DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tagadhatatlan, hogy különleges időket élünk a mostani költségvetés-készítési időszakban. Mondom ezt azért, mert kevésszer van olyan alkalom, amikor ilyen jelentős világgazdasági válság közepette készítjük a költségvetést. Egyesek szerint a 80 évvel ezelőtti nagy gazdasági világválság, szerint csak a rövidebb ciklusokban visszaköszönő egyik világgazdasági válság közepette vagyunk kénytelenek ezen a költségvetésen dolgozni.
Különleges azért is, mert az az esztendő, amire készítjük ezt a törvénytervezetet, egy választási esztendő. Ugyanakkor nem készíthetünk és nem is készítettünk választási költségvetési törvényjavaslatot.
Rendkívüli azért is, mert eddig megszoktuk, hogy a műről, ami benyújtásra kerül, az Országgyűlés ellenőrző szerve, az Állami Számvevőszék készít egy jelentést, ismertet meg a véleményével, most e mellett a rendszeres jelentéstétel mellett már találkozhatunk egy új szervezet, a Költségvetési Tanács jelentésével is, és bár nem a bőség zavarát jelentik, de bizony többféle vélemény jelenik meg, többféle érvet tudunk szembeállítani akár a miénkkel, adott esetben pedig éppen egymással is.
Ami azonban közös magában a törvényjavaslatban és az opcionálisan megjelenő véleményekben, hogy bizony a következő esztendő a számos bizonytalansági tényező közepette sok kockázatot rejt magában. A tények és a vélemények is ezt hangsúlyozzák. Kockázat, hogy sikerül-e a gazdaság teljesítményét azon a makropályán tartani, amit megterveztünk. Látjuk, hogy sok előrejelzés, például az Állami Számvevőszéké osztja a kormányzat által megtervezett makropályát. Látjuk, hogy van ennél kedvezőbb, igaz, még csökkenő növekedés melletti elképzelés, ilyen például a Költségvetési Tanácsé.
Ismerjük a nevesebb nemzetközi és hazai előrejelző szakemberek, illetve ezzel foglalkozó szervezetek jelentéseit, amik nulla körüli számokat is megfogalmaznak. Éppen a tegnapi nap híre, hogy a hazai egyik elismert ilyen kutató, a Pénzügykutató már pozitív, 0,5 százalékos növekedést jelez előre. Ebben a konstellációban tehát rendkívül óvatos, megfontolt a kormányzat részéről az a 0,9 százalékos növekedés helyetti csökkenés, ami ezekhez az előrejelzésekhez képest rendelkezésre áll. Itt azonban még azt hozzá kell tenni, hogy természetesen ez a szám abból a szempontból is indokolható, hogy kicsit korábbra csúszott a tervezés időszaka, ezért a ma megismert bemutatások már ezekkel az információkkal gazdagabban tudják előállítani azt a makropályát, amit hitelesnek, megvalósíthatónak neveznek.
Kockázat az is, hogy sikerül-e a hiányt tartani. Bár úgy vettem észre, hogy ma olyan hazai vagy külföldi előrejelző, minősítő nemzetközi szervezet nincsen, amely ne fogadná el, hogy a magyar költségvetés 3,8 százalékos eredményszemléletű hiányt meghaladó mértékű deficitet mutatna fel, tehát tudja tartani ezt a mértéket. Itt kell elmondani, hogy kevés ország van, amely jövőre a költségvetés hiányát nem bővíti, hanem a magyaréhoz hasonlóan csökkenti; nem túl jelentős mértékben, de csökkenti.
Ami a kockázatok közül mindenképpen kiemelést érdemel, és nyilván persze vitatkozni lehet vele, de elismerendő, az bizony a Költségvetési Tanács észrevétele, hogy a 2011-12-es időszak elsősorban a személyi jövedelemadó miatt fedezetlen kockázattal rendelkezik, ezt majd számba kell venni.
Fontos, hogy az Állami Számvevőszék a bevételeket tartja kockázatosnak, ellentétben a Költségvetési Tanáccsal, amely egyes kiadási tételek esetében lát ilyen típusú kockázatokat. Ezt hallottuk is az elnök úr tolmácsolásában. Az állami vállalatok meg nem térített vesztesége és az önkormányzati szektor ilyen kockázati tényező a következő évi költségvetésben.
Milyen céljai vannak ennek a költségvetésnek? Az első ilyen cél, amit hangsúlyoznunk kell, a stabilitás, az egyensúly. Magáról a hiány mértékéről már beszéltem, de nézzük meg, hogy mi az, ami garantálja, hogy azon kívül, hogy a szándék megvan, tudjuk kezelni azokat a kockázatokat, amiket szintén elismerünk, hogy léteznek.
Most a költségvetésben 312 milliárd forint összegű tartalékok vannak felhalmozva. Ezek egy részét majd még itt, a költségvetési vitában természetesen nevesíteni fogjuk, a céltartalékból ki fognak kerülni, de maga az összeg már olyan nagy, hogy kellő garanciát nyújt arra, hogy a jövő évben azok a folyamatok, amiket feltételeztünk, kis kilengés esetén is pénzügyileg fedezettek tudnak lenni. Tehát az általános tartalék, a stabilitási tartalék és a kamatkockázati tartalék elegendő fedezetet biztosít ezekre a makropályáktól eltérő, ténylegesen megvalósuló folyamatokra.
Milyen a második fontos tényező, a versenyképesség? A versenyképesség területén látjuk, a kormányzati terv az, hogy a kivitel 3 százalékos, a behozatal 2 százalékos növekedést érjen el. Az arány megmarad, a Költségvetési Tanács ennél egy 2 százalékkal magasabb értéket mutat, de ugyanígy pozitív szaldóval. Ez azt jelenti, hogy az áruforgalmi egyenlegünk jövőre pozitív lesz, és a folyó fizetési mérleg is érdemben változatlan szinten, tehát 3 százalékot kismértékben meghaladó szinten tud teljesülni, ami ehhez az évhez képest jelentős javulás, és egyébként mutatja, hogy azon a makropályán tudjuk tartani a költségvetést, amit aktualizálva, de megcéloztunk természetesen.
Az infláció 4,1 százalékos mértékűre van tervezve. Az expozéból hallottuk, hogy év végére ez jelentős mértékben, tehát már 3 százalék alá csökkenve fog kiteljesedni, és ebben lényegében nincs is vita, a Költségvetési Tanács egy-két tizeddel magasabb inflációt prognosztizál.
Nagyon lényeges, hogy az újraelosztás hogyan alakul, hiszen a költségvetésbe bevont pénzek azt a forráslehetőséget csökkentik, amit az emberek, a vállalkozások, a gazdaság szereplői a gazdaság fejlesztésére tudnak fordítani. Itt valóban nagyon halvány a csökkenés: 50,6 százalék 2008-ra, és 2010-re 50,5 százalékos az ilyen értelmű központosítás mértékének a változása.
Ugyanakkor az adócentralizáció is csökkenni fog. Itt 40,1 százalék a 2008. évi adat, és 39,5 százalék a tervezett mérték. 2009-hez képest természetesen még jelentősebb az adócsökkentés, hiszen 10 800 milliárd forint tervezett adóbevétel van 2009-re, és 10 200 milliárd forint, tehát mintegy 600 milliárddal kevesebb van tervezve a következő, 2010-es esztendőre.
Ugyanúgy a versenyképesség része a foglalkoztatási politikánk is. A kormányzat még egy 1,3 százalékkal csökkenő foglalkoztatást vett számításba, ugyanakkor például a Költségvetési Tanács a saját makromodelljében már egy 0,3 százalékkal növekvő foglalkoztatást valószínűsít.
(13.50)
A harmadik ilyen fontos szempont, amit ki akarok emelni, az az EU-s források, tehát elsősorban a fejlesztésekre fordítható pénzeszközök nagysága. Itt, azt hiszem, beállítunk megint egy, a korábbi időszakhoz képest rekordnagyságú, legalábbis a tervek szintjén ilyen összeget, 922 milliárd forint érkezhet Magyarországra részben a költségvetésen keresztül, részben közvetlenül döntően agrárpiaci támogatásképpen a termelőkhöz. Az önrész 168 milliárd forinttal egészíti ki ezt, és ezzel szemben áll - ami mindig kérdés, hogy legalább a költségvetésben is mutassuk fel ezt a pozitív szaldót - egy 221 milliárd forintos befizetési kötelezettség. Látszik tehát, hogy mintegy 700 milliárdos pozitív szaldóval tudunk rendelkezni az uniós forrásokból.
Mi tehát ennek a költségvetés-készítésnek az eredménye? Az, hogy egy hiteles - hazai és nemzetközi területen is hiteles -, stabil egyensúlyi költségvetést tervezzünk. Éppen ezért valószínűsíthető, hogy a válságból megerősödve - nemcsak magunkhoz képest, hanem a nemzetközi, a regionális versenyben is jó pozícióban - tudunk majd kikerülni, és éppen ezért azok a költségvetés visszavonására vonatkozó javaslatok, a költségvetés majd jövő évi drasztikus átalakítására vonatkozó elképzelések csak rongálják azt a hozzáállást, azt az elképzelést, amit részben itthon, részben a nemzetközi piacokon - ahol bizony ugyanúgy megmérnek bennünket - tanúsítanunk kell.
Azt gondolom, hogy akkor járunk el helyesen, ha támogatjuk ezt a költségvetést, nyilván a szükséges módosító javaslatok átvezetésével elfogadjuk, és annyi ideig, amennyi szükséges, annyi ideig vállaljuk azokat az áldozatokat, amik senki mástól nem kérhetők, csak tőlünk.
Elnök úr, köszönöm a szót, köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
