DR. HANKISS ÁGNES
DR. HANKISS ÁGNES
DR. HANKISS ÁGNES (Európai Néppárt): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy magam azt az utat válasszam, hogy ne merüljek el a magyar költségvetés számszerű útvesztőiben, nem is szakmám egyébként, hanem inkább, kiválasztva az állam működésének egy adott területét, próbáljam meg megvilágítani azt, hogy az európai uniós tapasztalatok, értékszempontok, sarokpontok és prioritások tükrében a magyar állam működése és mindaz, ami a jövő évi költségvetésben ebből kifejeződik, milyen mértékig felel meg egymásnak, milyen mértékig harmonizál.
A konkrét terület, amire gondolok, az Európai Unió két olyan bizottságát érinti, amelyben magam részt veszek. Az egyik az úgynevezett Emberi Jogi, Belügyi és Igazságügyi Együttműködés Bizottsága, a másik pedig a Biztonság- és Védelempolitikai Bizottság. Nyilvánvalóan ennek a két bizottságnak az európai tevékenysége nem feleltethető meg egy az egyben a magyar állami működés ugyanilyen adott szegmenseinek, de azt hiszem, hogy egészében mégiscsak beszélhetünk a rendvédelmi, belügyi, titkosszolgálati tevékenységről és mindarról, ami ebből a költségvetésből leszűrődik.
Előrebocsátva azt, hogy amikor az európai célkitűzések és prioritások tükrében szeretném itt nagyon röviden, amit az idő megenged, egy-egy aspektust kiragadva ezt az összehasonlítást megtenni, akkor szeretném előrebocsátani azt, hogy itt nem korlátozódhat a vizsgálat pusztán számok összehasonlítására. Abszolút számokéra természetesen nem, de még a számokból kirajzolódó tendenciákéra sem, hanem azt kell megvizsgálnunk, hogy a magyar rendvédelmi szervek, titkosszolgálatok vannak-e egyáltalán olyan szakmai és erkölcsi állapotban az elmúlt hét esztendő után, hogy alkalmasak lehetnek teljes jogú tagként és partnerként részt venni abban a programban, amelyet az Európai Unió e téren maga elé tűzött, és amelyik a lisszaboni szerződés életbe lépésével még erőteljesebb fordulatot vesz, hiszen a lisszaboni szerződés életbe lépésével éppen a bel- és igazságügyi integráció lesz az, ami talán a legerőteljesebben megindul és előtérbe kerül.
Az Európai Unió politikájának és célkitűzéseinek egyik sarokköve az úgynevezett stockholmi program, amelyik gyakorlatilag a maga célkitűzését az igazságosság, biztonság és szabadság hármas értéke világában jelöli meg. A svéd elnökség egyébként ezt a területet, tehát a bűnüldözést és csatolt részét - most hadd fogalmazzam ilyen egyszerűen - kitűzött prioritásnak és célnak tekinti, ezen belül pedig, hallhattuk a svéd igazságügy-miniszter asszonynak egy meglehetősen érdekes és sok mindenre kiterjedő előadását, amelyben teljes joggal a szervezett bűnözés elleni küzdelmet jelöli meg első helyen, amely természeténél fogva határokon átnyúló jelenség, így az ellene való küzdelem is csak összefogás eredményeként születhet meg. Ezen belül, anélkül, hogy most a részleteire itt ki tudnánk térni, elsődleges feladatul tűzte az Unió maga elé az Europol és az Eurojust megerősítését, hogy ezek valóban valós, közös európai ügynökségekké váljanak, amelyek a tagállamok közötti együttműködés és bizalom alapján még erőteljesebben működnek együtt a jövőben.
Kérdezem én önöket, és voltaképpen erre szeretném ezt a rövid hozzászólást kifuttatni, mit gondolnak, a mai Magyarországon akár a rendőrség, akár a titkosszolgálatok - most kiemelek két területet, ezt nyilván a teljesség igénye nélkül - alkalmasak-e arra, hogy megfeleljenek az Európai Unió e területekhez fűződő követelményeinek és prioritásainak. Amikor úgy fogalmazok, hogy megfeleljenek, akkor a félreértések elkerülése végett nem valami szolgai megfelelésre vagy az Unió kiszolgálására gondolok, mert lehet ezt így kicsavarni, ezért térek ki rá, hogy nem erre gondolok, hiszen ez ugyanannak a dolognak a két oldala. Akkor tudunk mi magyarok, a magyar emberek, Magyarország az uniós részvételből e téren hasznot húzni, tehát segítséget kapni a korrupció ellen, a szervezett bűnözés ellen, a kétes pénzügyi tranzakciók ellen és így tovább, hogyha mi magunk is mind erkölcsileg, szakmailag és finanszírozásilag meg tudunk felelni ezeknek a követelményeknek, akkor tudjuk visszakapni azt, amit joggal elvárunk.
Most ezzel szemben mi a valós helyzet? Hogy érzékeljük a problémát, engedjenek meg egy nagyon szubjektív kitérőt. Ültem egy bizottsági ülésen, ahol részt vett a SWIFT-program főigazgatója, az az európai főbíró, aki a kontrollfolyamatokért felelős. Ez egy rendkívül érdekes, részben nyitott, részben zárt ülés tárgya volt, és ami a nyitott rész tárgya volt, és itt nyugodtan idézhető, az egyik ilyen kérdés az volt, hogy ugye mindaz az információtömeg, ami a banki tranzakciók átvilágításából ered, és amelyiknek a központja az Egyesült Államokban van, hogyan lehet azt garantálni és ellenőrizni, éppen a jogbiztonság alátámasztása érdekében, hogy ezt csak rendeltetésére, tehát a terrorizmus elleni harcra lehessen fölhasználni, és ne legyen felhasználható - mivel az alapító okirat ezt nem engedi meg - más bűncselekmények feltárására.
Azt kell mondjam önöknek, ahogy ezt a színvonalas vitát hallgattam, ami komoly erkölcsi és elvi kérdéseket feszeget, hogy magyarként szégyelltem magam még akkor is, ha személy szerint semmi közöm nincs ahhoz, ami az elmúlt hét évben a szociálliberális kormányzat alatt történt, de ennek ellenére magyarként szégyelltem magam, mert arra gondoltam, hogy te jó isten, tényleg, otthon hol vagyunk ettől? Tudniillik itt valós bűncselekmények feltárása, valós terrorizmus elleni harc, ennek az erkölcsi problematikája van, nálunk pedig olyan ügyek tömege történt az elmúlt időben, nincs idő arra, hogy ezt önöknek itt tételesen fölsoroljam, de csak egy, a nemzetbiztonsági szolgálatok teljes szétzüllesztése. Tehát az, hogy egy uniós tagország, ahol nemzetbiztonsági szolgálatokat politikai manipuláció céljára lehet használni, koncepciós ügyeket konstruálni, törvénytelen lehallgatásokat folytatni… (Dr. Szabó Zoltán: Ez az! Ez van!) Hölgyeim és Uraim! Hol vagyunk mi attól, azoktól a problémáktól, amelyekkel az az Európai Unió foglalkozik, ahol bizony teljes jogú tagként kellene ebben a munkában részt venni, amely a lisszaboni szerződés után ránk vár? De folytathatnám…
Engedjenek meg azért néhány számot, mert ez elég sokatmondó, hogy miközben az Európai Unió a szervezett bűnözés elleni küzdelmet a legfőbb céljául tűzte ki a következő években, eközben Magyarországon a Nemzetbiztonsági Hivatal költségvetése 713 millióval csökken, az Információs Hivatalnak 910 millióval csökken. Zárójelben jegyezném meg, hogy például az Európai Védelmi Parancsnokság, akiknek a vezetőivel egy igen tartalmas eszmecserét volt módunk folytatni, akik állandóan és visszatérően kiemelték a jövő célkitűzései között, hogy az információszerzési kapacitást az Uniónak közösen bővíteni kell a bűnözés elleni harchoz - szóval bocsánat! Hasonlítsák ezt össze, hogy miközben az Unió programokat dolgoz ki az információszerzési kapacitás bővítésére, Magyarországon a költségvetésben eltűnik a pénz egy része az NBH-tól, eltűnik az IH-tól. És ami a legkirívóbb, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatoknak 1868 millióval kevesebb, tehát 30 százalékkal csökken a költségvetésük, ami elemzők szerint egyszerűen olyan helyzetet fog eredményezni, ha ez így marad, hogy nem fogják tudni elemi feladataikat ellátni.
(16.20)
Hogyan tudunk mi akkor egy lisszaboni szerződés után megerősödő integrációban teljes jogú tagként részt venni, ha a költségvetési számaink ennyire ellenkező irányba mutatnak?
Be is fejezem; talán egyet hadd mondjak még. Uniós prioritás a bűnügyi nyilvántartások cseréje, az együttműködés az igazságügyi laborok, DNS-kezelések és egyebek terén. Kérdezném önöket, hogyan fogunk mi együttműködni az Unióval közös igazságügyi laboratóriumi és egyéb szakértői tevékenység kapcsán, ha a területért felelős miniszter hamis bizonyítékot tár elő, hamis robbantás fotóját?! Szégyelli magát az ember magyarként, amikor ezeken a megbeszéléseken ül. De ugyanígy az off-shore cégek elleni küzdelem kapcsán, miközben nekünk olyan kormányzatunk van, amelynek körében tisztelhetjük a legtöbb off-shore lovagot, elárasztanak mindent a korrupciós ügyek. A rendőrség, nincs időm rá kitérni, de gyakorlatilag szétzüllött, nem tudja a közbiztonságot fenntartani, és megoldatlan ügyeket görget maga előtt, a Teve utcai rendőrpalotától Kádár sírjáig, hadd ne soroljam végig. A bűnmegelőzés, ami az Európai Unióban a leginkább növekvő tétel: 43 százalékkal nő az EU-n belül a bűnmegelőzésre szánt költségvetés, ezzel szemben a magyar költségvetésben zuhan, eltűnik egy része. Ez is teljesen ellenkező tendencia.
Végezetül egy olyan megjegyzést engedjenek meg, hogy egy nagyon furcsa tételt láttam ebben a költségvetésben: az Országos Polgárőr Szövetség 420 százalékos növekedését. Azt hiszem, az állam nem adhatja át a feladatot olyan civil szervezeteknek, akkor sem, ha történetesen Túrós András a vezetője, aki bizonyára a kormányoldal számára igen kedves személyiség, de a teljes leszakadás és a teljes szétzüllés, a teljes korrumpálódás közepette, azt gondolom, a költségvetésnek legalábbis mankókat kéne adnia ahhoz, hogy ezeken a területeken valahogy rend teremtődjön, hogy az Unióban kapcsolódni tudjunk ehhez a közös munkához.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
