DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslatról már többen is viszonylag hosszan elmondták saját, illetve saját frakciójuk álláspontját. A liberális frakció nevében én a törvényjavaslattal kapcsolatban elsősorban azt szeretném megjegyezni, hogy a törvényjavaslatot én alapvetően két részre osztanám. És ha két részre osztjuk a törvényjavaslatot, akkor az egyik részét, nevezetesen azt a részét, amely a törvényjavaslatban a nyilvánosságra hozatal, az átláthatóság, a nyilvánosság intézményének a megerősítését szolgáló rendelkezéseket tartalmazza, maradéktalanul tudjuk támogatni, sőt nem tartjuk elegendőnek, ennél szélesebb körben és alaposabban tartanánk helyesnek szabályozni a témakört.
Míg a törvényjavaslat összes többi, egyéb rendelkezésére vonatkozóan azt szeretném megfogalmazni - és itt azért lassulok le egy kicsit, mert próbálok nem udvariatlan lenni, mert egy törvényjavaslat kidolgozóival szemben nyilván ez helytelen lenne -, hogy igazi pótcselekvésnek, figyelemelterelésnek, félrevezetőnek és kártékonynak gondoljuk. Nagyon károsnak tartanánk, ha a törvényjavaslat további rendelkezései hatályba lépnének. Egyébként is az elmúlt hetekre, hónapokra vonatkozóan sajnos egyre inkább jellemzővé válik a parlamentben az, hogy megszületik egy törvényjavaslat, néhány képviselő benyújtja azt, és ha valaki megnézi a törvényjavaslat címét, vagy elolvassa a törvényjavaslatot, akkor azonnal egy konkrét ügy jut eszébe.
(19.50)
A lehető legnagyobb hiba az, hogyha egy Országgyűlésben törvényt ennyire konkrét ügyekre vonatkozóan fogalmazunk meg. Különösen nagyon nagy hiba az, ha ez büntetőjogi területen történik - mert egyébként ezek között a törvényjavaslatok között ilyen típusúak vannak -, hiszen a büntetőjog köztudottan az a jogág, amely a leglassabban kell hogy kövesse a különböző társadalmi változásokat, társadalmi jelenségeket. Mert ha ezt túl gyorsan teszi, akkor olyan mértékű károkat okoz a jogalkalmazás terén, amely károk felbecsülhetetlenek.
Attól tartok, hogy ezek közé a törvényjavaslatok közé fog ez is beilleszkedni, de - mint ahogy azt az imént is említettem - egyáltalán nem egyedüliként a sorban. Mert azt kell hogy mondjam, hogy például az önkormányzati képviselőknek, illetve polgármestereknek a tiszteletdíjára vonatkozó, az előzetes letartóztatás idején járó vagy nem járó törvényjavaslattal kapcsolatban is sajnos ugyanezt kell mondani. Ugyanezt tudom mondani sajnos arról a törvényjavaslatról is, amely például az időközi választásokra vonatkozó szabályozást szeretné megváltoztatni. De kicsit idetartozik az alig néhány nappal ezelőtt benyújtott egyes munkaügyi tárgyú törvényeknek az előzetes letartóztatás miatti távolléttel összefüggő módosítására vonatkozó törvényjavaslat is. Mindegyiket olyannak tartom, amelyek sokkal inkább károkat fognak okozni, mint hasznosak lennének, és leginkább úgy látom, hogy önmaguk az előterjesztők is, talán ők félnek a legjobban attól, nehogy véletlenül törvény legyen belőle, mert annak nagyon súlyos következményei lennének.
Ennek a törvényjavaslatnak a nyilvánosságtól eltekinthető rendelkezéseivel kapcsolatban is azt tudom mondani, hogy indokolatlanok, nem törvényben szabályozandó kérdések. A probléma természetesen létezik, abszolút létezik. Éppen azt tartom nagyon nagy hibának - és tartja a liberális frakció is -, hogy megpróbálunk egy pótcselekvést alkalmazni. Szőnyeg alá söpörjük a problémát. Nem az a baj, hogy a szabályozás ma nem jó. Ma megfelelőek ezen a téren a jogszabályok. Az a probléma, hogy nagyon sokan, különböző cégeknél, különböző vállalatoknál - állami tulajdonban, nem állami tulajdonban, önkormányzati tulajdonban lévő cégeknél - visszaélnek ezekkel a rendelkezésekkel. Nos, kérem, ha visszaélnek, akkor a visszaéléseket fel kell deríteni. Ha szabálytalanság történik, fegyelmi eljárást kell indítani. Ha büntető jogszabályokat kell alkalmazni, akkor büntetőeljárást kell indítani, és ezeket kell végigvinni következetesen és törvényesen; mert annak lehet visszatartó ereje.
Az, amit most készülünk tenni - mi nem, hanem a kormánypárt -, az nem tesz mást, mint igazából elriasztja mindazokat, akik ebben a szférában dolgoznak vagy szeretnének esetleg dolgozni. Hát nem lehet törvényi szinten taxatíve pontosan felsorolni, hogy hány fős felügyelőbizottság, hány fős igazgatótanács, milyen jövedelmi viszonyok legyenek, és ráadásul szakmailag olyan mértékben megalapozatlanul, mint például az a megfogalmazás, hogy a jegybanki elnök éves jövedelme egytizenkettedének egynegyedét kapja valaki. Hát ezt egyszerűen nem szabad törvényben így megfogalmazni, mert véleményem szerint helytelen.
Ne legyenek illúzióink! Nincs a parlamentben olyan parlamenti frakció - természetesen beleértve a liberális frakciót is -, amelynek a környékén ilyen típusú problémák, visszaélések ne mutatkoztak volna. Az előttem szóló Domokos képviselő úr már említette a MÁV-, BKV- és egyéb ügyeket, nagyon hosszan lehetne még sorolni a sort, egészen apró településekig bezárólag, minden téren: megyei közgyűlések, megyei jogú városok, kisvárosok. Sajnos, a sor tulajdonképpen szinte végtelen.
Csak térjünk ki egy mondat erejéig a BKV végkielégítésekkel kapcsolatos botrányaira. Mindenki azon van felháborodva, hogy X. Y. 50-60-80, nem tudom, hány millió forint végkielégítést kapott, és mutatják az illetőről mondjuk, a korábban készült felvételeket, mint valamilyen körözött bűnözőről. Kérem szépen, nem az az illető az igazi problémás ebben az ügyben, aki kapta ezt a végkielégítést. Nem hiszem, hogy láttunk már olyan bolond embert, akinek, ha felajánlják, mondjuk, egy munkaszerződés vagy egy vállalkozási szerződés - de alapvetően munkaszerződés - megkötésekor, hogy amennyiben a munkaviszonya ilyen és ilyen feltételek mellett megszűnik, akkor végkielégítésként ekkora összeget kap; én még nem láttam olyan buta embert, aki ezt ne szívesen írta volna alá. Naná, hogy aláírta, és naná, hogy felvette, hogyha ez a szerződés szerint neki járt!
Miért nem arról a személyről jelennek meg képek, adatok, és mutatják például azt a szerződést, amelyben biztosította valaki a cég részéről, aki aláírta ezt a végkielégítésre vonatkozó szerződést, aki eldöntötte ezt, az a testület, az a személy, az a vezető a cégnél, aki ezt a döntést meghozta? Mert ő igazán felelős azért. És perelni őt kellene, nem pedig azt, aki a törvényes módon aláírt szerződés révén jogszerűen felvette ezt a végkielégítést. De biztos így van ez a MÁV-nál is, és még sok-sok minden más területen is.
Azt gondolom, hogy ezzel a törvényjavaslattal nagyon rossz útra tévedünk, és nagyon rossz terepen járunk. Ha ez, mondjuk, változtatás nélkül lépne hatályba, akkor nagyon nehéz megállni azt, hogy ne kemény kifejezéseket használjon az ember. Ez egy igazi jogalkotási szégyen lenne, amihez megint csak hozzá kell tennem, hogy természetesen tudom, hogy nyújtottunk már be mi is rossz javaslatokat, vannak bent a Ház előtt rossz javaslatok mind a kormány, mind pedig bármelyik frakció részéről, amelyek előterjesztésre kerültek. Senki nem kivétel ez alól, de most erről a javaslatról kell beszélnem, és ezzel a javaslattal kapcsolatban kell kimondanom azt, hogy nem alkalmas arra, amiről Tóbiás képviselő úr egyébként joggal beszélt, és értem az önök igényét. Egyet is értek vele. A liberális frakció is egyetért vele, hogy a felelős gazdálkodás feltételeit teremtsük meg, hogy a nyilvánosság eszközével éljünk.
Itt most visszakanyarodtam megint a nyilvánossághoz, mert ha lehetne egy számítógéppel szépen leválasztani azokat a szakaszokat, amelyek a nyilvánosságra vonatkoznak, és a többit ettől elkülöníteni, akkor sokkal könnyebben tudnám támogatni.
A nyilvánosságra hozatal véleményem szerint az egyik legjobb eszköz, és ezt sokkal szigorúbban számon kérném, és sokkal szigorúbban kötelezném az érintetteket. Ahol közpénzt költenek, bárhol, bármilyen módon, azt nyilvánosságra kell hozni! Az én városomban, Szombathelyen is folyik vita arról, hogy X. Y.-nak a fizetését vajon nyilvánosságra kell-e hozni vagy sem, és állatira jó kibúvókat lehet találni különböző jogszabályhelyeken, amelyekre lehet hivatkozni, hogy most ezt miért nem.
Véleményem szerint a jelenleg hatályos jogszabályok alapján ez a kötelezettség egyértelmű. Az üvegzsebtörvény, a Ptk.-nak a közérdekből nyilvános adatokra vonatkozó rendelkezései, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló szakaszok alapvetően mindegyike, ha nem visszaélésszerűen, hanem a rendeltetésének megfelelően szeretném értelmezni ezeket a törvényhelyeket, amelyeket az imént csak nagyon hozzávetőlegesen felidéztem, akkor ezek alapján - mindegyik alapján - a nyilvánosságra hozatal elkerülhetetlen. Nem lehet közgyűléseken suskusolni arról, hogy kit melyik felügyelőbizottságba tesszük be az önkormányzati képviselők közül.
És ha már ezt a témát megemlítettem, nemcsak azért, mert hosszú évek óta következetesen a parlament elé hozzuk az erre vonatkozó törvényjavaslatunkat, hanem úgy gondolom, nagyon eljött az ideje annak, hogy valóban a törvényjavaslatból törvény legyen, ez az országgyűlési képviselőknek, illetve az önkormányzati képviselőknek, a polgármestereknek a jogállásával összefüggően az ő összeférhetetlenségi szabályainak újraszabályozása, újragondolása és szigorítása, amely véleményem szerint elengedhetetlenül szükséges.
Kevesen vagyunk a teremben, a teremben lévő országgyűlési képviselő kollégák közül néhányan dolgoznak önkormányzatokban is, néhányan pedig nem teszik ezt. Semmilyen módon nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy bármelyiküknek is konkrétan címezném, senkivel személy szerint ebben a tekintetben sem nekem, sem a frakciómnak nincs baja. Nálunk, a mögöttem lévő sorokban is ülnek olyan kollégák, akik önkormányzati feladatokat is ellátnak.
Azt gondolom, hogy amikor 1998-ban megalkottuk az országgyűlési képviselőkre vonatkozó szigorú összeférhetetlenségi szabályokat, akkor az első lépést megtettük. Ezt el is mondtuk annak idején; Bihari Mihállyal - azóta már más feladatokat is ellátó, korábbi volt országgyűlési képviselő úrral - együtt nagyon sokat dolgoztunk azon a törvényjavaslaton. Ha visszaemlékeznek önök az elmúlt időszakra, akkor mindannyian tudunk mondani botrányokat országgyűlési képviselőkkel kapcsolatban, de ezek a botrányok - és akkor néha még enyhe kifejezést is használtam - egyike sem azért történt, mert az országgyűlési képviselő magának az országgyűlési képviselői státusnak a felhasználásával élt vissza valamivel.
(20.00)
Többnyire mindig az ehhez kapcsolódó járulékos feladatait szegte meg, és azokat használta föl arra, hogy törvénytelen vagy nem megfelelő cselekedeteket hajtson végre. Magyarul, az idő bebizonyította, hogy az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvényben az összeférhetetlenségi szabályok alapvetően alkalmasak a rendeltetésükre. Itt azonban sajnos megálltunk, és alig-alig tettünk valamit utána. 2000-ben még volt egy törvény, amely az önkormányzati képviselők, polgármesterek jogállását érintette hasonló módon, de akkor is elmondtuk a vitában, hogy súlyos hiba kihagyni bizonyos rendelkezéseket. Mi egyébként az országgyűlési képviselők és az önkormányzati politikusi státus összeférhetetlenségét is szeretnénk kimondani. S már hallom bárhonnan a kritikai észrevételt, hogy ’94-ben ezt mi változtattuk meg. Hiba volt, én is így gondolom, most már egészen másképpen gondolnám. És kérem, higgyék el az önkormányzati feladatokat is ellátó politikusok, hogy az ő helyzetük is más lenne. Higgyék el, mert azt is bebizonyította az idő, hogy más felkészültséget igényel az országgyűlési képviselői státus és mást a helyi politika, az önkormányzati politizálás.
De mielőtt elnök úr engem joggal figyelmeztetne arra, hogy térjek a tárgyra, tényleg ezt teszem. Azt gondolom, hogy ebben az esetben is ezeket a szabályokat kellene figyelembe vennünk. Azt gondolom, hogy például az összeférhetetlenségi szabályok újragondolásával, megfelelő, következetes alkalmazásával sokkal többet érhetnénk el. Nem lehet kőbe vésni egy törvényben jövedelmeket, különböző döntéshozó testületek létszámát. Óriási különbség van a MÁV és egy helyi önkormányzati tulajdonú kis cég tevékenysége és felelősségi viszonyai, működése, gazdálkodása s minden egyéb szempontja tekintetében.
Nagyon sajnálom, hogy ezt kell mondjam nagyra becsült kollégáimnak, akik a törvényjavaslatot jegyzik, de a nyilvánosságra vonatkozó rendelkezésektől eltekintve a törvényjavaslatot teljes mértékben alkalmatlannak tartjuk arra, hogy a problémát megoldja. Azt kell tennie a kormányzatnak - amely úton egyébként szerintem helyesen elindult -, hogy kötelezi a hatáskörébe tartozó területeken mindazokat, akik felett rendelkezési joggal bír, hogy hajtsák végre a nyilvánosságra hozatalra vonatkozó szabályokat, és utána még sok minden mást lehet tenni, de meggondolatlanul olyan törvényjavaslattal a parlament elé állni, amelyből csak akkor lesz nagyobb baj, ha megvalósul, önmagában már a vitája is komoly problémákat jelent, mert véleményem szerint elriaszt embereket ettől a területtől. Nagyon kérem, hogy ettől mindannyian tartózkodjunk, fontoljuk meg, hogy csak jól előkészített törvényjavaslatokkal hozzuk rendbe az egyébként nagyon problémás területet, mert azt nyilván pontosan tudják a kollégáim is - és ezért terjesztették elő a javaslatot -, hogy itt komoly bajok vannak. Ezeket a bajokat orvosolni kell, csak véleményünk szerint nem egészen így.
Köszönöm szépen a türelmüket.
