DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Hadd szóljak most néhány szót arról, amit Kósa képviselő úr volt szíves vezérszónoklata keretében megosztani velünk. Három ponton tennék hozzá megjegyzéseket.
Az első nagy hazugsága az volt, amit már Tatai-Tóth képviselőtársam is szóvá tett, hogy a 2009-es költségvetés visszamenőleges módosításával kivonunk rengeteg pénzt a közoktatásból, mondta Kósa képviselő úr. Noha nagyon jól tudja polgármesterként, hogy azt a pénzt fogja a 2009-es költségvetés-módosítás kivenni az oktatásból, amit nem kell kifizetni, mert eltöröljük jövőre a tételes egészségügyi hozzájárulást, és 5 százalékponttal csökkentjük a járulékokat. Ennyit von ki, és egy büdös krajcárral sem többet, a költségvetés módosítására tett javaslat.
A második ez a 12 milliárdos, ezt már Kovács Tibor képviselőtársam is szóvá tette. (Babák Mihály: Így is mínuszos a kassza! Mínuszos a kassza!) Kósa képviselő urat természetesen ez a felszólalása polgármesterként nem fogja megakadályozni abban, hogy a három évre 12 milliárdos keretben beszerezhető - nem beszerzendő, beszerezhető! - irodabútorokból vásároljon a debreceni polgármesteri hivatal számára, ha ott történetesen az egyik széknek kiesik a lába. Ez őt nem fogja megakadályozni, de innen, a pulpitusról azt hirdeti, hogy a kormány egy év alatt 12 milliárdot akar elszórni irodabútorokra, amiről ő is tudja, én is tudom, hogy hazugság, de ő azt gondolja, hogy esetleg a tévénéző nem tudja.
Harmadszor: mondja Kósa képviselő úr a család és bank analógiáját, hogy persze, a bank bizalma is fontos, de a család bizalma még fontosabb. Így igaz, képviselőtársaim. De ha én azzal akarom megszerezni a családom bizalmát, hogy a vajas kenyérre szalámit is vásárolok, ugyanakkor a bank bizalmát elhanyagolom, és nem fizetem a lakástörlesztéseket, akkor a család feje fölött nem marad lakás, és ezzel játszom el csak igazán a bizalmukat.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
