GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Azt gondolom, egy olyan időszakban, amikor válságos folyamatokat él meg az ország, de nemcsak az ország, Európa és a világ is, akkor költségvetést sem egyszerű készíteni. A tavalyi ősz időszakától nézve elég sok mindennel kellett szembenéznünk, és elég sok olyan típusú problémát kellett megoldanunk ebben az országban, amelyek a mindennapjaikat bérből, fizetésből élő embereket veszélyeztették, és ebben az egy esztendőben rengeteg olyan dolog történt, ami abszolút módon azt igazolja vissza, hogy az a gondolkodás és az a cselekvési sor, ami a múltat, az elmúlt esztendőt jellemzi, felelősségteljes volt.
A költségvetés elkészítése nyilván a válságból, a világgazdasági válságból kivezető út megrajzolásával együtt párosul, és eszerint haladó. Nyilván, ha ebben gondolkodunk, akkor nem lehet más, mint az, hogy bizonyos értelmű takarékossággal párosuljon ez a folyamat, hiszen egy szűkülő világgazdasági környezet közepette nem lehet úgy gondolkodni, ahogyan abban az időszakban, amikor mondjuk, Európa bármely országában vagy Magyarországon a GDP folyamatos emelkedéséről, a bruttó hazai termékek folyamatos erősödéséről lehetett számot adni.
De mindezek mellett azt kell mondanom, hogy ez a költségvetés abszolút módon az emberekről szól, abszolút módon, hiszen adócsökkentési tartalommal bír, hiszen a közbiztonságra fordított pénzek gyarapodásáról szól, hiszen a munkalehetőségek tekintetében a helyzet biztosításáról, annak a serkentéséről szól, hogy hogyan lehet a munkahelyek megtartását megerősíteni. Azt gondolom tehát, hogy egyrészt a stabilitást alapozza meg, másrészt pedig azt a folyamatot erősíti, hogy egy stabil helyzetből indulva hogyan és miképpen lehet a növekedést megalapozó állapotot életre hívni abban a helyzetben, abban az időszakban, amikor már a közvetlen válsággal nem kell szembenéznünk.
Nem egyszerű egy ilyen költségvetést készíteni. Nem egyszerű, de azért néhány gondolat erejéig még egyszer visszatekintek arra az egy évre. Nem eredmény az, képviselőtársaim, hogy ebben az országban mintegy 1 millió 700 ezer ember, akinek devizahitele volt, azzal nézhet ma szembe, hogy a kockázata mértékadó módon csökkent? Azzal nézhet szembe, hogy a törlesztőrészletei nem duplázódnak és triplázódnak? Dehogynem! Ez óriási eredmény, hiszen ezek az emberek szinte kivétel nélkül mind ellehetetlenültek volna. Nem eredmény az, hogy a ma meglévő, még szorított feltételek közepette is - igaz, hozzá kell tenni azt is, akár európai források bevonása mellett is - újra lábra kap, és elindul az építőipar, a gazdaság motorja gyakorlatilag újra serkentő erőként hat a gazdaság további erősödését érintően? És nem eredmény az, hogy egy esztendő - sőt, egy esztendő sem kellett hozzá - leforgása alatt Magyarország csődkockázati tényezője gyakorlatilag az egyharmadára csökkent? Ez nem eredmény? Ha nem eredmények ezek, akkor mi az, ami eredményként fogható meg?
Talán mondhatnám azt is: az sem eredmény, hogy ma Magyarországon ez a kormány az a kormány, amelyik az elmúlt húsz esztendőben a politikai színezetétől, hitvallásától függetlenül (A távozni készülő Pokorni Zoltán felé:) - és mondanám Pokorni Zoltán képviselőtársamnak is, hogyha megtisztel, hogy meghallgat - olyan intézkedéseket hoz, amelyek arról szólnak legkiváltképpen, hogy az emberek javát szolgálják? (Pokorni Zoltán elhagyja az üléstermet.) Az “Út a munkába” program keretei között százezres nagyságrendben adnak lehetőséget, igaz, átmeneti időszakra szólóan, átlagosan öt hónap, hat hónap időintervallumig terjedő munkavégzési lehetőségként. Nem eredmény az, hogy nem segélyekből kell az élet mindennapjait élni, hanem tisztes módon, munkával szerzett jövedelmekből lehet mindezt megtenni? Mi az, hogyha ez nem eredmény?
Még egyszer hozzáteszem: ezek a fajta juttatások, ezek a lehetőségek alapvetően a leghátrányosabb helyzetben lévőket érintik, a leghátrányosabb térségben élő és ezen belül is azon leghátrányosabb sajátossági jegyekkel felruházott embereket, akik adott esetben még szakmai képesítéssel sem bírnak, és mégis abba az irányba viszi a történetet, hogy közreműködő segítségével értékteremtő munkafolyamatokat tudnak életre hívni. Ez nem eredmény? Mi az, hogyha ez nem eredmény?!
Azt szeretném tehát érzékeltetni, hogy az elmúlt egy esztendőnek, a válság beköszöntét követő első költségvetési évnek is a szorított feltételek közepette is rengeteg kézzelfogható és az emberek javát szolgáló eredménye van. Ennek a 2010. évi költségvetés-tervezetnek pedig megítélésem szerint az a legnagyobb jóságfoka, hasznosultsága, hogy olyan típusú kérdéseket emel a fókuszba, amelyek tovább serkenthetik, tovább bővíthetik ezeknek a folyamatoknak az erősödését, például az adócsökkentés kérdésköre.
A személyi jövedelemadó tekintetében - ugye, mindnyájan tudják, képviselőtársaim, de lehet, hogy a televízió nézői nem - egy átlagkeresetű ember jövőre nagyjából erős egy-, közel másfél havi nettó jövedelemmel többet tehet zsebre egy adott esztendőben. Ez nem eredmény? Dehogynem! Ez a bérből, fizetésből élő emberek mindennapjait segíti. De nyilván nemcsak adócsökkentésről lehet beszélni, mint ahogyan említettem, a közbiztonságról, a munkáról is.
Nem eredmény az, hogyha megnézzük, nyolc évvel ezelőtt, nyolc évvel, amikor az azt megelőző időszakban a Horn-kormány intézkedéseiből fakadóan a gazdaság élénkülése, megerősödése bekövetkezett, a bruttó hazai termék növekedése egyértelműen mérhető volt, kevesebb volt a foglalkoztatottak száma, mint most, a jelen időszakban, a válság időszakában, 2008-ban? Mi ez, ha nem eredmény, ha már csak és azt el lehet érni, hogy egy ilyen nehéz körülmények közötti időszak vonatkozásában is prezentálni lehet azt a foglalkoztatási létszámadatot, vagy felül lehet írni, mint akkor, amikor felfelé ívelő volt a gazdaság, azt produkálták? Nem eredmény tehát az, hogy 2008-ban 3 millió 879 ezer ember foglalkoztatottként volt átlagosan jelen a munkaerőpiacon? Nem eredmény az, hogy ez a nyolc évvel ezt megelőző időszakhoz képest százezres nagyságrenddel több? Nem? Mi az, ami eredmény a megszorított körülmények közepette? Mi az, ami eredmény a válság időszakában, hogyha nem ez?
(14.30)
Azt gondolom, nekünk alapvető feladatunk és felelősségünk is az, hogy megpróbáljunk olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyek - még egyszer hangsúlyozom - a mindennapjait élő, legkiváltképp bérből-fizetésből élő embereknek adnak segítséget. Igen, azt mondtam, ilyen a személyi jövedelemadó átrendezési kérdése, amely kapcsán több jövedelemhez tud jutni az ember. Ilyen a munkaadók felé annak az üzenetnek a megfogalmazása, amely 5 százalékpontos járulékcsökkentést hordoz magában, amely az élőmunka költségét csökkenti. Ilyen az egészségügyi hozzájárulásnak a nem terhelése, az eltörlése, amely megint az aktivitásban való részvétel lehetőségét biztosítja. Magyarul azt a helyzetet tárja elénk, hogy megérje egyrészt dolgozni, másrészt foglalkoztatni. Mind a kettőre van kihatása ezeknek az intézkedéseknek. Lehet, hogy nem olyan mélységben, mint amilyen mélységben szeretnénk, de valahol és valahogyan ezekben a folyamatokban el kell indulni.
És nem eredmény az, hogy ezekben az időszakokban, ebben a helyzetben közel 800 milliárd forintnyi új forrás bevonására lehet sort keríteni, igaz, európai uniós támogatásokon keresztül? És hogy ezeknek a forrásoknak egy jelentős hányada olyan célterületekre integrálódik, amelyek gyakorlatilag a foglalkoztatási feszültségek megoldását szolgálhatják a társadalmi megújulás operatív programokon és egyéb más programokon keresztül? Egy-egy válságos régióban több tízezer embernek adnak megoldási lehetőségeket? A munkaerőpiacra való visszatérés esélyét segíthetik és erősíthetik? Mi az, ha ez nem eredmény?
Azt gondolom tehát, hogy nekünk alapvetően az a feladatunk és az a felelősségünk, hogy egyrészt az új fejlesztési források felhasználásával, nyilván az európai célprogramok kiterjesztésével és legkiváltképp azokhoz a helyzetekhez illesztetten, ahol a legnehezebb az élet, azokban a helyzetekben, ahol Szendrőládtól Lakig több száz embernek munkahelyet lehet adni, azokban a helyzetekben teremtsünk olyan szituációt, hogy minél több ember a munka világában találja meg a helyét.
Úgy gondolom, folytatódik, erősödik az a folyamat, amely az aktív válságkezelést jelenti, az ebből való kilábolás esélyét erősíti az egyensúly megőrzése, annak biztosítása mellett. S úgy gondolom, ha ez - még egyszer hangsúlyozom - az adócsökkentéssel, a munkával, a közbiztonságra fordított pénzek növekedésével párosul, a stabilitást biztosítja, akkor nem vezet máshova, mint oda, hogy a növekedés megalapozását tesszük meg. Hitem szerint ez egy olyan költségvetés, amely ha ezeknek a céloknak nemcsak a kitűzésében, hanem a források telepítésében és megvalósulásában is meg tud felelni, akkor mindenképpen olyan, amely a parlament által is támogatható, és az emberek javát szolgálja.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
