DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Gyakorlatilag ebben a vitában már nem a polgári törvénykönyvről van szó, de ez önmagában nem nagy baj, ha egyébként fontos célokat szolgál. Most két képviselőtársam is, Szép képviselő úr és előtte Szabó képviselő asszony említette ezeket a zárószavazást megelőző anomáliákkal kapcsolatos kérdéseket. Szerintem joggal, és megköszönöm képviselő úrnak a kiegészítését, el is fogadom rögtön, amit ő mondott, engem nem is kiegészítve, hanem korrigálva, hogy persze igaza van, hogy vannak olyan eljárási tévedések, amelyek nem eredményezik az egész eljárás érvénytelenségét, ez így van rendjén, én ezt elfogadom. Cserébe, gondolom, Szép képviselő úr is elfogadja tőlem, hogy ha viszont garanciális eljárási szabálysértésre kerül sor, akkor a törvényben gyakoribb az, hogy maga az egész eljárás hatálya megkérdőjeleződik.
Azért mondom csupán ezt - és ha tanulsága ennek az egész ügynek, akkor szerintem mindannyian ebből okulhatunk csupán -, hogy végül is az egész Házszabály, a parlamentarizmus - és engedjék meg nekem ezt a szerénytelen megjegyzést, hogy ismerem nagyon sok ország házszabályát, számunkra, ha tetszik, irányadó országok házszabályát - hasonlóképpen rendelkezik. A szabályok úgy kerültek kialakításra, hogy egy parlamenti demokráciában a többség uralkodik, a többség dönt alapvető kérdésekben. Ami garanciális, hogy a kisebbség véleménye egy adott ügyben el tud-e hangozni, vagy sem.
Csupán azért említem ezt meg, mert a magyar Házszabályban az, hogy mikor lehet - ezt úgy hívjuk, hogy koherenciazavar okán - még szavazni az utolsó pillanatban, képviselő úr felolvasta, amit megköszönök, mert előttem is itt van, de nem kell most már nekem is felolvasni; a dolognak a lényege, hogy valamit korrigálni kell, ami technikailag vagy jogilag rossz.
(11.20)
De ebben nyilván egyetértünk, hogy az volt az elképzelés a Házszabály kialakítása kapcsán, hogy olyan javaslatokról, amelyeket korábban a Ház nem tárgyalt meg és amelyek újak, amelyeknek nincs közük meglévő törvényekhez, magához a törvényhez, azokat ne lehessen már a zárószavazás előtt behozni, megszavaztatni. Ez csupán azért érdekes, mert az adott ügyben - remélem, hogy ezt nem tagadják le se bal-, se jobboldalon - volt ilyen szavazás. Volt olyan szavazás, amelyről - korábban senki nem vitatta; benne volt a kormány törvényjavaslatában - politikai deal született a kormány és az őt támogató frakció között, hogy mégse legyen benne. És akkor erről lehetett szavazni: az örökbefogadásnak egy esetéről volt szó, amely melegjogokat érint, ezért a jobboldal nem tiltakozott - érthető okokból; számomra nem elfogadható, de a politikát közelről figyelő számára tehát érthető okokból -, a baloldal pedig megállapodott a kormánnyal. Ez bejött a Ház elé mint koherenciaügy. Úgy érzem, ez egy garanciális kérdést érint.
Nem akarok addig elmenni, mint képviselő asszony, hogy mi legyen ennek a következménye. Én ebben nyitott is vagyok, csak azt szeretném jelezni - és erről beszéltem a felszólalásomban -, hogy mit mond magáról a parlament ilyen ügyekben. Hogy vannak szabályok, amelyeket megállapítunk a lakosoknak, polgároknak, amelyeket ha ők nem teljesítenek, akkor az állam lesújt. Büntet, fegyelmez!
Az Országgyűlés saját magának is megállapít szabályokat, ha azokat meg nem tartja be, akkor pedig nem történik semmi. Kellemetlen… - legfeljebb ilyeneket mondanak. Ebben a dologban nem kérem a jobboldal morális támogatását. Köszönettel lemondok róla, mégpedig azért, mert amikor a Fidesz volt kormányon, ez pont így ment.
Nehogy már azt gondoljuk, hogy van itt egy gonosz kormány, amely a gonosz többségével ezt megcsinálja, szemben a jóakarattal! Nem, kérem szépen, ez sajnos így megy '90 óta lényegében. Szerintem, és megint elnézést képviselő úrtól, utalnék azokra, akik itt voltak '90-től kezdve, még négyen vagyunk a teremben, de csak azért... - (Dr. Orosz Sándor közbeszól.) nem vagyunk mi különbek, nem ért félre. Mert emlékszünk arra, hogy azért '90-ben - volt itt még két képviselő, akik itt voltak, aztán később kiestek, most nincsenek a teremben - ezekre még odafigyeltünk. Valahogy egymás legyőzése, szkanderban való lenyomásának az igénye akkor is volt, nem volt annyira fontos, mert még hittünk a parlamentarizmusban, egy kicsivel többen - azt hiszem - vagy jobban, mint manapság.
Tudom, hogy most eltávolodtunk kicsit a polgári törvénykönyvtől; köszönöm elnök úrnak, hogy emiatt nem szólt rám. Ami miatt ezt fölhoztam: a köztársasági elnök úrnak, ebben egészen biztosan igaza van, hogy ezt a kifogásai között jelezte. Hogy mi legyen ennek a következménye, ebben - bevallom férfiasan - bizonytalan vagyok. Tudom, hogy nem szokásos egy parlamenti szónoklatban ilyet mondani, hogy bizonytalan vagyok, de mégiscsak a következőt gondolnám erről.
Hogyha a köztársasági elnök tenne egy ígéretet arra, hogy mától kezdve számára precedensértékű kifogás tárgyává válik, és akkor logikusan járna el, mert azt mondja, hogy kérem szépen, a parlament ezt a javaslatot - vegyük ki ezt az örökbefogadásos dolgot - nem tudta megtárgyalni. Visszaküldöm megfontolásra, hogy a parlament meg tudja tárgyalni, mert erre való az Országgyűlés. Tudom, hogy a tévénézők nem szeretik ezeket a vitákat, de ezek hasznos viták tudnak néha lenni. Azért vagyunk itt, hogy ezeket megvitassuk. S ha a köztársasági elnök visszaadja a parlamentnek, hogy vitassuk meg azt az indítványt, amelyet nem volt módunkban, ebben igaza van.
Ha ezt ő csak egyetlenegy törvényjavaslat esetében teszi, egy olyan törvénnyel kapcsolatban, ami neki fontos - amúgy nekem is és az itt ülőknek, bizonyára mindenkinek az a polgári törvénykönyv -, az helytelen. De ha ennek a köztársasági elnöki átiratnak egyedüli eredménye csak az lenne - és látják már, milyen szerény vagyok ambícióinkat tekintve -, hogy a parlament ezzel a törvénytelen, a saját szabályait megsértő gyakorlattal felhagy, és a jövőben a saját Házszabályát fogja követni… Mert a képviselő asszonynak igaza van, az Alkotmánybíróság tényleg kimondta, hogy ez nem alkotmányellenességi tényező, csak ott találjuk magunkat, hogy nincs senki, aki megmondja, hogy az Országgyűlés törvényesen jár el, vagy sem.
Az ügyrendi bizottságban kormánypárti többség van többnyire. Az többnyire jóváhagyja a dolgokat, és ezzel rossz dolgot üzenünk a választóknak. Ha ebben tudna a parlament változtatni a jövőben, akkor azt hiszem, hogy a köztársasági elnök úr legalább már e tekintetben is egy jó dolgot tett. Én továbbra is azt kérném az Országgyűléstől, hogy ne arról szóljon ez a vita, ha lehet, hogy igen vagy nem, fekete-fehér, sőt: vörös és fekete - mert ezt szoktuk meg.
Úgy gondolom, hogy az országra ráfér egy új polgári törvénykönyv; meggyőződésem, hogy ebben az új polgári törvénykönyvben számos olyan rendelkezés - ha tetszik, dogma és intézmény - található, amely jót tesz a Magyar Köztársaságnak. Én csak azt kérném, hogy a köztársasági elnök úr észrevételeit a lehető legnagyobb számban a kormánytöbbség vegye figyelembe. És én személy szerint örülnék, nem tudom kérni az államtitkár urat, hogy szólaljon meg, mert akkor szólal meg, amikor ő ezt eldönti, de tudna tenni egy nyilatkozatot arról, hogy igen, a kormány és mögötte a kormányerő arra fog törekedni, hogy a lehető legtöbbet a köztársasági elnök úr észrevételeiből átvezessen a törvényben, szerintem partnerek lesznek a frakciók abban, hogy ne kelljen ma lezárni. Mégiscsak az ország polgári törvénykönyvéről van szó, vagy mi a csuda! Térjünk erre vissza, lehessen még dolgozni indítványokon!
Úgy gondolom, hogy a saját frakciómnak könnyebb lesz azt mondani, hogy kérem szépen, akkor minden anomália mellett, amelyről beszéltünk korábban, beszélünk most is, támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, mert az országnak kell. Kérem a kormányt, könnyítse meg számunkra, ha számít a támogatásunkra, hogy ezt megtehessük. Ha nem számít rá, azt is mondja meg, akkor könnyebb helyzet van, de nekünk nem ez a célunk. Szeretnénk ezt kiemelni ebből a ti és mi, fehér-fekete, kormány-ellenzék állandó megosztottságából. A liberális frakció minden indítványt szívesen támogat, amit értelmesnek tart, és mindennel szembemegy, amit egyébként hülyeségnek tart - elnézést a kifejezésért. Az a dolgunk itt, hogy az ország javát ilyen módon szolgáljuk.
Köszönöm szépen, elnök úr, a megtisztelő figyelmet.
