DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS
DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS
DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon sok minden elhangzott már a vitában, de azért van néhány kérdés, amire talán érdemes még egyszer kitérni, és van egy-két kérdés, ami még nem hangzott el.
(20.10)
Rendezni kell-e a helyzetet? - tehetjük fel a kérdést. Azt gondolom, hogy igen. Adott-e a probléma? Igen, a probléma adott, de a probléma nem most keletkezett, nem októberben keletkezett, sőt nem is 2009-ben keletkezett.
Azt mondta Tóbiás képviselő úr egy félórával, háromnegyed órával ezt megelőzően, hogy a javaslattevők, az előterjesztők nyitottak minden javaslatra, minden olyan elképzelésre, amit esetleg be lehet építeni ebbe a javaslatba. Ehhez képest azonban tudjuk, hogy konkrét javaslatok voltak az Országgyűlés előtt hónapokkal ezelőtt már, amelyekre nemhogy nem voltak nyitottak az előterjesztők, hanem az ő pártjuk ezeket az előterjesztéseket sorban leszavazta, nemhogy a végszavazás tekintetében, hanem a napirendrevétel vagy éppen a tárgysorozatba-vétel tekintetében is.
Például adott volt egy előterjesztés, csak a példa kedvéért, amit áprilisban nyújtott be Balsai István képviselőtársunk. Ezt április 27-én, május 4-én, május 11-én, május 18-án, május 25-én, június 8-án és június 15-én is leszavazta a kormánytöbbség, pontosabban még a napirendrevételét is leszavazta. Tehát még azt sem engedte meg, hogy mondjuk, ilyen keretek között egyébként egy vita alakulhasson ki, és aztán azt követően döntsön mindenki a saját oldala és saját álláspontja, szakmai vagy politikai érvei alapján. Áprilisban is lehetett volna ez a vita, ha már egyébként a korábbi években sajnos ez a gyakorlat megtörtént. Mint ahogy szeptemberben is benyújtásra került, akkor egy országgyűlési határozati javaslat, azzal sem foglalkozott a kormány, azzal sem foglalkozott az MSZP. Azt még tárgysorozatba sem engedte venni, tehát még a napirendre való szavazásig sem jutott az előterjesztés és a javaslat itt a Házban.
Még egyszer, lehet ezeknek, mint minden előterjesztésnek, minden benyújtott javaslatnak a tartalmáról vitatkozni, de ha nem is kezdjük meg a vitát, akkor persze érdemben ezekkel - mondjuk ki - mégsem foglalkozott a kormánypárt és mégsem foglalkozott a kormány.
Tehát mindenképpen kérdés az, hogy miért most történik ez az előterjesztés, miért nem lehetett ezt már korábban megvitatni. Mondjuk ki, hogy elsősorban azért, mert most érte el a vita, gyakorlatilag a társadalmi nyomás azt, hogy nem tudott már mit tenni a kormány és nem tudott már mit tenni az MSZP, valamilyen javaslatot azért mégiscsak meg kellett fogalmazni a kérdésben. De a kérdések ettől még kérdések. Ki kötötte ezeket a szerződéseket, amelyek ma vagy mostanában nyilvánosságra kerültek, és ami miatt egyébként a jogos társadalmi felháborodás megtörtént? Mikor kötötték ezeket a szerződéseket? Hiszen ezeket a szerződéseket nem 2009 nyarán vagy nem 2009 őszén kötötték, hanem sokkal korábban, akár még vannak olyanok is, amik valószínűleg évekkel korábban jöttek létre szerződésként. Vajon miért nem akkor próbált az állam vagy éppen a vagyonkezelő vagy jogelődjei fellépni ezen szerződések ellen? Mondjuk ki: miért most ébredt föl a Magyar Szocialista Párt? Azért, mert már nem volt tovább hova hátrálni, mert gyakorlatilag a nyilvánosság előtt egy folyamatos lebukási folyamat történt meg állami tulajdonú gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek munkaszerződéseivel, szerződéseivel, munkabérével vagy éppen egyéb juttatásaival kapcsolatban.
Jött egy társadalmi felháborodás, majd a társadalmi felháborodás után egyébként sok hónap telt el, mire egy javaslat egyáltalán ide az Országgyűlés elé került, megint csak tehát a pótcselekvésen túl, amiről esett már itt szó, egy nagyon komoly időhúzás is megfigyelhető. Telnek-múlnak a hónapok, és igazán a kormány nem tett semmit. Semmi más nem történik most sem, mint valódi szakmai javaslatok helyett, valódi érdemi lépések helyett gyakorlatilag egy PR-akció történik, annak a felmutatása, mintha a Magyar Szocialista Párt vagy a kormány tenne valamit. De valójában nem tesz, hiszen a hatálybalépés és az időzítés kérdése is ezt a problémát nemhogy visszamenőlegesen, hanem még a mai nappal sem vagy ezekkel a napokkal sem akarja rendezni, hanem majd egyszer valamikor egyébként rendezni kívánja.
A szakmai érveket Domokos képviselőtársam már elmondta. Mondjuk ki, hogy ez a javaslat egyébként több pontjában pontatlan, és igazán nem is derül ki, hogy pontosan mi a valódi cél.
De inkább egy másik kérdést vetnék föl. A másik kérdés pedig az, hogy vajon most van-e jogi akadálya, hogy az állam egyébként az állami tulajdonú gazdasági társaságok tekintetében a tulajdonosi jogokat gyakorolva vagy a vagyonkezelőn keresztül ezeket gyakorolva fellépjen. Természetesen nincs. Mint ahogy annak sem lett volna akadálya, hogy ezeknek a szerződéseknek a megkötését egyébként megakadályozza. Két eset lehetséges: nem tudott ezekről a szerződésekről, akkor mint tulajdonos, mint államnak az alkalmatlansága merül föl; a másik pedig, hogy tudott ezekről a szerződésekről, akkor viszont a kormány hallgatólagos vagy tevőleges tudtával jöttek létre ezek a szerződések. Akkor felmerül annak a kérdése, hogy mely párt holdudvara került itt tulajdonképpen nagyon komoly közpénzekkel egyébként kifizetésre. Hiszen a kormányt eddig sem akadályozták jogi akadályok abban, hogy tegye a dolgát, nem volt béna kacsa ebben a tekintetben. Voltak jogi lehetőségei, és most is vannak jogi lehetőségei ezekkel a visszás szerződésekkel szembeni fellépés tekintetében.
Mint ahogy egyébként mondjuk ki azt is, hogy ez a mostani javaslat - akár támogatja azt valaki, akár nem - egyvalamit biztos, hogy nem kezel: a most meglévő szerződések kérdését. Semmilyen módon nem rendezi azt a dolgot, ami okként egyébként ezeket a problémákat előidézte. Nem kezeli azokat a visszás szerződéseket sem, amelyek ebben a pillanatban is hatályos szerződésnek tekinthetők, és természetesen a tulajdonos magyar állam a mai jogi keretek között is felléphetett volna, sőt nap mint nap felléphetne ezen szerződések tekintetében. Ezt valami ok miatt mégsem teszi, mindig csak a jövőről beszél, a jelenről viszont gyakorlatilag semmit nem szól.
Azt mondta ugyanis - szerintem teljesen jogosan - Hankó Faragó Miklós, hogy ha fegyelmi eljárásokra van ok, vagy arra vannak, mondjuk, kellő bizonyítékok, akkor ezeket a fegyelmi eljárásokat ma is el lehet indítani. Ha büntetőeljárás kérdése merül föl, akkor ma is vannak olyan jogi rendelkezések, ami alapján a felelősség kérdését lehetne rögzíteni. Ezek azonban mégsem történnek meg, mindig csak látszatjavaslatokról és pótcselekvésről van szó, a valódi problémát mintha nem akarná továbbra sem a Magyar Szocialista Párt tudomásul venni, ezáltal kezelni sem, ezáltal pedig megoldani sem. Ezért nem lehet ezt a javaslatot támogatni, mert ez sem a valódi problémákat, sem az okokat nem kezeli, sem azt a jogos társadalmi felháborodást nem válaszolja meg, ami egyébként ezen szerződésekkel kapcsolatban felmerül.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
