DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Minden modern országgyűlés Házszabálya tartalmaz egy olyan rendelkezést, hogy annak a képviselőnek, aki egy törvényjavaslathoz hozzászól, ha személyes érintettsége van az ügyben, akkor azt jeleznie kell. Én a polgári törvénykönyv reformjáról szóló eddigi vitákban nem nagyon vettem részt - nem vettem részt -, mégpedig azért, mert sokan mondhatták, hogy nekem személyes érintettségem van ebben a dologban, ezért most el is mondom, hogy mi az.
Ha szokták mondani, hogy egy törvénynek van atyja, akkor az az igazság, hogy az 1959. évi IV. törvény, a polgári törvénykönyv atyja Eörsi Gyula jogászprofesszor, aki édesapám volt. Ezért kicsit furcsán érzem magam akkor, amikor itt a Magyar Országgyűlésben arról beszélek, hogy saját édesapám egyik legnagyobb szellemi teljesítményének a változásáról beszélek, és arról, hogy végül is azt, amit ő lerakott az asztalra, hogyan haladta meg az idő, hogyan kell a Magyar Köztársaságnak az idő változásaira megfelelően reflektálni.
Azért szeretném megemlíteni, hogy - amint a köztársasági elnök úr is átiratában ezt kifejtette - ez a törvény kiállta az idő próbáját. A rendszerváltást is, ha szabad így mondani, túlélte, kis túlzással - ez nem teljesen igazságos - kihúztuk annak idején azt, hogy “népgazdaság”, és beírtuk, hogy “nemzetgazdaság”, és ettől lett piacgazdasági törvénnyé; ez így nem igaz, képviselőtársaim, ennél azért többet is tettünk vele, de maga a törvény azért lényegében kiállta az idők próbáját.
Talán nem untatom önöket, ha egy példát elmesélek arról, hogy ez a törvény hogyan született; azért mesélem el, mert ezt ki nem találnák. A ma hatályos polgári törvénykönyvben van egy olyan jogintézmény, hogy ági öröklés. Az ági öröklés Európa jogrendjében ismeretlen. Az ági öröklés úgy került be a magyar polgári törvénykönyvbe, hogy 1959-ben - vagy azt megelőzően - közvélemény-kutatást tartottak arról, hogy a magyar nép mit gondol, adott felállásban ki örökölné a vagyont, és az jött ki ebből a közvélemény-kutatásból, hogy a magyar nép lelkében az ági öröklés benne van; hát kodifikálták. '59-et írunk, még egyszer: a legsötétebb időket, és azért ez jó példa lehet arra, hogy a törvény mitől tudta a hosszú időket átélni, és hatályban maradni.
Ha már itt tartok, és erről beszéltem a bevezetőmben, akkor engedjék meg, hogy egy lehetetlen vállalkozást is tegyek. Ugyanis számos szélsőjobboldali orgánumban lehet olvasni, hogy édesapám Rákosinak alkotmányt csinált, meg a büntető törvénykönyvet csinálta. Csak jelzem, hogy ez mind hazugság; apám polgári jogász volt, és a nevéhez két törvény kapcsolódik: a Ptk., amiről most beszélünk, és az úgynevezett International Sale of Goods Act, ez egy ENSZ-esernyő alatt létrehozott nemzetközi egyezmény az áruk adásvételéről. Ami ebben nagyszerű dolog volt, hogy a common law, tehát az angol jog és a kontinentális jog gondolkodásában meglévő óriási különbséget sikerült összehangolnia, és ennek a konferenciának édesapám volt az elnöke.
De még egyszer: büntető törvénykönyvhöz meg ilyenekhez semmi köze nem volt. Tudom persze, hogy lehetetlen vállalkozás ezt cáfolni a parlament szószékéről; ez olyan, mint a holokauszttagadás, nem lehet érvelni, aki azt akarja hirdetni, hogy ez volt, az ezt fogja hirdetni a továbbiakban is, de azért a parlamenti jegyzőkönyv ezt mégiscsak rögzítse.
Tisztelt Országgyűlés! A köztársasági elnök úr, Sólyom László elnök úr valóban, ahogy Salamon képviselő úr helyesen mondta, 14 oldalas levélben tájékoztatta az Országgyűlés elnökét és az Országgyűlést kifogásairól. Ebben a zűrzavaros belpolitikai helyzetben joggal merül fel a kérdés, hogy hogyan kezeljünk egy ilyen levelet. Annál is inkább, mert a köztársasági elnök úr politikailag az eddigi köztársasági elnökök között talán a legmegosztóbb személyiség, aki - úgy tűnik - a legkisebb skrupulus nélkül képes az egyik oldal mellett letenni a voksát, és csak az ő érveit hangsúlyozni, a másik oldal érveit pedig figyelmen kívül hagyni, az egyik oldal hazugságairól sokáig beszélni, a másik oldal hazugságait pedig észre sem venni.
Ez egy politikai probléma, tisztelt Országgyűlés; ez egy politikai probléma. Hogy ez mennyire így van, idézném államtitkár úr szavait - amit egyébként a képviselő úr megismételt -, amikor azt mondja a magyar kormány képviselője a parlamenti vitában - most idézem, mert felírtam: “megnyugtató számunkra, hogy a köztársasági elnök nem találta alkotmányellenesnek a törvényt”; ez mindent elmond a belpolitikai helyzetről.
Nem ám egy olyan törvényről van szó, amely egy magyar sajátosságra kíván egy magyar megoldást adni - csodát! Polgári törvénykönyvről van szó, egy olyan törvényről, amely minden polgári piacgazdaság alapjait képezi, és ebben egy több évtizedes - lassan, kis túlzással -, a szakma által előkészített munkát a kormány benyújt a parlamentnek, és örül, hogy a köztársasági elnök nem találja alkotmányellenesnek. Itt tartunk. Ez nagyon nagy baj, és mutatja azt a mérhetetlen bizalmat, amely sajnos - azt kell hogy mondjam - okkal a parlamenti erők, adott esetben most a kormány és a köztársasági elnök között fennáll.
Én osztom a kormány bizalmatlanságát. Amikor a köztársasági elnök felhívja a parlamentet, hogy a miniszterelnök személyéről tartson egy bizalmi szavazást, majd ezt évekkel később úgy értelmezi, hogy azt szerette volna, hogy ez legyen pozitív vagy negatív - hát megértem az ezzel kapcsolatos érzelmeket. És, tisztelt hölgyeim és uraim, akik figyelik ezt a parlamenti közvetítést, jelzem, hogy a politikában a rációk mellett érzelmek is vannak, mert emberek űzik, ezt sikerült elérni.
(10.10)
Ezzel együtt engedjék meg, hogy elmondjam azt, osztva nagyon sok bizalmatlanságot, hogy azért nekem máig meggyőződésem, hogy a köztársasági elnöknek vannak olyan területek, ahol ő nem politikát keres, hanem abszolúte a meggyőződését és a szakmai hitvallását követi. Én azt gondolom, hogy a polgári törvénykönyv egy ilyen terület, és ha szabad - és többet nem teszem - visszatérni a bevezető gondolataimra, bár lehet, hogy Sólyom László köztársasági elnök nem örülne neki, ha ezt hallaná, bár ki tudja, édesapámnak három kedvenc tanítványa volt. Három kedvenc tanítványa volt, akikről azt gondolta, hogy nála magasabb szinten űzik a civilisztikát, mert mint mondta - már interdiszciplinárisan mondtam -, az egyik Sólyom László volt. A másik egyébként Sárközy Tamás és Sajó András, ha már itt tartunk, mind a három név hangozzék el; három kiváló jogászprofesszor.
Nekem meggyőződésem, hogy amikor Sólyom László, az ország egyik első civilisztikai szakembere és professzora egy ilyen levelet megír, akkor szerintem félreteszi pártpolitikai megfontolásait, és azt javasolnám a kormánynak, hogy így tekintsen erre a papírra. Kiváló emberek dolgoznak az Igazságügyi Minisztériumban, kiváló szakemberek, ismerem őket, személyükben és szakmailag is bízom bennük, de én azt gondolom, hogy a köztársasági elnök mint polgárijogász-professzor, jobb náluk, érdemes odafigyelniük a szavaira.
Szeretnék áttérni arra a kérdésre, amelyet Salamon képviselő úr és mások is feszegettek, hogy hogyan lehet elfogadni általában egy polgári törvénykönyvet. És valóban, nem sokan vagyunk itt ebben az ülésteremben, elnök úron, jegyző asszonyon túl, azt hiszem, hogy csak Salamon képviselő úr és szerénységem, akik '96-tól itt ülünk. Vannak még, akik itt kezdtek, Tellér képviselő úr, Dragon Pál képviselő úr, akik aztán később nem voltak, aztán visszajöttek, de kontinuitásban kevesen vagyunk. És ha mindannyian visszaemlékszünk, hogy amikor nekiálltunk a szocializmus örökségét lebontani, akkor mindannyian tudtuk, hogy nem igazán jó minőségű törvényeket hozunk meg, mert akkora volt rajtunk a nyomás, az időnyomás, és a törvények mennyisége akkora volt, amelyet meg kellett változtatni, azt mondtuk, hogy nem baj, most gyorsan változtassuk meg, aztán majd egy második körben jön a finomítás ideje.
Most legyünk őszinték, nézzünk szembe magunkkal, itt vagyunk a második körben, és még mindig ugyanaz a rohanás van, és minőségileg fércmunkák vannak, mint amilyenek az első körben lezajlottak, és azt hiszem, hogy ez nem helyes. De hogyha abban egyetértünk, hogy ez nem helyes, abban egészen biztos, hogy egyet fogunk érteni, hogy ha valahol tényleg nem helyes, akkor ilyen a köztársaság alapkódexeinek a megváltoztatása: polgári törvénykönyv, büntető törvénykönyv. Ez nem úgy van ám, képviselőtársaim, hogy behozzuk, a képviselők benyújtanak módosítókat, aztán ha többségben vannak, az bekerül a törvénybe.
Ha már említette Vitányi képviselő úr a német polgári törvénykönyvet, én nem tudtam, hogy 80 éves, a hollandról tudtam, hogy 30 éves. Éppenséggel ebben lehetne kompromisszumokat keresni, de az meggyőződésem, hogy ezeket a törvényeket úgy hozták be, hogy azokhoz nem jött be módosító indítvány. Elhangzott egypár beszéd, ki mit gondol ezekről, de ezeket valószínűleg - valószínűleg, nem néztem utána - a parlamentek ezt széles konszenzussal fogadták el, mégpedig azért, mert az országnak egyszerűen jó volt, és kellőképpen elő voltak készítve.
Amikor azt hallom, hogy a mostani törvény mögött nincsen széles körű szakmai konszenzus, hát igen, részben egyetértek vele. Részben pedig arra gondolok, hogy mi a csuda mögött tud ma szakmai konszenzus létrejönni. Itt van a H1N1. A világnak az összes, ha tetszik, számunkra élen járó demokráciájában a kormányok az ellenzékkel összefogva azt mondják, hogy oltassuk be a népet, merthogy egy rettenetes járvány közeledik, és azért erről nagy belpolitikai viták nincsenek - Németországot kivéve, akik egy nagy hibát elkövettek -, nálunk meg a szakma is teljesen megosztott. Mindenben megosztott Magyarországon minden szakma, az ország mentálisan olyan rettenetesen rossz állapotban van, hogy már a szakma is azt nézi, hogy most kit segít, melyik oldalt segíti. Nagyon nem tetszik nekem ez, amiben vagyunk, de tudomásul veszem, hogy ez a helyzet, csak ez egy rossz dolog.
Én úgy vélem, hogy a szakma ezt nagyon sokáig készítette elő. Én hibának tartom, hogy az Igazságügyi Minisztérium - nem a mostani vezetése egyébként, hanem egy korábbi - a szakmával összerúgta a port. Ez egy taktikai hiba volt feltétlenül, ami önmagában pár embert ellene fordíthatott. Az az igazság, tisztelt képviselőtársaim, én olyan polgári törvénykönyvet, amely mögött egy teljes szakmai konszenzus állna fönn, 2009-2010-2011-re nem tudok elképzelni. Tehát ez egy olyan érv, amelyet én súlyosnak tartok, mégis azt gondolom, hogy ezen túl lehetne talán lendülni.
És annyiban talán felrovom az Igazságügyi Minisztériumnak, hogy itt a törvényjavaslattal kapcsolatos legfontosabb politikai jellegű konfliktusokat talán korábban kellett volna a szakmából kivinni. Nagy örömmel olvasom, hogy az Élet és Irodalom következő heti számában Gadó Gábor úrtól megjelenik egy cikk a Ptk. védelmében, amit üdvözlök; de vajon nem késett el egy picikét ez a cikk? - kérdezem, mert egyébként Gadó Gábort nagyon nagyra tartom emberileg és szakmailag is. De ez egy jó példa arra, hogy itt meg kellett volna előzni számos félreértést, gondolom.
Engedje meg a tisztelt Ház, hogy mielőtt rátérnék a jóval kevesebb szakmai problémára, mint amit képviselőtársaim tettek, beszéljek ezekről a belpolitikai összefüggésekről is. Igen, Vitányi képviselő úr olyan gyorsan utasította vissza, hogy itt lenne egy politikai megfontolás, hogy ha nem gondoltam volna eddig rá, most nekem is eszembe jutna, hogy tényleg nincs-e egy ilyen probléma. Sajnos az a baj, képviselő úr, hogy túl gyakran tapasztaljuk ezt. Túl gyakran tapasztaljuk azt, hogy van az ellenzék egyes pártjainak olyan érdeke, hogy semmilyen sikert ne érjen el a mostani kormány. Én ezt egy csacsiságnak tartom egyébként, mert én el nem tudom képzelni, hogy ha a Magyar Országgyűlés ebben a ciklusban elfogad egy jó polgári törvénykönyvet, az háromnál több szavazatot fog hozni a jelenlegi kormánypártnak, és el nem tudom képzelni, hogy egy polgári törvénykönyv megakasztása egyetlenegy pluszszavazatot hozna bármelyik ellenzéki pártnak.
(Török Zsolt elfoglalja a jegyzői széket.)
Én nem tudom elképzelni ezt, és mégis a politikai kultúránknak egy része lett, hogy ahol lehet, ütni, mint egy bokszmeccsen a ringben, ha valahol egy kéz lemegy, ott már megjelenik a szemközti öklözés. Magyarországra akkreditált nagykövetek mondják, hogy hihetetlen nagy árat fizet ezért az ország, elképesztő árat fizet azért, hogy nem tudunk se polgári törvénykönyvet, se más fontos törvényeket hozni, mert ez a rettenetes szembefeszülés van, amelynek - őszintén mondom önöknek - a legkisebb kárvallottja az, hogy nem lesz liberális párt a magyar parlamentben. Ezt kibírja az ország, hanem ez a mérhetetlen szembenállás - persze a középnek sem kedvez nyilvánvalóan - pénzben ki nem fejezhető károkat okoz minden egyes magyar állampolgárnak.
A koherenciazavarról néhány szót: köztársasági elnök úr okfejtésének egyik alapköve a koherenciazavar, és az Alkotmánybíróság, mint ahogy erre ez a levél is hivatkozik, azt mondja, az, hogy az Országgyűlés megszegi a saját törvényét, ez nem oka az alkotmányellenességnek - én ezt bajnak tartom. Ezt én bajnak tartom. Ha egy bíróság az ítéletében, az eljárásában egy nagy hibát vét, akkor az ítélet hatályon kívül helyeződik, és a Magyar Országgyűlés pedig bármit tehet a saját törvényeivel, ha azokat megszegi, akkor azok még hatályos törvények lehetnek. Mit üzenünk ezzel a magyar lakosságnak? Hogy neked nem szabad, nekünk szabad. Én örülök, hogy láttam a pozitív visszajelzéseket, de itt nem tehetünk egymásnak szemrehányást, senki, mert minden eddigi kormány ezt a - hogy mondjam - huncutságot elkövette, hogy koherenciazavar címén, aminek a célja az lenne, hogy logikai ellentmondást küszöböljön ki, behozott vadonatúj dolgokat, mert politikailag számára ez így kényelmes volt.
Örülök annak, hogy először a köztársasági elnök ezt figyelembe vette, hogy itt egy trükközés volt. És ha azt mondjuk az országnak, hogy nem szabad trükközni, akkor az Országgyűlés sem trükközhet. Örülök ennek, csak arra vagyok kíváncsi, hogy lesz-e ebből precedens. A köztársasági elnök - a jelenlegi és a jövőbeli -, ha az Országgyűlés valóban trükközni fog, visszahoz-e mindent? Ha igen, tapsolni fogok neki, mert igaza van.
Az elévülésről szeretnék néhány szót mondani, erről nagyon szépen beszélt államtitkár úr és Szép Béla képviselő úr is, de szerintem totálisan tévednek. Az elévülés dogmatikai célja az, hogy egy követelés, ha komoly, akkor egy meghatározott idő után ne lóghasson a levegőben, hanem ha az komoly, akkor tessék érvényesíteni, de ha nem komoly, akkor szűnjék meg, mert nem lehet bizonytalanságban tartani a piaci résztvevőket.
(10.20)
Azokban az országokban, ahol ilyen elévülési figura, hogy egy ajánlott levéllel meg lehet szakítani - nincs ám egyéves elévülési idő. A legrövidebb 5, de inkább 10-15 éves elévülési idők vannak. De ők azt mondják - jogosan -, hogy ha egy levéllel meg lehet egy elévülést szakítani, ott nincs elévülés. És ez így is van, mert ez nem elévülés, hogy írok egy levelet, tisztelt képviselőtársaim. És vissza lehetne menni, hogy ez hogyan alakult ki, ennek egy igazi komcsi - a parlamentben jólesik néha komcsizni - ideológia volt a háttere, hogy az állami követelésről nincs joga senkinek lemondani. Tehát ne legyen elévülés, mert nem lehet elévülés. Akkor vettek egy rövid időszakot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs időm hosszasan érvelni. Ha a Code Napoléonban, a BGB-ben, a Bürgerliches Gesetzbuchban, a német polgári törvénykönyvben, a codice civilében, az olaszban, ha a svájci OR-ben, Obligationenrechtben találnak nekem egyetlenegy olyan szabályt, bárhol, ahol egy levélküldéssel érvényesen megszakítják az elévülést, akkor visszavonulok, és igazuk van.
Megnéztem ma reggel a fiam segítségével Szladits magánjogi alapvetését. Kérem szépen, nincs elévülés, akkor szakad meg, ha bíróság előtt érvényesíti, csődöt kér, a másik fél elismeri - ennyi. Minden - képviselő hölgyek és urak - polgári országban, polgári törvénykönyvben nincs elévülés megszakítása levél megküldésével. Magyarországon van, rajtunk marad, elfogadom, megtanultunk vele élni. De ha most egyszer reformot csinálunk, akkor ezt vezessük végig.
A házasság ügyében én csak csodálkozom azon, hogy ebben a belpolitikai helyzetben, amiben vagyunk, elképesztő szembeszegülés, egy ilyen politikai érzéketlensége volt a kormánynak, hogy lehetővé tette, hogy testvér leszármazottjával vagy volt házastárs rokonával házasságot lehessen kötni. Kérem szépen, az ellenzék házassági hűségről papol, ami egyébként rendben lenne, csak nem törvénybe való. Úgy érzem, ez egyfajta érzéketlenség, és ezt el lehetett volna kerülni, tehát nem annyira fontos, még akkor sem, ha a jegyző valóban ezeket jóváhagyhatja, és a dolog így működik. Inkább maradjon így, de egy ilyen támadási felületet nem kellett volna szerintünk föladni.
Tisztelt Országgyűlés! A köztársasági elnök úr nem azt akarta, amit az ellenzék, hogy az Országgyűlés elvesse a törvényt, hanem azt, hogy korrigálja. A Szabad Demokraták Szövetsége nagyon komolyan veszi a köztársasági elnök észrevételeit, azokat szakmailag túlnyomó többségében helyesnek gondolja, és hogy a liberális frakció fogja-e támogatni a megismételt szavazásnál a törvényjavaslatot, azt attól tesszük függővé, hogy a kormány, illetőleg a parlament többsége mennyire lesz nyitott azokra, hogy ezeket a megítélésünk szerint indokolt aggályokat átvezesse a törvényjavaslatba. Lehet, hogy ehhez egy egynapos vita nem elegendő, a házbizottságon múlik, hogy meghosszabbítja-e. Nyitottak vagyunk, csak szeretnénk látni, hogy a kormány és a többség hogyan reagál.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
