HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Azt hallottuk itt a Házban, különösen a kormány részéről, hogy ez egy válságköltségvetés, és alapvetően a gazdasági és pénzügyi világválság determinálja ezt a költségvetési törvénytervezetet. Ez részben igaz, de azért alapvetően nem. A baj az, hogy 2003 óta mindig ugyanazt a szerkezetű költségvetést terjesztik a Magyar Országgyűlés elé, semmiféle szerkezeti átalakítás nem történt, és tulajdonképpen ez határolja be a kormány mozgásterét, amiből roppant nehéz, szinte lehetetlen kitörni.
Dicsérendő cél, ezt előzőleg hét esztendőn keresztül elmondták, hogy a legfontosabb feladat az egyensúly megteremtése vagy egyensúly közeli állapot megteremtése. Nyilván az eurózónához való csatlakozás szempontjából ez üdvözlendő, sőt aki egyszerre beszél arról, hogy ő hiányt növelne, és az eurót be akarja minél előbb vezetni, az valószínű, nem pontosan tudja, hogy miről beszél. A baj csak az, hogy ugyanúgy, ahogy a hét esztendővel ezelőtt sorban benyújtott költségvetések mindegyike, e mellett a szempont mellett elfelejt egy másik, talán még fontosabb szempontról gondoskodni, hogy a gazdaság fejlődésének a forrásait ebben a törvényben biztosítsa.
Ennek az eredménye az, hogy hét esztendőn keresztül talán közelebb jutunk az egyensúlyi állapothoz, a költségvetés egyensúlyi állapotához, csak sajnos ez minden esztendőben alacsonyabb szinten valósul meg. Ennek pedig alapvető oka - ennek a szerkezetazonosságnak -, hogy az idáig működő kormánynak, kormánykoalíciónak nem volt bátorsága ahhoz, hogy nekilásson a reformok azon sorozatának, ami ezt a szerkezetet megváltoztatta volna, ami a sokkal ésszerűbb, sokkal hatékonyabb, sokkal szakszerűbb felhasználást biztosította volna.
Elmaradt a bevételi oldal reformja, az adórendszer reformja, amit lehetett volna azzal kezdeni, és ez nem jelent bevételkiesést, hogy az egész rendszert először egyszerűsítjük, és egyszerűbbé tesszük. Több mint ötvenféle adónemet fizetünk, ezt meglehetősen drágán, az egyik oldalon, hiszen sokba kerül ennek az adminisztrációs része, és nagyon sokba kerül a feldolgozása. Elmaradt az élőmunka terheinek jelentős csökkentése, sőt elmaradt a kísérlet arra, hogy az adóbefizetők táborát jelentősen szélesítsük. Kísérlet sincs a minimálbér megadóztatására, hogy kitörjünk egyáltalán ebből a csapdából, a minimálbércsapdából.
A 25 százalékra való áfaemelés átmenetileg elfogadható, túl nagy azonban a két kulcs közötti különbség, ezen sürgősen változtatni kéne. A kiadási oldal, ha lehet, még rosszabb állapotban van, hiszen egyetlenegy nagy elosztórendszer reformjának még a kísérlete sem történt meg. Ez azt jelenti, hogy nagyon drágán, nagyon gyenge minőségű szolgáltatást vagyunk képesek biztosítani egy rendkívül túlkomplikált bürokrácia birtokában.
Elmaradt az állami feladatok újragondolása, az állami újraelosztás mértéke nemhogy csökkent volna, hanem a következő esztendőben növekedni fog. Ennek eredménye a döntéshozatal lassúsága, átláthatatlansága, az, hogy semmiféle szolgáltató és szolgáltatási jellege ennek a tevékenységnek nincs. Az önkormányzatokról csak annyit, az idő szűkössége mellett, hogy egy időben van jelen a rendkívüli pocsékolás és pazarlás, és egy időben van jelen a szűkösség; a reform itt is elkerülhetetlen és elodázhatatlan lenne.
Az előbb itt szóba került a helyzete, pénzről esett csak szó, minőségről nem. Azt itt nem hallottam senki száján kiejteni, hogy versenyképes-e az a tudás reformok nélkül, amit akár a közoktatásban és az erre épülő felsőoktatásban, a meglehetősen nagy számú intézményben biztosítunk. Természetesen nem az.
Hiszen az idő nagyon rövid, és a Házszabály ennyire ad lehetőséget, összegzésképpen meg kell állapítani, hogy ez a költségvetés a szükség költségvetése, az elmaradt reformok szükségének a költségvetése. Ha a kormánynak és a koalíciónak lett volna bátorsága, hogy kihasználja azokat a lehetőségeket, amelyeket a válság előteremtett, és a reformokat ezzel egy időben vezeti be, megkímélte volna a magyar lakosságot attól (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), hogy sok-sok dolog kétszer fájjon, mert ezt egy lépésben meg lehetett volna tenni. Nem tették meg, ez az önök hibája. Köszönöm szépen a figyelmet.
