GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Berényi Elnök Úr! A frakciónk nevében néhány fontos dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik ilyen, amit elnök úr nagyon sokszor és sok éve olvasott a tanács nevében a fejünkre, hogy jogbiztonság kell a közbeszerzés területén; miközben mi, jogalkotók büszkék vagyunk arra, hogy egy nagyon hosszú, mintegy kétéves folyamat végén elfogadásra került egy új törvénymódosítás, de ezzel hitem szerint nagyon sok problémát okoztunk magának a tanácsnak, és mindazoknak, akik 2009-ben ajánlatot kértek vagy ajánlatot tettek. Mert az a bizonytalanság, hogy mikor fogadja el majd a Ház az új törvényjavaslatot, mikortól lesz hatályos, ez egy valós bizonytalanságot jelent a gazdaság szereplői számára, amin végre túl vagyunk.
Tudom, hogy nem része ennek a beszámolónak, de amit a beszámoló megfogalmaz, és azok a problémák, amelyek az asztalon vannak a közbeszerzés miatt, ezek körül néhányra ki kell térnünk. Az egyik az európai uniós kapcsolódás. Korábban a magyar gyakorlat háromszintű megoldást alkalmazott, jelenleg ez már csak kettő: az EU-s értékhatár fölötti és az alatti megoldásokat ismer.
Ami nagyon fontos, amiről beszélt Berényi elnök úr is, a nyilvánosság. A nyilvánosság kérdését mi abban látjuk megoldódni, hogy az elektronikus folyamatokat előtérbe helyezi az új törvény; vonatkozik ez az ajánlatkérőkre, az ajánlattevőkre és a döntési időszakra. Tehát lehetősége lesz mindenkinek betekinteni a dokumentumokba, és megalapozottabban lehet majd esetleg észrevételt tenni egy-egy eljárásra, vagy könnyebben lehet majd az egyes, csak a piaci verseny által indukált kezdeményezés elutasítására.
Amiért nagyon nehéz a közbeszerzés értékelése, mert egy nagyon keskeny pallón kell áthaladnunk, nagyon-nagyon sok érdeket kell egyeztetni, és valószínűleg ennek tudható be, hogy egy ilyen nagy terjedelmű, több mint négyszáz paragrafust tartalmazó törvényünk van, és ez bizony nagyon komoly gondot jelent ajánlatkérőnek, ajánlattevőnek és különösen hitem szerint a Közbeszerzési Döntőbizottságnak és a tanácsnak. Valós az a gyakorlat, hogy a jogalkotók szeretnének minden egyes ügyet külön-külön kezelni, holott a törvénynél a mi szándékaink szerint az lenne a jó, ha ez egy kerettörvény lenne, nagyon szigorú szankciókkal. Látjuk tehát értelmét annak, hogy hiába van ma nyugvóponton a közbeszerzési törvény, a háttérben lenne értelme nekikezdeni egy új kodifikációs munkának, és felhasználni mindazokat a tapasztalatokat, amelyek mögöttünk vannak. Merem ezt mondani azért, mert én nagyon pozitívan éltem meg a közbeszerzési albizottság vezetőjeként azt az együttműködési hajlandóságot, amelyet a tárcák, a közbeszerzési tanács vagy döntőbizottság kollégái és civil szervezetek tanúsítottak. Természetesen kell itt egy ellenállás, hogy ne lehessen mindent, ne akarjanak mindent megfogalmazni. S ahogy mondtam, nagyon keskeny pallón kell átmennünk.
Ha elfogadjuk az európai uniós irányelvet, amely szerint a közpénzek leghatékonyabb és leginkább ellenőrizhető elköltése legyen az elsődleges cél, attól kezdve nagyon érdekes, amikor arról beszélünk teljesen természetesen itt a magyar törvényhozásban, hogy a kis- és középvállalkozások számára valamilyen pozitív lehetőségeket, valamilyen kibontakozási lehetőséget teremtsünk meg. De ez azt jelenti, képviselőtársaim, hogy már nem a leghatékonyabb megoldást választottuk, hanem valamivel kedvezőtlenebbet. De azt hiszem, az európai uniós gyakorlat ennyit elfogad, hogy egy nagyon óvatos pozitív diszkriminációt tegyünk; ugyanakkor itt vannak a vadhajtások. Amikor a törvényjavaslat expozéját mondtam, említettem, hogy már a Római Birodalomban is előkelő dolog volt az, hogy valaki udvari beszállító legyen, és ezért hajlandó volt külön szolgáltatásokat tenni. Ha most ehhez hozzávesszük azt, hogy Magyarországra is hatással van ez a világméretű gazdasági válság, amely a piacok szűkülését, a fiskális politikából fakadóan az állami, az önkormányzati megrendelések csökkenését jelenti, ez azt jelenti, hogy a piaci szereplők, a kínálati oldal sokkal inkább, sokkal intenzívebben és sokkal erőszakosabban próbál meg valamilyen formában hozzájutni a megrendelésekhez.
Az egyes eljárási formákkal kapcsolatban a legtermészetesebb lenne a hirdetménnyel történő, nyilvános eljárás. Amit elnök úr is említett, Mádi képviselő úr is bizottsági előadóként, hogy a tárgyalásos eljárásoknak magas a száma, azt gondolom, egymás között nyugodtan kimondhatjuk: nem az a baj, ha tárgyalásos az eljárás - a baj az, ha nincs hirdetmény, ha nem teszik közzé az elején és nem teszik közzé a végén a tárgyalás végeredményét. És akkor tényleg megmarad, még olyan esetekben is a kétely és a korrupciógyanú, amikor az valójában semmi ilyen jelet nem mutat.
A másik, ami nagyon fontos, az európai uniós források felhasználása. Ebben köszönöm szépen az elnök úr megállapítását, hogy itt ránk nagyon nagy veszély leselkedik, amikor sajnos maguk az ajánlatkérők, akik valamilyen pályázaton európai uniós forrást nyernek és vehetnek igénybe, nem számolnak azzal a kockázattal, hogy amennyiben a közbeszerzési törvényt sértik, akkor a forrásaik egy részét elveszíthetik.
Szeretnék hivatkozni itt megint arra, hogy már a kezünkben van egy olyan megoldási javaslat, amely korábban problémát okozott vagy sok feszültség forrása volt, hogy úgy írtak ki pályázatokat, hogy annak még nem volt tisztázott a pénzügyi háttere. Az új törvény lehetővé teszi, hogy el lehet kezdeni a közbeszerzési tárgyalást azzal a kitétellel, hogy az egész aktusnak a végére akkor lehet pontot tenni, pecsétet ráütni, ha az ajánlatkérő hozzájutott azokhoz a forrásokhoz, amelyekből szeretné megvalósítani ezt a projektet.
Itt kell beszélnünk megint csak arról a problémáról, ami a gazdasági bizottságban előkerült, hogy azok a kis- és középvállalkozások, amelyek egy ilyen nagyberuházásban részt vesznek alvállalkozóként, sok esetben - és erre példák hosszú sorát lehetne idézni - nem jutnak hozzá a pénzükhöz. Azt gondoljuk, ez nem a közbeszerzési törvény hibája, ez egy vállalkozói magatartásbeli, nagyon-nagyon hibás attitűd, amit keményen kellene szankcionálnunk. Minden olyan vállalkozást, nagyvállalkozót, aki az alvállalkozóival nem bánik korrektül, nem fizeti ki a munkáját, őket tartósan ki kellene zárni a közbeszerzések folyamatából. Ez jelenthetné azt az egyetlen szankciót, ami elrettentene attól, hogy valaki az alvállalkozóival ezt tegye. Mert mi hiába foglaljuk a törvénybe, hogy be kell jelenteni az alvállalkozókat, ez nem elégséges.
(20.30)
A következő szintén a kis- és középvállalkozások számára jelent hozzáférési lehetőséget - ha ezt a csúnya kifejezést használhatom - azzal, hogy a törvény megteremti a lehetőségét annak, hogy részekre lehet szedni egy-egy beruházást, egy-egy nagy projektet. Ez azt jelenti, hogy egy kis-közepes vállalkozó hozzáférhet egy-egy nagyberuházás egy-egy szeletéhez: asztalosmunkák, villanyszerelés, gáz, víz, sok minden más. Nyilván ez az ajánlatkérők oldaláról jelent az első szakaszban többletmunkát, de ezt meg kellene hogy tegyék. Ez különösen nagyon igaz az önkormányzati szférára.
Rettentően fontos, ha a tízéves adatot nézzük, hogy több mint tízszeresére növekedett tíz év alatt a közbeszerzések értéke - úgy, ahogy elnök úr is elmondta, több mint 1400 milliárd forint a tíz évvel ezelőtti 150 milliárdhoz képest -, ezért ez, még akkor is, ha beszélünk, és nyilván mindig a hibákról többet beszélünk, egy nagyon nagy előrelépés és nagyon fontos. A közbeszerzésekben, magában az eljárásban és minden folyamatban a válság begyűrűző hatása ugyanúgy tetten érhető, mint az élet más területein; az építőipari problémák mind-mind felszínre kerültek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer azt megerősíteném, hogy a frakciónk nagyon nagy hangsúlyt helyez azokra a 2010-ben hatályba lépő paragrafusokra, amelyek tovább erősítik a nyilvánosságot. Köszönjük szépen a tanácsnak, hogy már lépéseket tett. A törvény elfogadását követően vált világossá, hogy azok a követelmények, amelyeket mi mint jogalkotók támasztottunk, nagyon szigorúak. Tehát itt egy hosszú felkészülési időre van szükség, de bízom abban, hogy a tanács tisztviselői kara megfelelő lépéseket tesz, és minél előbb lehetővé válik az, hogy elektronikus úton minden adathoz hozzá lehessen jutni akár ajánlatkérő, akár ajánlattevő oldalon.
Én szeretném megköszönni a frakciónk nevében elnök úrnak azt a nagyon alapos munkát, amit a közbeszerzések területén a tanács végzett, amit végeztek annak érdekében, hogy Magyarországon ma már rendelkezésre áll - és hadd használjam azt a kifejezést, amit a bizottságban valamelyik képviselő, akkor még ez elég furcsán hangzott -, létrejött egy olyan iparág, hogy a közbeszerzéshez értők, a közbeszerzést bonyolítók. Én ennek a pozitív oldalát látom, még olyan összefüggésben is, hogy a kis- és középvállalkozások számára ez egy lehetőség, hogy ezt igénybe vegyék - kell. A tanács segített, segített fölkészülni. Az, ha valaki visszaél a törvénnyel, nem a jogszabály hibája, az emberi, vállalkozásbeli magatartás, erkölcsi probléma.
Én még egyszer köszönöm a munkájukat, és mint az albizottság elnöke köszönöm a Közbeszerzések Tanácsának, a hivatásos közbeszerzőknek és mindenkinek, aki segített abban, hogy ez a törvénymódosítás megszülessen. Bízom benne, hogy a 2009. évről szóló beszámoló idejére már azok a problémák, amelyek itt megfogalmazásra kerültek, még kisebb számban lesznek jelen a magyar gazdaságban.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
