DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Aki az általános vitát figyelte, az pontosan tudja, hogy olyan törvényjavaslat részletes vitájánál tartunk, amely törvényjavaslatot a gazdasági lobbiérdekek már eldöntöttek. Ez kifejezésre is jutott az általános vitában, hiszen mind a Fidesz, mind a KDNP, mind pedig bizonyos csoportjai a Magyar Szocialista Pártnak támogatják, tehát biztos megvan a többsége a törvényjavaslat elfogadásának.
Ebből a mondatból persze az is kiderül, aki nem hallotta az általános vitát, az is sejtheti, hogy én ahhoz a kisebbséghez tartozom, aki ezt a törvényjavaslatot nem tudtam és nem is tudom támogatni. Ennek ellenére a részletes vitában mint az ügyekhez valamelyest felelősséggel közelítő országgyűlési képviselő azért kívánok részt venni, hogy részben egy indítványról támogatásukat kérve szóljak, másrészt hozzájárulok ahhoz is, hogy az időközben bekövetkezett, módosító indítványban megjelenő fejleményekről is szót ejtsek.
Ez utóbbiakkal kezdeném, ez az ajánlás szerint a 2., 3., 4., 6., 7. ajánlási pontokat jelenti. Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága terjesztette be, és támogatta a javaslatot mind az előterjesztő, mind a gazdasági, mind pedig a költségvetési bizottság. Erről azért kell beszélnünk, mert az agrárkérdésekben, a mezőgazdasági szereplőket érintő szabályozásban hagyott némi kívánnivalót maga után még az a gazdasági lobbik által beszentelt szöveg is. Ehhez képest az eredeti javaslat eredeti szándékának megfelelően további egyszerűsítéseket és jelentős adminisztrációs tehercsökkentéseket jelent, jelenthet az agrárgazdaság szereplői számára, ha ezeket a módosító indítványokat, amelyek egy átalányadózás bevezetését, átalány termékdíj-fizetési kötelezettség bevezetését teszik lehetővé, ezt végül is az Országgyűlés elfogadja. Ajánlom tehát ezeket az indítványokat az egyébként az ügyeket, ezt a termékdíjtörvényt módosító javaslatot támogató képviselőtársaim figyelmébe is.
Egy kicsit nehezebb az ügy a saját indítványommal kapcsolatosan; ezt olvashatják az 5. ajánlási pont alatt. Nem vagyok abban biztos, hogy puszta törvényszöveg-olvasással mindig minden kiderül, sőt biztos vagyok benne, hogy nem. Időnként persze az indokolásokból sem derül ki sok minden. Így vagyunk ezzel a beterjesztett eredetivel, tehát a törvényjavaslat indokolásával is. Nevesen a 8. §-ban a különböző, a megfizetett termékdíjtételekkel kapcsolatos visszaigénylési lehetőségeket sorolják föl, függvényében annak, hogy milyen újrahasználat, újrahasznosítás következik be. Itt azt érzékeltem, hogy teljességgel indokolatlan különbségtevés jelenik meg, egyrészt a tekintetben, hogy az eredeti javaslat a kereskedelmi csomagolások esetében egy olyan különbséget tesz, nevesen 80 százalék a visszaigényelhetőség akkor, ha csak úgy pusztán anyagában való újrahasznosításra gyűjtik vissza a kereskedelmi csomagolást. Ezzel szemben a beterjesztett törvényjavaslat egy másik pontja szerint 90 százalék akkor, ha funkcionálisan ugyanolyan célra fogják majdan hasznosítani az anyagában visszagyűjtött kereskedelmi csomagolást.
Igazából mindenki, aki ebben az országban él, tudja, hogy ha egy valamikori funkció a különbségtevés alapja, úgy egyébként pedig 10 százalékpontnyi különbség van a visszaigényelhetőségből, akkor itt mindent majd úgy fognak nyilvántartani, hogy az ugyanarra a funkcióra lett visszagyűjtve. Úgy gondoltam, hogy ezt indokolt lenne megszüntetni. De amikor idáig eljutottam a gondolkodásban, akkor végigolvasva az egészet, rájöttem, hogy hohó, van itt egy másik probléma is, nevesen van itt egy 100 százalékos visszaigényelhetőség is az anyagában való visszagyűjtésnél, na de ez kizárólag a zacskókra vonatkozik, a bevásárlószatyrokra. Tüzetesen elolvasva az eredeti javaslatot, ez egész pontosan úgy szólt, hogy teljesen függetlenül attól, mi is történik utána, a visszagyűjtött zacskó után 100 százalékos díjtétel-visszaigényelhetőség van.
Nosza, gondoltam, hogy nagyon egyszerű a helyzet, ha a zacskóért lehet anyagában való visszagyűjtés esetében 100 százalékos visszaigényelhetőség, miért is ne lehetne ugyanilyen, mint ahogy ezt már korábban egyébként szerettük volna elérni, figyelemmel arra, hogy ennek az egész termékdíjas szabályozásnak az én olvasatomban egyetlenegy lényege van: legyen sokkal tisztább az ország, kevesebb legyen a szanaszét hordott szemét, és kevesebb legyen a lerakón megjelenő szemét. Minden, ezt a célt szolgáló ötletre fogadókész még az a kisebbség is, amelyik egyébként ezt a mostani termékdíj-törvényjavaslatot nem nagyon tudja támogatni. Ezért én azt gondoltam, hogy talán támogatást nyer az a javaslatom, hogy ha a zacskó esetében lehet, akkor lehessen valamennyi kereskedelmi csomagolás esetében, ha anyagában való visszagyűjtés történik, anyagában való újrahasznosítási célú visszagyűjtés történik, akkor legyen 100 százalékban levonható a megfizetendő termékdíjtétel.
(20.20)
Csalatkoznom kellett, a kormány nem támogatja a javaslatomat. Ennek többféle verziója van az általam megismert indokai között. Nyilván egy nagyon lényeges van, nevesen, hogy a számítások szerint a javaslatom mintegy másfélmilliárd forinttal csökkenti a termékdíjbevétel megcélzott összegét. Ez némileg ellentmond annak a korábbi információnak, hogy függetlenül attól, hogy elfogadjuk vagy nem fogadjuk el ezt a termékdíjtörvény-módosítást, annyi termékdíjbevétel lesz, mint amennyi a költségvetési törvényjavaslatban van, de úgy látszik, hogy ha valami az elfogadott vagy elfogadásra váró szövetébe nyúl bele, az mégiscsak érinti a költségvetési bevételt is.
Az már persze nagy kérdés, hogy vajon ez a másfélmilliárd kinek a javára és kinek a terhére jelenik meg, mert talán elkerülte a figyelmüket, én eddig csak arról beszéltem, hogy kiterjesztené a levonhatóságot. Ezzel együtt azonban a javaslatom azt is tartalmazza, hogy szigorodjanak a visszaigénylés lehetőségei a zacskók esetében is. Merthogy a zacskóknál már akkor is 100 százalékos levonhatóságot rendel a kormány-előterjesztés, a Fidesz és a KDNP által támogatott kormány-előterjesztés, amikor azt például - valószínűleg ez lenne a többség - simán, csak úgy elégetik.
Ez viszont, meggyőződésem, hogy ebben a formájában biztos, hogy ellentétes az Európai Unió hulladékirányelvével. Ezek után persze megdöbbenve azt hallottam, hogy leginkább az én javaslatom ellentétes az Európai Unió hulladékirányelvével, merthogy azonos, nevesen 100 százalékos visszaigénylési lehetőséget ad az újrahasználat esetében is meg az újrahasznosítás esetében is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, abban a kérdésben, hogy - figyelemmel a beterjesztett törvényjavaslatra - mely esetben szaladunk bele az Európai Unió hulladékgazdálkodási prioritásrendjébe, szerintem indoklási kényszerünk van csupán. Az semmilyen értelemben nem köti a tekintetben a kezünket, hogy milyen újrahasznosításnál, milyen újrahasználatnál milyen termékdíjkedvezményeket adunk. Meggyőződésem, hogy az eredeti törvényjavaslat eredeti indokrendszerének megfelel az is, ha az eredeti szöveget fogadjuk el - gondolom, tetszik az előterjesztőnek is, hogy ezt mondom -, de abban is biztos vagyok, hogy nem kevésbé felelne meg az is, ha az általam beterjesztett módosítást elfogadjuk.
Én tehát egyetlenegy dolgot bocsátok mérlegelésükre, nevesen azt, hogy megér-e másfélmilliárd forintot az, hogy legyen tisztább ez az ország, legyen benne kevesebb levegőben szálló zacskó és eldobált PET-palack. Ha úgy gondoljuk, hogy igen, kérem, támogassák a javaslatomat.
Köszönöm figyelmüket. (Velkey Gábor tapsol.)
