HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! A mai témám részkérdés, de koncepcionális különbségeket érint, a két politikai oldal családpolitikai szemlélete közötti különbséget.
A családi pótlék adóalapba történő bevonásáról van szó. Ez az intézkedés felidézi számomra a Bokros-csomag világát, amely jövedelemhatárhoz kötötte a családi pótlék folyósítását. A költségvetésnek minimális megtakarítást jelentett: az adminisztrációs költségek és különböző kiadások levonása után egymilliárdos megtakarítást mindössze. A lépés igazságtalanságára egy példát szeretnék elmondani. Egy köztisztviselőnk, aki munka után tudását különböző oktatási intézményekben kamatoztatta, többletmunkájának jövedelmével néhány forinttal lépte túl a jövedelemhatárt. Ezért gyermekei nem kaptak családi pótlékot, szemben azokkal, akik nem végeztek többletmunkát. Tehát a Bokros-csomag büntette az önmagukért tenni akaró rétegeket.
A jelenlegi intézkedés a családi pótlékot adóalapba tette, és ha megengedi, ezzel kapcsolatban is egy rövid történetet mondanék. Egy ismerősöm négy gyermeket nevel. A családi pótlék adóalapba vonása után jövedelme számításai szerint 8 ezer forinttal csökken havonta. Önök ismét azokat büntetik, akik a társadalom működőképességét biztosítják, akik dolgozó emberek és gyermeket nevelő szülők; minél több gyermeket nevelnek, annál jobban.
(14.30)
Talán emlékszik arra, hogy a polgári kormány a családi adókedvezménnyel több mint 90 milliárd forintot hagyott a gyermeket nevelő családoknál. Én most azt szeretném megkérdezni, hogy önök a szuperbruttósításnak nevezett eljárással mennyit vesznek el a családoktól, vagyis mennyi költségvetési többletbevételt remélnek, milyen társadalomkép áll az intézkedés mögött; és a kérdés ugyan költői: miért nem fontos önöknek a társadalom legkisebb és legtermészetesebb közössége, a család?
Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
