DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Demendi képviselő úr felszólalása után gondolkoztam, hogy kétpercezek, de aztán úgy gondoltam, hogy belefér nyugodtan a 15 percembe is, amit akarok mondani vele kapcsolatban, és akkor nem szakítom meg, nem veszem el másoktól a lehetőséget.
Mintha hájjal kenegettek volna, kedves képviselőtársaim, amikor arról beszélt, hogy a társadalommal elfogadtatni a mezőgazdaságot, és új stratégia. Délelőtt a vezérszónoklatban azzal kezdtem, hogy milyen jó, hogy a tévé nyilvánossága előtt beszélünk, hátha ez is egy kicsit hozzájárul ahhoz a rendkívül fontos érzülethez, hogy megjelenjen a társadalomban, hogy a mezőgazdaság dannyiunk ügye. Ezt el tudjuk fogadtatni, mert mindenki eszik ennivalót, és ha ezt el tudjuk fogadtatni, akkor jobban el tudjuk fogadtatni azoknak az új stratégiákhoz szükséges adóforintoknak a felhasználását - mert egy új stratégiáról is tetszett beszélni, többen beszéltek -, mert az új stratégia csak pénzzel megy. Mindig azt szoktam mondani, tudomásul kell vennie a társadalomnak, hogy az adóforintjainkból a mezőgazdaságra itt és itt áldozni kell.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Azzal is egyetértek, kedves Demendi képviselő úr, hogy meg kell teremteni a földhasználat biztonságát. Hozzátenném, hogy üzemmérettől függetlenül, mert bizony néhány évvel ezelőtt, amikor egy közgazdász barátunk, aki egyszer képviselő volt, egy nagy üzemet Lajoskomáromban megvett, engem egy 150 ezer hektáros magángazda hívott fel kétségbeesve, mert odavalósi vagyok, és valahonnan ismernek, és voltam náluk többször... - hogy mit tanácsolok nekik, mert attól félnek, hogy ez az új tulajdonos majd őalóla is kibéreli a földet, mert 150 ezer hektáron gazdálkodik, és nemcsak saját tulajdonon, hanem bérelt földön is, és ha letelik a bérleti idő, ez a vagyonnal rendelkező befektető talán majd őalóla is kibéreli a földet. Ez egy jogos aggodalom volt részéről, hála istennek, ott helyben ezek a dolgok megnyugtatón rendeződtek.
Tehát csak azért mondom ezt el, nehogy azt gondolják, kedves képviselőtársaim a túloldalon, hogy mindig csak arra gondolunk a bérleteknél, hogy a nagyüzem bérel. Az százszázalékosan bérelten gazdálkodik, de a bérlet biztonsága nagyon érdeke az általam is kedvelt és preferált kis- és közép- vagy éppen a közepesnél kicsit nagyobb gazdálkodói rétegnél is.
Ha már a reagálásnál tartok, akkor Herbály Imre képviselő úrnak azt kell hogy mondjam, hogy a ciklus végére, a végén már egy platformra kerülünk, legalábbis verbálisan, mert amit elmondott, azt tulajdonképpen én is elmondhattam volna, csak a probléma ott van, amikor a megvalósítást kezdjük, hogy hogyan, amikor hogyan. Ha a konszenzusnál tartunk, már az is elhangzott valaki részéről, hogy nem lehetett volna-e a konszenzust például az SPS vonatkozásában, tekintetében ai. Kérem, ha azt az ösvényt kezdtük volna el követni, hogy a bázisév (Herbály Imre csóválja a fejét.), nem akarok belemélyedni, csak hadd mondjam el, hogy megvolt a hajlandóság itt is, ha a bázisévben meg tudtunk volna egyezni. Imre, ne csóváld a fejed, belém szorulna, hogyha nem mondanám el. A másik pedig az, hogy a mindenkori földhasználóé legyen ez a bizonyos díj. Tehát azért a konszenzusra mi hajlamosak és hajlandóak vagyunk, de kétségkívül vannak bizonyosan gátak is ebben.
Nos, amiért tulajdonképpen én délután itt maradtam, és felszólalásra jelentkeztem, az Velkey képviselő úrnak egy megjegyzése volt, és ezzel kapcsolatban egy gondolatsort fogok elmondani; amikor itt azt mondtam - a jegyzőkönyvben nem néztem meg, de hivatkozva rám -, hogy én a vezérszónoklatomban a kis- és középgazdálkodói birtokok mellett tettem le a voksot - ha jól emlékszem, kisbirtokot mondott. Én azt is elmondtam délelőtt, hogy természetesen a nagybirtokoknak is megvan a maga előnye, és nem ismétlem magam, és azt is elmondtam, amire államtitkár úr is nagyon helyesen bólogatott, amit már tavaly is elmondtam, hogy egyszer már le kellene egy korrekt szakmai vitát folytatni arról, hogy mi az előnye, hátránya egyiknek-másiknak.
Tehát én azt gondolom, hogy ezzel szerettem volna árnyalni Velkey képviselő úr hivatkozását, és azt is hozzátéve, amit nem fejtettem ki délelőtt, hogy itt két értékrend vitatkozik egymással, a haszonelvű birtokpolitika és az értékelvű birtokpolitika. Az értékelvű birtokpolitika az én véleményem szerint azért kedvezőbb, mert az az embert helyezi a középpontba. Ehhez a gondolkodáshoz kapcsolódik, az emberközpontú gazdaságpolitikához kapcsolódik a gazdasági teljesítmény mérésének dilemmája. Ezzel kapcsolatban az Európai Bizottság egy hosszú nevű internetportáljáról szeretnék - számomra legalábbis egészen új - gondolatot idézni már csak azért is, mert a közgazdász-társadalom nagyon gyakran hajlamos lebecsülni mezőgazdaságunk teljesítőképességét, amikor a nemzetgazdaság GDP-jében elfoglalt helyét elemzik.
Ezek az új gondolatok a következők. Az Európai Unió olyan új mutatókat kíván kifejleszteni a gazdasági teljesítmény mérése céljából, melyek nagyobb súllyal veszik figyelembe a társadalmi és környezeti jólét szempontjait. A gazdasági teljesítmény mérése évtizedeken át a bruttó hazai termék, GDP és hasonló gazdasági mutatók segítségével folyt - ezt tudjuk. Az Európai Bizottság most új alapokra kívánja helyezni a gazdasági fejlődés mérését szolgáló uniós módszereket. A bruttó hazai termék fogalmát a nagy gazdasági világválság hozta életre. A GDP alatt egy adott ország - ez ismert - által egy évben előállított javak, termékek és szolgáltatások összességének értékét értjük. Noha a mutató a gazdasági termelés mérésére kiválóan alkalmas, az általános jólét jelzése tekintetében már számottevő hiányosságokkal rendelkezik. A problémát az jelenti, hogy a bruttó hazai termék fogalma minden gazdasági tevékenységre - és itt jön a nagyon fontos megállapítás -, azokra is kiterjed, amelyek károsítják a környezet épségét és az emberek egészségét. - Gondoljunk csak a kínai száguldó GDP-re, már 10-11 százalékon volt, közben tönkreteszik szinte a világ környezetét.
A GDP ezen túlmenően a javak elosztásáról sem szolgál információval. Jó néhány olyan ország létezik, ahol viszonylag magas GDP ellenére a jólétet tekintve óriási szakadék húzódik a lakosság gazdag és szegény rétege között. - Nálunk sajnos még csak a szakadék igaz, a magas GDP még nem, de kétségkívül vannak olyan országok a harmadik világban meg egy-két helyen, ahol ez teljesen igaz. Egyre több ember ébred rá arra, hogy a gazdasági növekedés szempontjából a minőség legalább olyan fontos, mint a mennyiség. Egy közelmúltban készült felmérés szerint az európaiak több mint kétharmada úgy véli - kétharmad, nagyon nagy mennyiség -, hogy a kormányoknak nagyobb fontosságot kellene tulajdonítaniuk a társadalmi és környezeti jólét kérdésének. A kérdés az, hogy hogyan lehet ezeket mérni.
Az Európai Bizottság olyan átfogó környezeti mutatót kíván kidolgozni, amely az éghajlatváltozás, a biológiai sokszínűség, a levegőszennyezés, a vízfelhasználás és a hulladéktermelés terén végbemenő változásokat egyaránt figyelembe fogja venni. A Bizottság azt is fontosnak és szükségesnek tartja, hogy a jelenleginél pontosabb adatokkal rendelkezzünk a gazdasági egyenetlenség alakulásáról.
Kedves Képviselőtársaim! Miért olvastam fel ezt a kissé száraznak tűnő anyagot? Azért, mert mindennek alapján megállapíthatjuk, hogy a GDP-mutató a vidék számára, a vidék megítélése számára hátrányt jelent. Egyéb szempontból is jelent hátrányokat, mert például Győr környékén, azt kell hogy mondjam - az én választási körzetemben és a környékén -, kárt okoz a GDP használata. Miért? Az Audi ugyanis torzítja a térség jellemzőit. Nagy termelékenység, komoly mutató, ugyanakkor az idős népesség, a kistelepülések nagy száma, a rossz minőségű utak, ez mind kimarad, és így az ország egyik legfejlettebb térségének vagyunk titulálva, ugyanakkor nagyon sok hátrányos helyzetű kisközség és hátrányos helyzet van, ami bizonyos esetben, különféle pénzhozzájutásnál, mivel az Audi is benn van ebben az egész GDP-ügyben, hátrányos.
Tisztelt Ház! Az Európai Bizottság újszerű gondolkodása és ez, amit idéztem, alátámasztja azt a vidékfejlesztési törekvést, amelyről már beszéltem délelőtt, de most aláhúzom még egyszer, amely az úgynevezett alternatív energiák hasznosítását, a megújuló energiaforrások használatát tűzi ki célul minél nagyobb mértékben. Ez a gondolkodás, ez az újszerű gondolkodás alátámasztja azt is, hogy a helyi piacok, a helyi közlekedés, a helyi ellátás szorgalmazása teljesen korszerű és időszerű. Azt is alátámasztja, hogy a mezőgazdaságban a környezetkímélő foglalkoztatást, az emberi munkaerő nagyobb igénybevételét - úgy emlékszem, erre Demendi képviselőtársam is utalt -, ezeket a technológiákat kell preferálni azért is, mert ez az újszerű gondolkodás már ezt jutalmazni fogja, meg azért is, hogy a vidék megtartóképességét ezzel is segítsük elő.
Ilyenek például - és ez az utolsó mondatom, amit már délelőtt is megemlítettem, csak aláhúzom - a biogazdálkodás, amely, tudjuk, hogy az elmúlt évek sanyarú és támogatás nélküli oka miatt elmaradt, Európa száguld ebben, az USA is. És valamiről nem beszéltünk talán, ami még szintén fontos vidéki program lehet, a magyar fajták, hungarikumok termelése, gyártása, ami szintén nem fejlődik elég dinamikusan, és nem is kap megfelelő támogatást. Tehát sok még a teendő a vidékfejlesztés területén is, mondhatnám úgy, hogy végtelen a tér, amely munkára hív.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)
