DR. NAGY GÁBOR TAMÁS
DR. NAGY GÁBOR TAMÁS
DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A részletes vitának ebben a szakaszában nem szeretnék visszatérni azokhoz a kérdésekhez, amelyek az általános vitában már elhangzottak részünkről. Nevezetesen, miért tartjuk ezt egy elhibázott törvényjavaslatnak, miért tartjuk elhibázottnak azt az egész szabályozást, ami eddig kialakult itt a forrásmegosztás kapcsán.
Egy dologra azonban nem tudok nem kitérni. 2006-ban fogadtuk el ezt a törvényt, 2007-ben módosították, és mind a kétszer ugyanazt a módosító javaslatot nyújtottam be, amit most, 2009-ben is benyújtottam, s mind a két alkalommal el kellett mondanom azt, hogy tulajdonképpen elgondolkodtató, részben pedig felháborító, hogy a kormány mennyire negligálja annak a pénzügyi elosztásnak a rendjét, amely a főváros és a kerületek közötti állami támogatások elosztását rendezi. És ezért van az, hogy újra és újra ugyanazokkal a problémákkal kell szembesülnünk.
Látható, hogy a kormány ezen a téren - és ezt nem kell különösebben bizonygatni - valóban nem tett semmit. A módosító javaslatokat, a törvénymódosító javaslatot, illetve törvényjavaslatot is képviselők nyújtották be ugyanúgy, ahogy két évvel ezelőtt. És arra hivatkozva, hogy ezeket a módosító javaslatokat a Fővárosi Önkormányzat szakjogászai és pénzügyi háttere dolgozták ki, igazán nem nyugtat meg ebben a kérdésben, miközben egyébként akár a Pénzügyminisztériumnak, akár az önkormányzati ügyekkel foglalkozó minisztériumnak feladata lett volna, hogy egy átfogó, egy valóban normatív, kiszámítható és előre kalkulálható törvényjavaslatot terjesszen az Országgyűlés elé. Ezért újra és újra ugyanazokat a módosító javaslatokat kell benyújtanunk, tekintettel arra, hogy ez a mostani törvény és a benyújtott törvénymódosító javaslat sem kezeli azokat a problémákat, amelyeket eddig is felemlegettünk.
Az egyik módosító javaslatom éppen ezzel foglalkozik. Nevezetesen, javasoljuk kihagyni a mostani változtatások közül is azt a passzust, amelyik a félkomfortos, komfort nélküli szükséglakásoknak, illetve a panellakásoknak ebbe a forrásmegosztásba beszámítására vonatkozik. Úgy gondoljuk, hogy ezek olyan, az egyes kerületekre jellemző egyedi problémák, amelyeknek nem ezen törvény keretén belül kellene megoldást találni. Nem utolsósorban nem függ össze ez a kérdés az önkormányzatok által elvégzett feladatokkal, ellenben nagyon sok szempontból olyan egyedi problémákat emel be, amelyek az egész fővárost, az egész budapesti kerületi viszonylatot nem érintik, azoknak csak bizonyos szegmensét.
Számtalanszor elmondtuk a vitákban, hogy még sok ilyen szempontot lehetne fölemlegetni, be lehetne ilyen szempontként emelni a csatornázatlan területek nagyságát, az aszfalt nélküli utakat, emlegethetnénk a műemlék lakásokat, emlegethetnénk még számos olyan szempontot, amelyek mind-mind tompítólag vagy erősítőleg szempontok lehetnének a forrásmegosztásban.
Ezért a javaslat lényege, amit én újra és újra megfogalmazok, az, hogy az állandó népesség, a belterületi terület és a népesség és a terület nagyságának hányadosa legyen az a három szempont, amely alapján a forrásmegosztás kiszámítható, az összes többi szempontot pedig hagyjuk ki ebből a törvényjavaslatból.
Úgy gondoljuk, hogy ezzel sem lehet jóvá tenni, jobbá tenni vagy működőképessé tenni ezt a törvényt, de a helyzet az, hogy ez a fajta toldozgatás-foldozgatás, ami évek óta folyik ezen a területen, valószínűleg a legrosszabb megoldás. Ennél már az is jobb lenne, ha nem nyúlnánk állandóan hozzá, mindenféle ötletek alapján.
Azt is szeretném elmondani, hogy az Állami Számvevőszék észrevételeire való hivatkozás sem teljes körű megoldást eredményezett a javaslattevők vagy indítványtevők eredményeképpen, ugyanis számos olyan problémát, amit az ÁSZ felvetett, ez a törvényjavaslat nem korrigál, nem old meg.
Szeretnék még egy módosító javaslatról beszélni, ami pedig arra utal a hatályba léptető rendelkezésekkor, hogy e törvény szabályait a 2007. és a 2008. évi forrásmegosztás felülvizsgálata során is alkalmazni kell majd. Ezt egy olyan veszélyes precedensnek érezzük, amely a visszamenő hatályú jogalkotással mintegy visszaélve olyan bizonytalanságot rendel be ebbe a mostani elfogadásra javasolt jogi szabályozásba, amely mindenképpen ellenkezik az önkormányzatok érdekével. Nagyon kérem a kormánypárti előterjesztőket, a kormánypárti képviselőket, hogy fontolják meg, hogy van-e értelme ilyen típusú visszaható hatályt adni egy 2009. év végén elfogadott törvényjavaslatnak.
Summa summarum, annyit szeretnék mondani az egész forrásmegosztási törvénnyel kapcsolatban, amit Ikvai képviselő úr itt a törvényjavaslat általános vitájában elmondott, hogy noha mindenki tudja, hogy egy átfogó reformra lenne szükség, senki nem lépte meg, a kormány nem lépte meg, nem tett rá javaslatot, ciklus végén erre futja az erőből; elgondolkodtató, hogy ha csak erre futja, akkor valójában miért van ez a törvényjavaslat most előttünk, mit fog ez segíteni ahhoz képest, ami itt eddig történt, miért nem tudjuk akkor ezt a területet legalább most úgy hagyni, ahogy van, ebben a ciklusban, ha már javítani nem tudunk rajta.
Elnök Úr! Köszönöm szépen a figyelmet.
