HERCZOG EDIT
HERCZOG EDIT
HERCZOG EDIT (Európai Szocialisták): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! - európaiak és magyar országgyűlési Képviselők! Bár amikor a költségvetésről beszélünk, mindig a jövőről beszélünk, hiszen mindig a következő évi költségvetés kapcsán mondjuk el a véleményünket, képviselőtársaim úgy döntöttek, hogy egy kicsit visszatekintenek az időben. Ezért engedjék meg, hogy én is egy egészen rövid visszatekintést tegyek, amikor a politikai elit, az itt ülő képviselők közös felelősségét keresem.
Talán emlékeznek rá mindannyian, amikor 2003-ban útelágazáshoz ért ez az ország, amikor a felkészülés keretében félre kellett tenni, meg kellett spórolni azokat a számokat, amelyek az Európai Unióban rendelkezésünkre álló források minél hatékonyabb lehívását tették lehetővé; bár ezt a szót úgy, ahogy képviselőtársaim, én sem pontosan szeretem. 2003-ban, 2004-ben ebben a parlamentben, a 2004-es kampányban minden parlamenti párt egyetértett abban, hogy az államháztartási reform elkerülhetetlen lépés ahhoz, hogy az európai uniós forrásokhoz szükséges önrészt előállítsuk. A választásokat követően nem mindenki tartotta az államháztartási reform tekintetében a szavát, emiatt egy nagyon furcsa, Európában egyedülálló helyzet alakult ki, nevezetesen: minden európai uniós önrészhez szükséges forrást az 50 százalékkal megszavazható törvényekkel kellett szabaddá tenni.
Ritkán beszélünk erről, képviselőtársaim, de ez végső soron azt jelentette, hogy a vállalkozásokat érintő gazdasági törvényhozások voltak az alapjai ennek a tartaléknak a képzéséhez. Ez természetesen azt jelentette, hogy a kis- és közepes vállalkozások, és főleg a magyar tulajdonú cégek voltak azok, akik áldozatot kellett hogy hozzanak, hogy ez a pénz rendelkezésre álljon. Persze, ez a pénz később visszatérül, hiszen az európai uniós források megérkezésével ez az önrész visszaérkezik, de hát mégiscsak ők hitelezték ezt meg nekünk, és ezt annak köszönhetjük, hogy az az egység, ami a parlamenti pártok között az uniós csatlakozás előtt megvolt, az uniós csatlakozásokat követően nem volt meg.
Ezzel együtt, tisztelt képviselőtársaim, a költségvetésnek nem a múltról, hanem a jövőről kell szólnia. A múltról csak annyiban, amennyiben az idei évre épül, az elmúlt egy évre épül, amikor nemcsak Magyarországot, hanem a világot is egy nagyon jelentős gazdasági válság sújtotta; egy jelentős gazdasági válság, amelynek első áldozata Magyarország volt. Egy jelentős gazdasági válság, amikor az akkori pénzügyminiszter, Veres János az akkori miniszterelnökkel azonnal a pénzintézetekhez fordult, a Világbankhoz fordult és az Európai Unióhoz fordult, amelyek akkor Magyarországot segítették. Annak ellenére segítették, tisztelt képviselőtársaim, hogy volt olyan politikus, aki Magyarországról érkezve azt tanácsolta képviselőtársainak, hogy hazug kormány hazug országának egyetlen forintot se adjanak. De kérem, a költségvetésbe érkező forintok osztatlan közös tulajdont képeznek, ilyen értelemben tulajdonképpen Magyarország minden lakosa egyformán kapott azokból a forintokból.
Ha a jövőt nézzük: mire kell a jövő évi költségvetésnek fölkészülni? Meggyőződésem szerint három dolog kell forrásoldalon. Egyrészt mindenféleképpen arra kell törekednünk, hogy az európai uniós források Magyarországra érkezését magyar költségvetési akadály ne hátráltassa. Magyarán, álljanak rendelkezésre azok az önrészek akár vállalati, akár önkormányzati, akár állami szinten, amelyek ennek a pénznek a Magyarországra hozatalát lehetővé teszik. A másik: a költségvetésnek minél nagyobb mértékben mobilizálnia kell a Magyarországon és a nemzetközi pénzpiacon rendelkezésre álló szabad pénzeket, el kell tudnunk hitetni a világgal, hogy Magyarország olyan ország, ahol az állami költségvetés nyújtotta forintok mellé érdemes odatenni a pénzüket, mert megtérül, mert biztonságos helyre érkezik. És végső soron mobilizálni kell a magyar lakosság rendelkezésére álló forintokat is, hogy minél hatékonyabban Magyarország gazdasági növekedését tudják szolgálni.
Mi a legfontosabb a költségvetésből? Kötelező feladataink ellátásán túl a legfontosabb a gazdasági válság mérséklése. Amikor a költségvetési bizottságba kerültem, sokan azt mondták, hogy ez nem egy női téma, miért nem foglalkozom inkább az emberekkel. De hát a költségvetésben megmozdított minden forint - akár a bevételi, akár a kiadási oldalon van - a mi forintunk, emberhez kötődik, ember fog belőle valamit hasznosítani, valamit látni, ilyen értelemben tehát a költségvetés bármennyire is a pénzügyekről szól, mégiscsak a társadalmi feladatainkat kell hogy legjobban szolgálja. Ilyen értelemben az a cél, hogy a legkiszolgáltatottabbak számára az “Út a munkához” programot folytatni tudjuk, meggyőződésem szerint egy nagyon fontos, önmagán túlmutató társadalmi feladat.
Az európai uniós célok között a gazdasági válság hatására legfontosabb eszköz, amit találtunk, egy úgynevezett green new dealnek az elindítása, amely egyszerre szolgálja a gazdaságszerkezet átalakítását, modernizálását, annak elérését, hogy az egységnyi GDP-hez felhasznált energia mennyisége a lehetőségekhez képest csökkenjen. Ez nagyon fontos, hiszen a fel nem használt energia a legolcsóbb, annak nulla az ára, amit ki kell érte fizetni.
Ugyanilyen fontosnak tartjuk az Európai Közösségben a kis- és középvállalkozások támogatását és segítését. Nagyon büszke vagyok rá, hogy az elmúlt évben nemcsak a kisvállalkozói munkacsoportot sikerült megalkotni, hanem a kisvállalkozói törvénycsomagot is sikerült elfogadtatni, amely persze nem oldott meg egyetlen lépésben minden problémát, de végül is most, az őszi törvényhozási ciklusban a kisvállalkozások mikrofinanszírozásának megteremtésén fáradozik az Európai Unió, és valószínűleg ez az az irány, amelynek Magyarországon is érdemes a részleteit megbeszélnünk és közösen lépni egy irányba.
Engedjenek meg egy személyes megjegyzést, képviselőtársaim, bár nagyon köszönöm, hogy az én megszólalásomat halkan követik nyomon a képviselők. Olyan gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy egymáshoz beszélünk, és úgy viselkedünk, mintha ez a történet egymásról szólna! Pedig nem rólunk szól, hanem dannyiunkról. A mi felelősségünk, s nem az, hogy mit gondolunk a másikról, hanem hogy mit gondolunk közösen egy adott ügyről.
Engedjenek meg nekem egyetlenegy dicséretet ebben a költségvetésben. Mérhetetlen módon örülök, hogy a kutatás-fejlesztés, az innováció nem került a mostohagyermekek közé. Nagyon nagy az örömöm, hogy mind Szegeden, mind Debrecenben a lézerkutató intézet vagy a neutronkutató intézet reményként vagy talán valóságként is megmarad.
(16.10)
Reményként, hiszen nemzetközi környezettől függően válik ez lehetőséggé és valósággá, mert a magyar kormány, a magyar pártok, ebben a tekintetben egységesen az itt ülő parlamenti pártok támogatják ezeket a projekteket. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy a költségvetés, amely a jövőről szól, elsősorban a következő évről, mindig hosszabb, távlati célokat is megfogalmaz. Őszintén hiszek ebben, őszintén hiszek abban - három gyerek édesanyjaként is -, hogy egy olyan Magyarországot kell építenünk, amely nemcsak a celebek, hanem a tudósok, a mérnökök, a matematikusok, a fizikusok országa is lehet, mert ez fogja lehetővé tenni, hogy közös erővel modernizáljuk a gazdaságunkat, átalakítsuk az iparunkat, megerősítsük a számítástechnikai gondolkodást, amelyben még mindig élen járunk, hogy erőműveket építsünk, hogy hatékonyabb, jobb eszközöket fejlesszünk ki a fiatalabb és öregebb generációk minőségibb életének biztosításához.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a mi feladatunk, ez a közös feladatunk, s ez nem is kevés. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
