A jövedelmezőséget - ezt is említették többen - akadályozta az agrárolló nyílása, ott is elsősorban az egyéb alapanyagok árának drasztikus növekedése. Ezzel együtt is a vállalkozások jövedelmezősége 2008-ban az adatok alapján javult.
Most azokról a stratégiai kérdésekről és folyamatirányok szeretnék röviden beszélni, amiről szintén említést tettek előttem többen, és amelyek a stratégiai döntéseinket befolyásolják. Ezekre a jelenségekre, folyamatokra a tanács is felhívja a figyelmet. Szintén ismételni fogok néhányat azok közül, amelyeket előttem is elmondtak.
A birtokszerkezet, üzemméret ügyében nagyon apró elmozdulás van a piacképes középgazdaságok arányának növekedésében, de ez az elmozdulás korlátozott és kis volumenű. Medgyasszay László előttem azt mondta, hogy az ő szívéhez közelebb állnak a kisebb gazdaságok; én azt gondolom, hogy egy modern mezőgazdaság e tekintetben is széles skálán kell hogy mozogjon. A működő, piacképes, tömegtermelő nagyüzemek mellett szükség van piacképes középgazdaságokra, és természetesen elférnek a jövedelemkiegészítést célzó kis mezőgazdasági szereplők is. Ezek azonban nem lesznek, nem lehetnek piacképesek, másként kell tekintetnünk a piacképes vagy élethivatásszerű mezőgazdasági tevékenységre, mint a kiegészítő jövedelem biztosítását szolgáló tevékenységre.
Nos, a szerkezeti problémák továbbra is egyértelműen megvannak, szétaprózódott birtokstruktúra van. Ez, ha tetszik, ha nem tetszik, ki kell mondjuk, elválik egymástól a tulajdon és a gazdálkodás, ennek pedig jövedelemkivitel a következménye, ami a mezőgazdaság tőkehelyzetét éppen hogy rontja, nem pedig javítja. A birtokstruktúra átalakulása hosszú folyamat, ebben valóban széles konszenzus kell. Keveset léptünk a széles konszenzus irányába, vagyis itt még rengeteg tennivalónk van.
A második kérdés, amelyről szeretnék beszélni, a feldolgozottság kérdése, vagyis a nagyobb hozzáadott érték ügye, az alapanyag-termelés és a feldolgozottság problémája. Itt is belső szerkezeti aránytalanságokról beszélhetünk, ha az állattenyésztésről és növénytermesztésről beszélünk, és általában az anyag is hangsúlyozza, többen említették előttem, súlyos problémát jelent a termékpályák - én úgy fogalmazok, lehet, hogy egy kicsit erős - nem megfelelő szervezettsége vagy szervezetlensége, illetve a szövetkezés hiánya.
A piacra jutás ma, a jelenlegi kereskedelmi helyzetet figyelembe véve a megfelelő árutömeg biztosítását, összeszervezését teszi szükségessé. Ha ez nem történik meg szövetkezéssel és a termékpályák integrált szervezésével, akkor a piacképes termelés nem fog működni. Ebben rengeteg tennivalónk van. Én azt látom, azt érzékelem, más vitákon ezt már elmondtam, hogy a tészek, ahelyett, hogy egy-egy termékpályát vagy néhány termékpályát integrálnának, nem egy esetben elmennek felvásárlói irányba, és nagykereskedőként jelennek meg a termelőkkel szemben. Vagyis nem integrálják azokat, hanem nem egy esetben a termelők kiszolgáltatottsága a nagykereskedővel szemben megjelenik.
(10.50)
A termékpályák szervezettsége, integráltsága alapvetően megköveteli a szerződéses fegyelem betartását, és ebben mi magyarok sajnos nem járunk élen, tradicionálisan sem jártunk élen, és úgy látom, hogy e téren érdemi előrelépés vagy változás sem történt. A feldolgozottságban, a nagyobb hozzáadott értékben a tőkehiány és a beruházáshiány súlyos akadály. Ebben az Agrárgazdasági Tanács javaslatait érdemes megfontolnunk.
A termelők és a beszállítók kiszolgáltatottságáról az elmúlt időszakban többet beszéltünk. Én is nagyon örülök annak, hogy tegnap elfogadtuk nagyon széles konszenzussal azt a javaslatot, amely ebben előrelépést eredményez. A tekintetben azonban nem vagyok túlzottan optimista, hogy ez gyors változást hozna. Azt gondolom, hogy elindult egy folyamat, és apró lépésekkel haladhatunk ezen az úton előre a tisztességesebb vagy etikusabb kereskedelmi magatartás irányába. Rengeteg vizsgálatnak, rengeteg bírságnak kell majd bekövetkeznie ahhoz, hogy a szemlélet alapvetően megváltozzon, s a termelők és beszállítók kiszolgáltatottsága valóban csökkenjen. Itt azt is szeretném elmondani, hogy a bizottsági beszélgetések és egyéb konzultációk alapján ki kell mondani: nem volt más utunk, mint a mezőgazdasági szakigazgatási szerv szerepbe hozását megteremteni e téren, mert a Gazdasági Versenyhivatal a hazai termelők és beszállítók védelmét kevésbé tartja fontosnak, mint a fogyasztók érdekeit a tekintetben, hogy alacsonyabb áron jussanak hozzá a fogyasztani kívánt termékekhez.
Magyarországon valóban a decentralizált termelés jellemző, a szétaprózódott birtokstruktúra miatt nagyon sok esetben piacképtelen módon koncentrált a feldolgozás és koncentrált a kereskedelem. Annyiban értek itt egyet Medgyasszay Lászlóval, hogy a középső piacképes szereplők hiányoznak mind a feldolgozásban, mind a termelésben. Ezeket kellene erősítenünk, így lehetne a teljes szerkezet kiegyensúlyozott. Nem értem, hogy miért kell a nagyot, a működőképes hazait bántanunk, ha az valóban foglalkoztat, valóban termel, valóban tömegtermel, és valóban piacra is tud jutni. Nem ezek rovására, hanem a működésképtelen, szövetkezésképtelen kicsik összefogásával kell megteremtenünk azokat a középgazdaságokat, amelyek a vidéki foglalkoztatásban növelhetik a szerepüket, és amelyek piacképes termelést folytatnak. Medgyasszay László a szövetkezés jelentőségét és fontosságát is említette, amivel nagyon egyetértek.
A következő kérdés, amiről beszélni szeretnék, a foglalkoztatottság, a foglalkoztatás ügye. Említettem már, hogy 4,5 százalék a mező- és erdőgazdaságok közös foglalkoztatási aránya. A foglalkoztatási arány érdemi növekedését ma akadályozza az integrálatlanság vagy az integráció hiánya, mert ez azt jelenti, hogy az alapanyag-termelés eleve kevesebb embert foglalkoztat, a feldolgozottság, a feldolgozás visszaépült, ennek következtében a kapcsolódó feldolgozás is kevésbé foglalkoztat, és az alapanyag-ellátás a szállításban, a raktározásban és az egyéb kapcsolódó, beszállítókhoz kötődő kereskedelemben is kisebb foglalkoztatási volument eredményez.
A foglalkoztatásban valóban csak a feldolgozás és a piacképesség irányába való elmozdulásban lehetne előrelépnünk. Ez azonban - még egyszer szeretném hangsúlyozni - nem tagadja, nem vitatkozik azzal a ténnyel, hogy nagyon sokan vannak ma Magyarországon olyan emberek, akik kiegészítő jövedelmet szereznek a nagy élőmunka-igényű mezőgazdasági tevékenységből. Ezt is biztosítani kell, hisz az állampolgárok, az érintettek mindennapi megélhetésében ennek fontos szerepe van, ezért a középgazdaságok és a nagy gazdaságok piacképessége mellett a lokális piacokon meg kell teremteni - természetesen jobban és integráltabban, az élelmiszer-biztonság előírásainak figyelembevételével -, hogy ezek a szereplők piacra jussanak.
Egyetértek azokkal, akik nagyon kritikusak többek között például a közbeszerzési törvénnyel, s a lokális élelmiszer-biztosítás, az iskolai és idősellátásban lévő napi étkezés biztosítása kapcsán a közbeszerzési törvény finomítását javasolják azért, hogy a helyi termelők sikeresebben lehessenek beszállítói ezeknek a piaci szereplőknek. E tekintetben rendkívül bürokratikus és rendkívül akadályozó a kis helyi szereplők piacra jutását tekintve a magyar közbeszerzési szabályozás.
A foglalkoztatásban nem tudtunk érdemben előrelépni a szürke- és a feketefoglalkoztatás kifehérítésében vagy legálissá tételében. Azok a kezdeményezések, amelyek a valóban működésképtelen alkalmi foglalkoztatói könyv kiváltására fogalmazódnak meg, jó irányokat jelentenek, de érdemben csak akkor lehetnek sikeresek, ha érdemi, radikális járulékcsökkentés kapcsolódik hozzájuk, különben nem fogják növelni a legális foglalkoztatás arányát. Úgy látom, hogy erre lehet - és lesz is - lehetőség.
Többen említették előttem a zöldenergia fontosságát az agrárgazdaságban. Nagyon egyetértek azokkal, akik azt mondják, azt képviselik, hogy ezt is a középméret erősítésével kell támogatnunk. Nem 50 megawattos nagy erőműveket több száz kilométeres ráhordási távolságokkal, hanem ennél sokkal kisebb, a helyi igényeket néhány tíz kilométeres ráhordással, kisebb energiatermelő egységekkel kell biztosítani. Így hasznosítható legjobban a mezőgazdasági melléktermék biomasszaként, és így hasznosítható legeredményesebben a kapcsolt, illetve melléktermékként keletkező hőenergia. Egyetértek azzal is, amit az etanol-, a biodízel- és egyéb ügyekben már előttem elmondtak, szintén a középméretű lokális erőforrások, a foglalkoztatás kihasználása és javítása érdekében.
Többen beszéltek előttem a vízgazdálkodás fontosságáról, a víz megtartásának az ügyéről. Csak rá szeretnék erre erősíteni. Egyetértek abban Jakab Istvánnal, hogy ebben óriási tartalékaink vannak, ugyanakkor mérhetetlenül sok költséget igényel ezeknek a tartalékoknak a kihasználása, mert alkalmassá kell tenni ezeket a berendezéseket, műtárgyakat arra, hogy eljuttassák a vizet. Ehhez források kellenek. Sajnos, az ez évi költségvetésben, többek között például a Vásárhelyi-tervben, amely ehhez integráltan forrást biztosított volna, visszaléptünk, ahelyett, hogy előreléptünk volna. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Egy mondatot mondanék még, és elnézést kérek az időtúllépésért. A jelentést egyértelműen általános vitára alkalmasnak gondoljuk, alaposnak, részletesnek, pontosnak, ezért javasoljuk annak elfogadását.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
