HÓNIG PÉTER
HÓNIG PÉTER
HÓNIG PÉTER közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Ma már senki sem vitathatja, hogy a helyközi közösségi közlekedés a jelenlegi módon fenntarthatatlan, és a jövőben finanszírozhatatlan. Elfogadhatatlan a romló hatékonyság és minőség, a járművek alacsony kihasználtsága, a kieső bevételek magas aránya, amelyet az államnak kell pótolnia.
Az elmúlt három évben ennek az országnak minden egyes adófizetője számára százezer forint adótöbblet-befizetést igényelt ennek az ágazatnak a fenntartása. Közel 330 milliárdba kerül ma Magyarországon az, hogy közel egymillió ember napi rendszerességgel - ebből mintegy 330 ezer vasúton, a többi pedig autóbuszon - elérhesse munkahelyét, iskoláját, illetve az egészségügyi intézményeket.
Az elfogadhatatlan minőséget az is érzékelteti, hogy napjainkra már az országos jelentőségű pályahálózat szinte 50 százalékán állandósult sebességkorlátozás van érvényben. A problémák gyökere nem a mostani kormányhoz, de még csak nem is az előzőkhöz nyúlik vissza, hiszen a rendszerváltást követően ennek a kérdéskörnek a hatékony kezelése egyetlen kormánynak sem sikerült.
Itt van a kezemben egy kormányhatározat 1999-ből, a MÁV Részvénytársaság átfogó reformjáról. Ebből sajnos nem sok valósult meg azóta sem. Ez tehát kormányokon átívelő felhalmozott elmaradások sora; olyan gondok, amelyek nem most keletkeztek, megoldásuk azonban halaszthatatlan feladattá vált. Mára tehát az is tisztán kirajzolódott, hogy a nemzetgazdaság teherbíró képességét jelentősen meghaladja a helyközi közlekedés, különösen a vasúti közlekedés jelenlegi menetrend alapján történő működtetésének finanszírozása.
Az Európai Unióban a Közösség körülbelül 50 százalékban járul hozzá a vasúti közlekedés tényleges költségéhez. Ez az arány Magyarországon több mint 70 százalék. Másrészt nagyon sok párhuzamosság van a szolgáltatásokban. Hiszen a menetrend az elmúlt hét év során csak bővült, soha nem szűkült, tehát egyre több és több igényt képeztünk le mint társadalmilag jogosnak vélt igényt. A gazdasági válság, illetve az államháztartás helyzete a reformlépések kényszerét még inkább felerősítették. A tervezett átalakítás azonban nemcsak, sőt nem elsősorban erről szól, hanem a minőség javításáról és a fenntarthatóságról. A mi felelősségünk abban van, ebben a rövid időben, ami rendelkezésünkre áll, hogy semmiképpen ne történhessen meg az, hogy ellehetetlenüljön a MÁV. Ez viszont nem képzelhető el anélkül, hogy hároméves gondolkodásban, tervezési ciklusban ne tegyük meg azokat a most elindított szükségszerű lépéseket, amelyek elkerülhetetlenek.
A tervek szerint a következő három évben el kell érni, hogy betartható menetrendek legyenek, hatékonyabb legyen az eszközkihasználás, mert a mostani, több esetben 15-20 százalékos helykihasználás megengedhetetlen. Valamint célunk az alágazatok összehangolása és a megfelelő csatlakozások biztosítása, az országos jelentőségű vonalakon pedig az ütemes menetrend minél teljesebb körű bevezetése.
A tervezett intézkedések megvalósulása esetén 2012-re lehet elérni azt, hogy ne csökkenjen a tömegközlekedés színvonala, miközben kiszámítható módon évről évre több pénzt adunk a vasútnak és a Volán-társaságoknak. Szándékunk az, hogy a vasúttársaság pénzügyi ellehetetlenülésének elkerülése érdekében olyan lépéseket tegyünk, amire építkezve az utánunk következő kormányok egy kedvezőbb költségvetési helyzetben valóban megújíthatják a vasúti tevékenységet.
A települések döntő többségében, közel kétharmadukban egyébként a helyközi személyszállítási /
Konkrét vonali szintű döntések még nem születtek meg, így az átalakítás jelen stádiumában ezért is elhamarkodott, megalapozatlan sajtóhíresztelésekre támaszkodva egyes vasútvonalak további sorsáról beszélni. Természetesen nem akarok illúziót kelteni; vannak olyan vonalak, ahol célszerűbb autóbusszal közlekedni a vonatok helyett, de hogy hol, arról még nem született döntés. A menetrendek kialakításához mindenképpen szeretnénk bevonni az érintetteket, ezért ezt a munkát a döntés-előkészítő, javaslattevő funkcióval rendelkező regionális szakbizottságok segítik. Nincs szó tehát az önkormányzatok üzemeltetési kötelezettségéről, a támogatások továbbra is a költségvetésből lesznek fedezve.
Ami pedig a tervezett intézkedések (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) megalapozottságát illeti, 2007-ben mindkét alágazatra kiterjedően országos, átfogó, teljes keresztmetszetű utasszámlálás alapján történik a tervezés.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
