KELETI GYÖRGY
KELETI GYÖRGY
KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy mondat jegyzőkönyvön kívül: 1:0-ra vezetünk, mármint a Debrecen, az 5. percben rúgtuk a gólt. A többit a jegyzőkönyv kedvéért.
Vígh Ilona képviselő asszony hozzászólását örömmel hallottam, mert nagyrészt felsorolta azokat a problémákat, amelyek valóban manapság az országban kialakult nyugdíjhelyzettel kapcsolatosak. Valóban komoly szakembernek kell lenni ahhoz, aki átlátja, hogy az utóbbi 8-10 esztendőben - vagy még korábban is, hiszen a '90-es évek közepén, a Horn-kormány alatt volt egy nyugdíjreform, és utána rögtön meg kellett kezdeni bizonyos változtatásokat - ki milyen alapon, mikor, miért, hány év kedvezménnyel, milyen jogosultság alapján ment el nyugdíjba. Az sem véletlen, hogy jövő januárban a nyugdíjkorrekció utolsó lépcsőfokához jutunk el, ami azt is mutatja, hogy az elmúlt években kellett pótolni azokat az igazságtalan és aránytalan nyugdíj-megállapításokat, amik szintén az utolsó 10-15 esztendőben rakódtak rá az egész nyugdíjrendszerre, sőt korábban, hiszen 1990 előtti időszakról is szó van.
Örömmel hallottam, hogy a Fidesz és a kereszténydemokrata frakció nevében támogatja, legalábbis jónak tartja ezt a javaslatot abban az értelemben, hogy általános vitára alkalmasnak tartja. Abban bízom, hogy ez reményt ad arra, hogy a végszavazásnál is segíteni fognak, hogy ez a törvénymódosítás megtörténjen, ami egyszerűsíteni fog, legalábbis a 2008. január 1-je előtt nyugállományba mentek esetében. Hiszen ha minden igaz, azzal a módosítással, amit Kökény úr jegyzett, csak ott javasoljuk feloldásra a teljes keresetszabályozást... - illetve valamelyest bonyolítani fogja azok számára, akik azóta jöttek el nyugdíjba, hiszen nem havi minimálbér, hanem a minimálbér havi másfélszeres számában gondolkodunk. Azt gondolom, hogy akkor, amikor ez a módosítás benyújtásra került a parlamentben, jó néhány képviselőtársam esetében egy régóta szorgalmazott módosítást fog jelenteni, még egyszer hangsúlyozom, ha átmegy a tisztelt Ház szavazásán is.
Bizonyára sokan tudják, hogy a honvédelem-politika és a katonapolitika kérdéseibe igyekszem beleártani magamat, néha sikeresen is. Itt azt kell elmondjam, hogy a hadseregből nyugállományba mentek, akik a szolgálati idő felső korhatára előtt mentek el, azokra is vonatkozik ez. Márpedig ne tessenek elfelejteni, hogy az a bizonyos 25 év utáni szolgálati nyugdíjmegadási lehetőség, amely a '90-es évek elején keletkezett mint jog a hivatásos katonák számára, azt azért hozta annak idején a parlament, és emlékezetem szerint ez a Horn-kormány időszakában volt, mert egy nagyarányú létszámleépítés volt várható a hadseregnél, ami az elmúlt esztendőkben be is következett a hivatásosoknál. Úgy gondoltuk, hogy azt a hivatásos katonát, aki átszervezés miatt kénytelen megválni a hivatásos katonai szolgálattól, az egyenruhától, ne tegyük mindenféle képzettség nélkül az utcára. Hiszen hiába volt kitűnő tüzér vagy kitűnő hadtápos, a polgári életben ezzel a végzettséggel nehezen tudott boldogulni. (Korózs Lajos: A hadtápos még csak-csak.) A hadtápos még igen, de akkor mondok egy másikat, mondjuk, fegyvernemi vagy bármilyen más, lokátoros. Még a lokátoros is konvertálható lett volna, de jó néhány szakma volt, amit nehezen lehetett... Ezért az ezekről az emberekről való gondoskodásnak volt az egyik alapvető eszköze.
Hadd mondjam, hogy ma vannak olyan, 25 év után nyugállományba vonult hivatásos katonák, a '90-es évekről beszélek, akikre még érvényes lesz ez a jogszabály, ha feloldjuk, vagyis ha nem oldjuk fel, akkor a következő évben ő is, aki valamilyen módon visszailleszkedett a társadalomba, és talált egy kereső foglalkozást, természetesen jövőre ez a jogszabály őt hátrányosan érintené. Persze, mondhatják sokan, hogy ez egy társadalmi igazságtalanság, hogy 25 év után elmehet egy hivatásos katona. Elmehet, ha megszűnik a beosztása, és ha részére nem tudnak mást, tehát olyan átszervezési hátrány éri, hogy kénytelen leszerelni. És ha valaki nem ismerné a számot, hadd mondjam el: az előző esztendőből a Magyar Honvédségből összesen 17-en távoztak ilyen címen nyugállományba. Vagyis azt gondolom, hogy mindenféle olyan jelző, ami itt a hivatásos katonák ilyen-olyan kedvezményét sorolja fel, 17 esetben bekövetkezett, de a többi több száz, több ezer esetben változatlanul megvan. Komolyan érzik a hivatásukat, és igyekeznek elérni a szolgálati idő felső korhatárát.
Ugyanakkor mint egyéni képviselő, egy másik kategóriával is szeretnék foglalkozni, nevezetesen, a választókerületemben van Magyarország utolsó mélyművelésű bányája, Oroszlány, Márkus-hegy, ahol a bányászok szintén 25 év vagy a föld alatt töltött 5 ezer műszak után úgynevezett bányásznyugdíjra jogosultak. Azt gondolom, senki nem irigyli tőlük ezt a lehetőséget, hiszen ez a 25 év föld alatti munka vagy az az 5 ezer műszak, amit a föld mélyében kell ledolgozni, igazán embert próbáló, egészségileg rendkívül igénybe veszi az ott dolgozókat, vagyis megérdemlik ezt a lehetőséget. De sokan élnek is vele, és éltek is az elmúlt esztendőben, hiszen a rendszerváltás idején mintegy 60 ezer bányász volt ebben az országban, ma pedig Márkus-hegyen 820 körüli foglalkoztatott van. Ez azt mutatja, hogy hasonlóan, mint az előbb a hivatásos katonák esetében, nagyon-nagyon sok olyan bányász van, aki a '90-es évek elején, a nagy bányabezárások időszakában megkapta ezt a lehetőséget, hogy elmehetett nyugdíjba, de azzal a lehetőséggel vissza kellett valahogy illeszkednie a társadalomba, és bizony nehézségeik voltak. Azt gondolom, hogy ezt a szigorítást, ami jövőre rájuk várna, fel kell oldani, és hasznos ennek az elfogadása.
Még egyetlenegy gondolatot szeretnék mondani. Sokan hajlamosak arra, hogy ennek a jogszabálynak az ürügyén a most nyugállományba, nyugdíjba menőkről vagy az elkövetkező években nyugdíjba menőkről beszélnek. Ne tessenek elfelejteni: ebben az országban nagyon-nagyon sokan - pontos számot nem tudok - vannak, akik nyugdíjasok, de még nem érték el a nyugdíj felső korhatárát, ami a katonák, rendőrök esetében 57, a polgári életben pedig 62 esztendőt jelent, és az ő számukra fogunk könnyítést hozni.
(21.00)
Meggyőződésem ugyanakkor, hogy az a fajta módosítás, amiről Kökény elnök úr beszélt, a költségvetés számára is pozitívumot fog hozni, és nem ez a fontos, bár ez is egy lényeges kérdés. A fontos az, hogy azon családok számára fogunk segítséget adni, akik ezt a jövedelmet beépítették a család jövedelmébe, és akiknek a következő esztendőben ez bizony veszteséget jelente, ha ez az alapszabály érvényben maradna.
Épp ezért a magam részéről természetesen támogatom, és kérem tisztelt képviselőtársaimat is, hogy támogassák ennek a módosításnak - nyilván a szükséges, benyújtott indítványok alapján történő pontosítása utáni - megszavazását.
Köszönöm a figyelmüket.(Taps az MSZP padsoraiban.)
