VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásomat néhány elvi kérdés feszegetésével szeretném kezdeni, azután térnék rá a konkrét javaslatra, a konkrét módosításra.
Azt gondolom, önmagában helyes és nem cáfolható az a logika, amely egy igazgatási szolgáltatás esetén a szolgáltatás díja esetében azt az elvárást fogalmazza meg, hogy fedezze magát a szolgáltatást. Ez egy teljesen logikus és evidens megközelítés, ezen a logikán kell működnie. Mindig felmerül az a kérdés, hogy ha a törvényben előírunk ingyenes szolgáltatást, akkor ki fedezze ezt a szolgáltatást, hiszen az igazgatásnak ezt a szolgáltatást is teljesítenie kell.
Úgy látom, ebben az esetben ez a szabály nem érvényesül, másrészről meg éppen fordítva érvényesül, mert ahelyett, hogy minden igazgatási szolgáltatási díjbevételt a szolgáltatás fedezésére fordítanánk, annak egy részét elvonja a költségvetés. Ha innentől kezdve az illetékbevételek bizonyos százaléka bekerül a költségvetésbe, ez nem helyes, ez nem jó, kvázi adóként működik a történet, az nem támogatható; arra kell fordítani, amire beszedjük, és pontosan olyan volumenben kell beszedni, amennyit a szolgáltatás nyújtása indokol.
Természetesen változik a gazdaság, hullámzik a tevékenység, ezért nagyon nehéz előre becsülni a konkrét szolgáltatásidíj-igényt, de azt gondolom, ez valamennyire mégis becsülhető. Nem jó az az eljárás, amelyik ezt a hullámzást a törvényben rögzített díjtételek folyamatos változásával szeretné követni, emelni vagy jó esetben csökkenteni; az utóbbira nem nagyon van példa, az emelésre rendszeresen.
Különösen az a nehezen elfogadható érvelés, amikor a díjtételemelésnél nem a szolgáltatás iránti kereslet, hanem a szolgáltatással kapcsolatos szabályok esetében megjelenő visszaélések adják a hivatkozást, hogy miért nem elegendő a bevétel, hisz az előterjesztés az általános indokolásban egyértelműen megfogalmazza, hogy a személyi mentesség körében megfogalmazott szabályok esetében jelentős számú visszaélés figyelhető meg, és maga a módosítás - ez a szó is szerepel az általános indokolásban - ellensúlyozza a visszaéléseket. Én úgy gondolom, ez nem helyes logika. Az ellensúlyozás nem indokolt abban az értelemben, hogy ezt többletdíjbevétellel akarjuk ellensúlyozni, az ellensúlyozás szó erre utalna. Ha visszaélések történnek a mentességek ügyében, ezeket a kiskapukat vagy a visszaélés lehetőségeit kell becsukni. Jó irányba indul a törvényjavaslat e tekintetben, mert kezdeményezi több esetben is a visszaélések szűkítését.
Most konkrétan a javaslatokra szeretnék rátérni. Teljesen egyetértünk azzal a logikával, amelyik az elektronikus ügyintézés szerepét szeretné növelni, itt a díjtételeket csökkenti. Ez az az irány, amivel az adatokhoz való hozzáférés jogos igényét a legszélesebb körben biztosítani kell minden szereplő számára. A nyilvánosság a visszaéléseket és a manipulációkat csökkentheti, vagyis az elektronikus szolgáltatás szerepének, terének bővítése helyes irány, és ezt segíteni kell azzal, hogy az ilyen irányú szolgáltatás díjtételei csökkennek. Ez igaz akkor, ha nem hiteles, akkor is, ha hiteles dokumentumot kell kiadni elektronikusan.
Egyetértünk azzal a logikával is, amely a nem hiteles papír alapú szolgáltatás ügyét törli, erre vonatkozóan az igények az elektronikus szolgáltatás erősödésével lecsökkennek. Azzal is egyetértünk, hogy az ügyfelek közötti megkülönböztetésre ne kerüljön sor, vagyis minden szolgáltatás, ami valamilyen alapon nem mentes, díjhoz kötött legyen. A mentesség ügyében vannak vitáink, dilemmáink.
(21.30)
Azt gondolom, az egyik irány a személyes mentesség. A személyes mentesség szűkítésének a logikája helyes, de a differencia, hogy miért pont ezek maradtak bent, és mi ennek az indoka, nehezen magyarázható. Azt gondolom, innentől kezdve felvethető, hogy miért kerülnek ki a vízgazdasági társulások; az alapítványok, közalapítványok, társadalmi szervezetek, köztestületek egy csoportba tartoznak. Ha valamilyen szintű hatósági tevékenységet folytató vagy ilyen ügyben eljáró szervezetek bent maradhatnak, akkor a társulások is bent maradhatnak, és jogos az a feltevés, hogy ha az állam benne van, a végrehajtó hatalom részeként működő helyi önkormányzatok vagy polgármesteri hivatalok miért nincsenek benne; a magyar állam benne van.
Tudom, hogy a visszaélések egy része ezekhez a tevékenységekhez, a személyes mentességhez kötődik, azt gondolom tehát, hogy akkor menjünk következetesen egyértelműen, és mondjuk azt, hogy nincs személyes mentesség. Ez lenne a helyes eljárás ebben az ügyben, vagy pedig ne tegyünk különbséget állami szereplők vagy a végrehajtó hatalom szereplői között.
A tárgyi díjmentesség ügyében a javaslat megítélésünk szerint jó irányba lép, ugyanakkor magával a díjtételek emelésével - és ez a legalapvetőbb, legfontosabb kritika - nem értünk egyet. Azt gondoljuk, hogy ha nincs általában központosított jövedelemelvonás illetékek esetében, akkor fedeznie kell a szolgáltatási díjnak a szolgáltatást. Innentől kezdve tehát a differenciált szolgáltatásnyújtással és az igények megfelelő szintű kielégítésével kellene a problémát kezelni, nem pedig az aránytalannak tetsző díjemeléssel.
Köszönöm szépen a figyelmet.
