PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Lassan egy éve, hogy a Házban az egyes fémek begyűjtésével és értékesítésével összefüggő visszaélések visszaszorításáról szóló törvényjavaslatról vitatkoztunk, amelynek azóta már a végszavazásán is túl vagyunk, sőt kihirdetésre is került a törvény, amely 2010. január 1-jével hatályba.
Ennek a törvénynek a megszületése azon ritka kezdeményezésekre példa, amikor alulról szerveződő javaslat szakmai és politikai egyeztetések után került a parlament elé, majd konszenzussal vált törvénnyé. Ráadásul olyan törvénnyé, amely reményeink szerint gátat szab és példás szigorral fel az egyre nagyobb méreteket öltő illegális fémkereskedelem ellen, amely nemcsak anyagi javainkat, de az emberéleteket is veszélybe sodorta.
A parlamenti vita során elhangzott, hogy a fémkereskedelem évi körülbelül 200 milliárd forintos nagyságrendű piac, és a fémtolvajlás és rongálás évente több száz milliós kárt okoz a nemzetgazdaságnak, nem beszélve a morális kárról, amit a műkincseinkben és nem utolsósorban a tisztességesen működő fémkereskedőknek okoz. Azt hiszem, ők azok, akikről a javaslat vitája során is megfeledkeztünk egy kissé, pedig ők azok, akik az illegális fémkereskedelem kapcsán a vádak és az ellenőrzések kereszttüzébe kerültek, ők azok, akiknek magyarázkodni kell, és alkalmazkodniuk a jelentősen szigorított előírásokhoz, és ők azok, akik annak ellenére, hogy helyre kell állítaniuk a fémkereskedelmi szakma presztízsét, eddig is szabályszerűen tették a dolgukat.
A problémát ugyanis eddig sem az engedéllyel működő vállalkozások jelentették. Ahogyan egyik képviselőtársam a vitában mondta, a színesfém-kereskedelem jelenleg két csatornán folyik Magyarországon: legális és illegális csatornán, és a legális csatornára készült el ez a törvény. Ezzel magam is egyetértek, hiszen csak a legális szférát tudjuk szabályozni, a problémák viszont általában az illegális szférában vannak.
A tisztánlátás és a helyzet reális értékelése szempontjából el kell mondanunk azt is, hogy a fémlopásos bűncselekmények felderítése katasztrofálisan alacsony szinten áll - sajnálatos módon. Miközben a bűncselekmények száma az elmúlt években 600 százalékkal nőtt, a felderítések száma 10 százalék körül mozog. Hihetetlen számok! Gyakorlatilag bárki bármit foghat és vihet, bárhogyan is teszi, az ügy felderítetlen, az elkövető büntetlen marad. Hiába írjuk elő a fémkereskedelem fogalmát, és szabjuk szigorúbbra az engedélyezési feltételeket, ha a visszaéléseket, a súlyos bűncselekményeket nem deríti fel a rendőrség, és nem találja meg az elkövetőket.
Tisztelt Képviselőtársaim! Jelenleg a törvény végrehajtási rendelete, amely a fémkereskedelmi engedélyek megszerzésének, a telephely működésének és a tevékenység folytatásának részletes szabályait fogja előírni. Arra kérem a kormányt, hogy a rendelet elkészítése során egy dolgot ne hagyjanak figyelmen kívül; mégpedig azt, hogy a szabályozás elsődleges célja az illegális fémkereskedelem visszaszorítása, és nem a törvény szerint működő, és már a január 1-jén életbe lépő előtt is minden szabályt betartó kereskedők, kis- és közepes vállalkozások ellehetetlenítése. Márpedig egy túlbürokratizált, agyonadminisztrált, költséges rendszer ezt fogja eredményezni, miközben a tolvajokkal szemben a rendőrség tehetetlen.
Azt kérem ezért, hogy ne a magyar kisvállalkozókat áldozzák be a népharagnak. A részletes működési szabályok kidolgozása során egyeztessenek a kereskedőkkel, akiket eddig is 14 hatóság ellenőrzött, akiknek eddig is szigorú engedélyhez kötötték a működését, és akik eddig is nehezen tartották a versenyt a multinacionális cégekkel. Ellenkező esetben akár 5 ezer kisvállalkozás húzhatja le a rolót, közel 20 ezer alkalmazottat küldve az utcára, és a fémkereskedelmet teljesen átadva a multiknak, miközben - ha a számonkérés nem szigorodik - az illegális fémkereskedelem tovább virágzik hazánkban.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
