GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Persze jobban örülnék, hogy ha itt lenne a miniszter úr, és vele is tudnék erről az ügyről újra beszélni, annál is inkább, mert nem előzmények nélkül való, több alkalommal tettem szóvá itt a parlamentben, és egy írásbeli kérdést is benyújtottam “Visszaélési joggyakorlat” címmel október 7-én. Nem véletlenül október 7-én, hiszen az arra adott írásbeli választ a határidő betartásának figyelembevételével legkésőbb október 22-éig kellett nyilvánosságra hozni, illetve megválaszolni, és tettem ezt azért, hogy még október 23-a előtt ismert lehessen a nyilvánosság számára, valamennyiünk számára, hogy hogyan gondolkodik az egységes jogalkalmazói gyakorlatról vagy annak szükségességéről az igazságügyi és rendészeti miniszter.
Nos, a kicsit késői órán megkapott válasz sok tekintetben azt mondatja velem, hogy egyetértünk a miniszter úrral annak az értékelésében, hogy végre van egy olyan bírósági ítélet, amiből egy csomó minden következik. Egyetértünk abban is, hogy ennek az ítéletnek a végrehajtása, a vele kapcsolatos jogalkalmazás és hogy mennyire eredményes az a jogalkalmazás, valahol a jogállamiságunknak egy ilyen próbaköve, erőpróbája lehet.
Amiben nem értünk egyet, az az, hogy mennyiben járt el következetesen a bírósági ítélet óta a rendőrség, és amiben szintén vitánk van, és ahol nagyon másképpen látom a dolgot, az az, hogy miniszter úr a válaszában utal arra, hogy szerinte elégséges az, ami idáig történt rendőri vezetői szinten vagy akár az ő részéről. A válaszban megjelenik, hogy a rendőrség egyik helyettes vezetőjének az általános intézkedése (Az elnök csenget.) egy tájékoztató formájában, ami augusztus 18-án született, elégséges válasz a problémára.
Én pedig az írásbeli kérdésemben felsorolt esetekkel pont azt támasztom alá, hogy azóta is következetlen a jogalkalmazás (Az elnök csenget.), ahogy következetlen volt október 23-án is.
Köszönöm szépen.
