GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megerősíteném azt, amit a pénzügyminiszter úr mondott az expozéjában, hogy ez a költségvetés a stabilitás, az egyensúly, a biztonság, a növekedés költségvetése (Zaj a Fidesz soraiban.); és én még hozzátennék egy mondatot, Mádi képviselő úr: hitem szerint ez egy új összefogás költségvetése lesz, azoknak az összefogása, akik érdekeltek abban, hogy Magyarország fejlődjön, Magyarország modernizálódjon, Magyarország megállja a helyét az Európai Unióban, és jobb pozíciót foglaljon el, mint amit jelenleg.
Egy költségvetésnek mindig üzenete van a társadalom számára, annak függvényében, hogy gazdaságpolitikai elhatározásokat tükröz, elgondolásokat rögzít. Abban egyetértek Varga Mihállyal, hogy nagyon keskeny palló az, amin egyensúlyoznunk kell, amikor meg kell találnunk, hogy melyek azok a tételek, amelyek a restrikciót és melyek azok, amelyek a gazdaságélénkítést szolgálhatják; és hozzátenném: számunkra, kormánypárti képviselők számára fontos, hogy a nemzetközi kötelezettségeinket is teljesítsük.
Rövid távon a válságmenedzselés, a pénzügyi szféra működőképességének megőrzése, a munkahelyek megőrzése a fő célunk. Köszönöm szépen, és egyetértünk Kopits elnök úr azon megállapításaival, hogy rövid távon kisebb kockázatot jelent ez a költségvetés, mint közép- vagy hosszú távon. Közép- és hosszú távon szándékaink szerint az államháztartás egyensúlyát fenn akarjuk tartani, a helyzetét mindenképpen stabilizálni, és a válságból való kilábalást követően az ország kedvező versenyhelyzetének az elérését. Nem rejtettük véka alá egyetlen percig sem, hogy ez nem lesz fájdalommentes. Tudjuk, hogy fáj, tudjuk, hogy érinti az életszínvonal, a bér, a foglalkoztatás kérdéseit, de ezekre majd külön-külön visszatérek.
Tisztelt Képviselőtársaim! A mögöttünk lévő történelem számtalanszor bizonyította, hogy azok tudnak fennmaradni, túlélni, fejlődni, akik gyorsan tudnak alkalmazkodni. A kormány ezt tette 2006 óta. Szeretném önöknek idézni, megint csak Kopits elnök úrtól, hogy a nyertes az, aki a kilábalás sebességét tudja fokozni; különösen igaz ez egy olyan globális méretű pénzügyi és gazdasági válság idején, mint aminek most a részesei vagyunk.
Az Európai Unió szintjén átlagosan 4 százalékos a visszaesés, egyes országokban elég tág határok között mozog. Nem tudom szó nélkül hagyni, végighallgatva a bizottsági elnök úr kisebbségi véleményt tolmácsoló beszédét és a mögöttünk lévő sajtó, elektronikus média híreit: a koreográfia egy cseppet sem változott; a kormány benyújtja, sőt ebben az évben korábban benyújtotta a költségvetést, mint szokás volt, azután a papagájkommandó elindul, és a “vonja visszától” a különböző katasztrófák vizionálásáig mindent megenged magának.
Az ellenzéki párt vezetője a következőt mondta: a mostani költségvetés komoly szociális válságkatasztrófa kockázatát magában rejti. A költségvetés olyan helyzetbe hozza az országot, ami minden képzeletet meghalad; ezt nekünk meg kell akadályozni. Tessék megkapaszkodni: ez 2008-ban volt. Tehát bármely évben el lehet mondani, nincs mögöttes tartalom, csak vannak üres szólamok. Tisztelt Varga Mihály Képviselő Úr! Én azt gondolom, hogy a Fidesz még tartozik a magyar társadalomnak egy őszödi beszéddel, de ezt majd nyilván később rendezik a társadalommal.
Nem kicsi kockázatai vannak annak, ami itt, a Ház falai közt elhangzik. Ez a költségvetés a mi meggyőződésünk szerint egy nagyon szigorú pénzügyi fegyelmet követel mindenkitől, de teljesíthető. Kell, hogy beszéljünk a nemzetközi kilátásokról. Miután a Költségvetési Tanács és az Állami Számvevőszék is azt erősíti meg, hogy a növekedés, ami az egyes országokban már látható, nagyon törékeny, a fiskális egyensúly-fenntartási probléma szintén kockázatos, és lehet számítani arra, hogy egy nagyon erős inflációs nyomás nehezedik majd az országokra.
Mi van ezzel szemben Magyarországon? Magas az államadóssági ráta, mérsékelt a külső deficit, még mindig magas a kockázati felár, és rá vagyunk szorulva a külföldi piacokra, a kereskedelemben az exportra. Számunkra fontos a tőkebeáramlás, és megerősítem azt, hogy valóban nagyon keskeny a mozgástér, ezért lenne fontos az, hogy arról beszéljünk, hogyan tudunk megfelelni annak a követelménynek, hogy egyben az egyensúlyt is megtartsuk, és a versenyképesség növelésére is felkészüljünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor egy költségvetésről beszélünk, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a makropályát, a kockázatokat, és beszélnünk kell arról, hogy mi van mögöttünk, mi az, amit magunkkal hoztunk, esetleg hibákat és eredményeket.
(11.30)
Tisztelt Képviselőtársaim! 2002 után a világban hihetetlenül nagy volt a pénzkínálat, alacsony volt a kamat és alacsony az infláció. Ez a lehetőség 2004 második félévéig állt fenn a világban. Ha valaki megnézi a statisztikákat, azt tapasztalhatja, hogy évi átlagban 10 és 40 százalékos hitelnövekedés következett be. Szeretném idézni Járai Zsigmondnak a közgazdász vándorgyűlésen elhangzott mondatát: szomorú, hogy a társadalom még mindig nem érzi, mekkora az a baj, ami körülöttünk van, és nem rendelkezik megfelelő tartalékokkal.
Ezzel együtt azt mondom, hogy ez a költségvetés nem választási költségvetés. Tisztelt képviselőtársaim, ha valaki rajzolna magának egy grafikont 1998-ról, 2002-ről és 2006-ról, akkor azt tapasztalná, hogy jelentős növekedés van a hiányban - 8-9 százalék körüli -, ezzel szemben 2010-ben 4 százalék körüli hiány várható, ezt prognisztizáljuk, erre teszünk vállalást. Lehet ezt úgy fogalmazni, mint tette ma reggel Navracsics képviselő úr a televízióban, hogy csak a választásokig tervez. Nem, képviselő úr, mi arra készülünk, hogy az ország versenyképességét javítani kell, ehhez pedig az kell, hogy a hiánycélt csökkentsük, hogy forrásokat ne vonjunk el a gazdaság elől, hogy a közszféra kiadásait csökkentsük, mert ez is egy újabb lehetőség. 2006-tól elkezdődött egy kiigazítási folyamat, amelynek az eredményei már látszanak.
De azért az előző gondolatomhoz hadd tegyem még hozzá: tisztelt képviselőtársaim, Magyarországon rendkívül nagy szükség volt arra, hogy a szociális feszültségeket oldjuk, és a mai adatok, a parlamenti viták bizonyítják, hogy azok a lépések, amelyek a pedagógusbér, az egészségügyi bér vagy a nyugdíjkorrekció körül történtek, nem voltak elégségesek. Tehát nem az a kérdés, hogy ez túlzott mértékű volt-e, hanem az, hogy nem volt megfelelő fedezete. Ha visszaemlékeznek, néhány nappal ezelőtt itt a parlamenti patkóban fogalmazta meg ellenzéki képviselőtársam, hogy az alacsony egészségügyi bérek miatt mennek az orvosok külföldre. Erre majd külön szeretnék később visszatérni.
Amikor Magyarországon egy intenzív beruházási folyamat kezdődött el - igaz, hogy az olcsó kamattal felvehető hitelekből -, joggal bízhattunk abban, hogy ezek a fejlesztések olyan gazdasági növekedést indukálnak, amely majd fedezetet nyújthat arra a szociális transzferre, amit szándékunk szerint végre akartunk hajtani. De eközben egyik pillanatról a másikra bekövetkezett a globális pénzügyi válság, s nyakunkba kaptunk egy világméretű gazdasági válságot. Abban egyetértünk, hogy nem voltunk erre felkészülve, és nem voltak kielégítő tartalékaink sem államháztartási szinten, sem a magánemberek szférájában. Azóta minden erőfeszítés ellenére zsugorodik a gazdaság, és nő a munkanélküliség.
Engedjenek meg nekem még egy mondatot! Ugyancsak néhány napja hallatszott itt a parlamenti patkóban, amikor Varga Mihály azt mondta, hogy az első elbocsátások megtörténtek a Suzukinál, a Nokiánál. Ugye, képviselőtársaim, senki nem gondolja ebben a patkóban, hogy ezek az elbocsátások a kormány gazdaságpolitikája miatt következtek be? Ezek pont azért, mert a Magyarország számára olyan fontos exportpiacok beszűkültek.
Összefoglalóan azt mondom, képviselőtársaim: önök mindent elkövetnek azért, hogy az országban feszültséget, hisztériát keltsenek, és megpróbáljanak mindent, még azt is, ami az országba kívülről jön, a kormány nyakába varrni. Én megértem ezt az izgalmat, képviselőtársaim, mert azzal, hogy ma már nemcsak hazai, hanem külföldi elemzők is elismerik, hogy eredményei vannak a 2006. évi kiigazításnak, önök komoly bajban vannak, mert azt kell belátniuk, hogy ennek nem részesei. Nem tettek hozzá semmit, egy pluszgondolatot, egy gombnyomást, egy szavazást itt a parlamenti patkóban azért, hogy ezt az eredményt elérjük. Ezt a kormánypártoknak kellett - bármennyire is nehéz - megtenni és végrehajtani. (Dr. Hargitai János közbeszólására:) Tisztelt képviselő úr, az előzményekről is beszéltem.
A baj az, hogy a pénzügyi válság reálgazdasági hatásai még 2009-ben sem szűkülnek, hanem - csúnya kifejezéssel - kibontakoznak. Még mindig nő a munkanélküliség Európában és itthon is. (Derültség és taps a Fidesz soraiban. - Varga Mihály: Pista, bontakozz ki te is! - Kósa Lajos: Éljen a szónok!) Ezért mondtam, hogy kifordítom. De ha egyszer valóban szűkül a reálgazdaság, akkor ez azt jelenti, hogy a válság jelei erősödnek.
Kell, hogy beszéljünk arról a bizalomhiányról, ami kötelezővé tette számunkra, hogy a kockázatkerülő befektetői szándékot próbáljuk megváltoztatni, próbáljunk a likviditáshiányos helyzeten valamit javítani. Sajnos, drámaian visszaesett a banki hitelezés, és ennek nagyon súlyos következményei vannak a vállalkozói szférára. (Zaj a Fidesz soraiban.) Tisztelt képviselőtársaim, bármennyire is élcelődünk, nem lehet azt mondani, hogy a világkereskedelemben végbemenő változások, a magánfogyasztásokban való visszaesések a magyar gazdaságot érintetlenül hagynák. A második világháború óta eltelt időszak legsúlyosabb gazdasági visszaesését éljük meg. Ez különösen gondot okoz Magyarország számára, pont azért, mert magas az eladósodottsági szintünk.
Más országokban mit tesznek a válság kezelése érdekében? Hogy tompítsák a válságot, növelik a hiányt. Szeretném hangsúlyozni, képviselőtársaim, az ellenzék Magyarországon is nagyon sokszor hangoztatja, hogy a hiánycélt nem kellene ilyen szigorúan venni, nem kellene ilyen szigorúan betartani. Számunkra ez az út nem járható. Meggyőződésem, hogy az olyan mértékű - s megint csak szeretnék hivatkozni a Költségvetési Tanács elnökére -, hogy ez a bizalomvesztés újabb lépése lenne, ennek csak a lebegtetése. Engedjenek meg nekem csak egy kicsi kitérőt: ugye, önök is tudják, hogy az inflációban mekkora szerepe van a várakozásnak? Vajon miért nem jutnak el oda a nyilatkozók, hogy azoknak a nyilatkozatoknak, amelyek szerint vissza kell vonni a költségvetést, és egy új költségvetés kell, milyen káros hatása van a magyar gazdaságra, a magyar gazdaság pozitív változásai után megjelenő bizalomra?
Az átalakuláshoz gyors lépéseket kellett tennünk, s a kormány ezeket megtette. Megint csak az itteni vitákra szeretnék hivatkozni. Ha a kormány , akkor az a baj, ha nem , akkor az, hogy miért nem kormányoz. S az eredmény? Szeretném mondani, hogy előttem többen hivatkoztak a hitelminősítő intézetre; nem akarok reklámot csinálni, de szeretném annak a paradox jellegét megvilágítani önök előtt. Amikor a bajok kezdődtek, az ellenzék a hisztériakeltésben naponta hivatkozott ezeknek az intézményeknek a leminősítő folyamatáról. Most, amikor megjelenik, hogy Magyarország már valamit, egy kicsit előbbre , akkor viszont már a fanyalgás kezdődik.
Tisztelt Képviselőtársaim! A baj az, hogy azok a víziók, azok a katasztrófavíziók, amikről önök beszélnek, soha nem következnek be, viszont a hitelezőink az ebből a katasztrófapolitizálásból való kockázatot most árazzák be, és most fizettetik meg velünk.
(11.40)
Sajnos a mai napig igaz az a régi mondás, hogy a Fidesznek az a legjobb, minél rosszabb az országnak. (Moraj, derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.) Szeretném elmondani, képviselőtársaim, hogy közös a felelősségünk abban a helyzetben, ami most kialakult. (Varga Mihály: Az a jó, ha te beszélsz, Pista! - Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban. - Dr. Lamperth Mónika: Folytasd, Pista!) Én végighallgattam önöket, Varga Mihályt is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ugye, emlékeznek arra, hogy néhány pillanattal ezelőtt Varga Mihály szociális népszavazásról beszélt (Dr. Kovács Zoltán: Mikor? A költségvetés kapcsán?), én pedig azt mondom, hogy elmaradt… A költségvetés kapcsán erről beszélt az elnök úr. (Varga Mihály: Én a költségvetésről beszéltem.) Én viszont… Akkor vissza lehet keresni szó szerint a jegyzőkönyvben, képviselő urak.
Tehát az, hogy elmaradtak a strukturális változások az egészségügyben, az oktatásban, a közösségi közlekedésben, a közigazgatásban, ez mind a közös felelősségünk, és mi, kormánypárti képviselők és a kormány tettünk kezdeményezéseket, és ebben önök nem segítettek, inkább megakadályoztak még a mai napon is, ezért hivatkoztam erre, hogy szociális népszavazásnak nevezték a reformok megakadályozását. (Varga Mihály közbeszól.) Ez természetes, csak ezt a népszavazást lehetett volna megmagyarázni az embereknek, hogy miért szükséges, de ha akarja, képviselő úr, akkor én egészen pontosan fogom idézni. Tisztelt Bizottsági Elnök Úr! Az én felfogásomba az nem fér bele, ami az önébe, hogy másként beszélek a közgazdász vándorgyűlésen, egészen másképp beszélek, mondjuk, a televízió nyilvánossága előtt, másképp a Gyáriparosok Országos Szövetségében, és megint másképp itt, a parlamenti patkóban.
Tisztelt Képviselő Urak! Azokat mondta: az állami kiadások kontrollját meg kell erősíteni, az adóterhek csökkentése, a munka felé terelni a szociális rendszerből az embereket, munkahelyteremtés, és jó program az “Út a munkához”, állami beruházási programokat követelt, és hogy a nagy ellátórendszerekhez - és most szó szerint idézem -: “a nyugdíj, a szociális, az egészségügyi rendszerhez hozzá kell nyúlni”. Ezért mertem azt mondani, képviselő úr, önök még tartoznak a társadalomnak egy őszödi beszéddel. És hadd folytassam!
Az a riogatás, amikor ön azt mondja, hogy a gyermekétkeztetés, azt mondja, hogy megszűnt a 13. havi nyugdíj intézménye, tudom, hogy a képviselő úr is tudja, nem megszűnt, csak felfüggesztés van. (Derültség a Fidesz-KDNP soraiban. - Közbeszólás: Reggel is ezzel kezdtétek!) De lehet, az ön filozófiájába ez is belefér, sőt még továbbmegyek, a nyugdíjasokkal kapcsolatban ön ugyanúgy tudja, mint én (Babák Mihály: Lassan mondjad, hogy mindenki meghallja!), mert a tervezetben benne van… Ezt fontos, hogy lassan mondjam, Babák képviselő úr, mert nem szűnt meg a 13. havi nyugdíj intézménye, és nem szűnt meg a nyugdíjkorrekciós ígérvény, az 2010-ben végrehajtásra kerül, képviselő úr. (Kósa Lajos: Az oroszok is csak ideiglenesen voltak itt! - Zaj, moraj, hozzászólások a Fidesz és a KDNP soraiban.) Valós, hogy…(Dr. Lamperth Mónika: Folytasd, Pista! Nyugodtan mondjad!) Folytathatom? (Az elnök csenget.)
Még egyet, a közigazgatásra hadd térjek vissza, amikor a politikai felelősségről beszélek. Itt-ott, műhelybeszélgetésekben mindenki elismeri, sőt megint azt mondom, hogy ha nekem nem hisznek, Járai úrtól idéznék, a közgazdász vándorgyűlésről, 6-700 milliárdot kellene kivenni ebből a rendszerből. Ugyan nem fogalmazta meg, hogy hogyan és milyen keretek között, de azt hiszem, ez sokszorosa annak a nettó 80-90 milliárd forintnak, mint ami ebben a költségvetésben szerepel. (Babák Mihály: Ki kormányoz, Göndör úr?)
Aztán folytatom a sort az egészségüggyel, képviselő úr. Mikola úr ma reggel mondta azt itt, a patkóban, hogy jobb ellátás kell a betegeknek; csak egy baj van, hogy ehhez több pénzt is követelt. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor én azt mondom, hogy közös a felelősségünk, akkor arra hivatkozom, Babák képviselő úr, hogy tudjuk, hogy az 5 százalékos járulékcsökkentés, amit végrehajtottunk, az forrásoldalon szűkülést jelent. És mindannyian tudjuk, hogy kevesebb pénzből is lehet egy jó struktúrában sokkal magasabb színvonalú ellátást biztosítani. (Babák Mihály: Ki akadályozott meg benneteket ebben? Nyolcadik éve kormányoztok!) Köszönöm szépen. (Dr. Lamperth Mónika: Folytasd! Csak azért csinálják, hogy kizökkentsenek. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Dehogy akarjuk ezt tenni! - Derültség. - Az elnök csenget.) Köszönöm szépen. Én bízom abban, hogy önök majd szót kérnek, ha látom, hogy be nem jelentkeztek hozzászólásra, de majd kapnak szót (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), mert én bízom Harrach elnök úr ülésvezetésében.
Tisztelt Képviselőtársaim! A bevételek közt mindenképpen kell beszélnünk arról, hogy a kormány és a parlamenti többség már a 2009. tavaszi ülésszak végén elfogadta az adótörvényeket, és már nem állhat elő az a helyzet, hogy a kiadásokhoz igazítjuk a bevételeket, hanem a bevételeket kőbe véstük, ami jelent adócsökkentést. És szeretném elmondani önöknek, ez azt jelenti, hogy egy átlagosan 200 ezer forint körüli összeget kereső családnál másfél havi bér marad meg a családi kasszában. (Babák Mihály: Miből?) Számukra ezt jelenti a személyi jövedelemadó-csökkenés.
Aztán, ha nem olvasták el, akkor én ajánlanám az önök figyelmébe a Költségvetési Tanács értékelését, ahol úgy fogalmaztak, hogy az általános forgalmiadó-növekedésből fakadó többletkiadás több mint 100 milliárd forinttal kisebb, mint a személyi jövedelemadóból zsebben maradó rész. Tehát az emberek a nyertesei ennek, és minden tíz emberből kilenc már a kedvezményes kulcs alatt fog adózni a jövedelméből. Azt gondolom, hogy ez kedvező.
Fontos, hogy beszéljünk arról, hogy a gazdasági társaságoknál valóban szélesebb lett a társaságiadó-alap, de ezzel együtt az összes adó befizetése kisebb lesz közel 100 milliárd forinttal a vállalkozásoknak, és végrehajtottunk egy olyan változtatást, ahol eltereljük a vagyoni típusú adók felé az adókat.
Tisztelt Képviselőtársaim! A 2010. évi költségvetésben mi magunk, az Állami Számvevőszék, a Költségvetési Tanács, szinte mindenki egyetért abban, hogy a legnagyobb kockázat, hogy mi történik körülöttünk a világban, mert egy olyan nyitott gazdaságú ország számára, mint Magyarország, ez rendkívül fontos. Egyetértünk azzal, amit a Költségvetési Tanács kezdeményezett, hogy a makrogazdasági számításoknak ne csak az előrejelzései, hanem a számítási módszertana is rögzítésre kerüljön, hogy egy év múlva vagy évek múlva az elemzésnél, az értékelésnél ezeket is lehessen majd mérlegre tenni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Még néhány tételt hadd emeljek ki: közösségi közlekedés, amiről beszélt megint csak bizottsági elnök úr. Talán abban a dologban egyet fogunk tudni érteni itt a patkóban, hogy az adóforintjainkat szeretnénk, ha a közösségi közlekedésben is hatékonyabban költenék el (Dr. Hargitai János: Lásd BKV!), szeretnénk azt (Babák Mihály: Volt rá nyolc évetek!), ha a vízfej csökkenne, ha a párhuzamosságok csökkennének, és szeretnénk, ha fejlesztésekre fordítanák a szabad forrásokat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a költségvetés, igaz, hogy fájdalommal, de megőrzi az egyensúlyt, és megteremti a feltételét annak, hogy a külső körülmények változása esetén Magyarország elsőként léphessen arra a pályára, ami egy biztos növekedést jelenthet az országnak, és jelenthet lehetőséget a magyar embereknek. Bízom abban, hogy létrejön az országban az az összefogás, amely segíti azt, hogy ezek az eredmények kézzelfoghatók legyenek; azok a makrogazdasági eredmények, amelyek már ma láthatók, egy-másfél év múlva a magánemberek életében is érdemi javulást és érzékelhető javulást hoznak.
A választók, hitem szerint 2010-ben mérlegelni fogják, hogy ki milyen erőfeszítést tett a válság , és milyen eredményeket ért el, és kik azok, akik ezt akadályozták, vagy legalábbis megpróbálták az eredményeket elhallgatni. (Babák Mihály: Többségetek van hozzá! Miről beszélsz?)
(11.50)
Remélem, hogy a kormány nem vonja vissza ezt a költségvetést, és a frakciónk az egyeztetések nyomán szükségessé váló változtatásokat végrehajtja. Szeretném itt a végén megerősíteni még egyszer: a 13. havi nyugdíjat nem vettük el, csak átmenetileg szünetel (Babák Mihály: Ránk szakad a csillár!); a gyermekétkeztetés normatívája nem csökkent, képviselő úr, sőt a kör szélesedik, mert a hetedik osztályos gyerekek is bekerülnek az étkeztetési rendszerbe. (Babák Mihály: Hazudik!)
Köszönöm szépen a figyelmüket. Kérem, hogy fogadják el ezt a költségvetést. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
