KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A 2010-es költségvetés kétségtelenül joggal igényel nagy figyelmet, nemcsak azért, mert Magyarország soha nem látott, mély válságban van, nemcsak azért, mert a legfrissebb felmérések szerint a magyar emberek a világon az egyik legdepressziósabb emberek közé tartoznak (Korózs Lajos: Tesznek is róla.), hanem azért is, mert a 2010-es költségvetés furcsa módon - bár a ciklus végén vagyunk - az első önálló költségvetése a Bajnai-kormánynak, hiszen a miniszterelnök ebben az évben lett miniszterelnök egy örökölt költségvetéssel. Joggal várhatja tehát azt a szemlélő, hogy most igazából meg tudjuk nézni, hogy a miniszterelnök mire vállalkozott, mi az ő küldetése, hogyan lehet egyáltalán értelmezni a Bajnai-kormányt.
Ha megnézzük ezt a költségvetést, akkor az eredménye egész egyszerűen vérfagyasztó. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nocsak!) Vérfagyasztó, mert a költségvetésből ordít, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke nem egy válságkezelő kormány élén próbálja az ország szekerét úgy-ahogy kivezetni, több-kevesebb sikerrel a válságból, hanem a Magyar Köztársaság miniszterelnöke egy felszámolóbiztos, és a költségvetése egy felszámolóbiztos költségvetése, annak az összes jegyével. Ami azért mégiscsak kétségbeejtő, ha itt mégis azt nézzük, hogy nem a Hajdú-Bétről van szó, bár abban is emberek százai mentek tönkre, hanem egy országról.
Szeretném alátámasztani a beszédemben ezt az analógiát, ami sajnos véres valóság. (Derültség az MSZP padsoraiban.) Mi jellemző egy válságkezelő kormányra? Egy válságkezelő kormányra az jellemző, hogy világosan megmutatja, melyek azok a legfontosabb irányok, amelyek szerinte az országot kivezetik a válságból; ez a költségvetés ilyet nem tartalmaz. Nem arról van szó, hogy ne lehetne néhány tételben azt mondani, hogy igen, a társadalombiztosítás járulékcsökkentése valamelyest könnyíti a gazdálkodók helyzetét; könnyíti. Néhány ilyen tételt lehet mondani, de lássuk be, a válságkezelésnek nem az az útja, hogy néhány apróságban tudunk pozitívat mondani, hanem odaállunk az emberek elé, és azt mondjuk, hogy ide akarunk eljutni, ezek a céljaink, szeretnénk, ha Magyarországon a magyar embereknek több munkahelye lenne - ebben a költségvetésben a munkahelyek kínálata szűkülni fog, ez a napnál világosabb -, vagy olyan célokat fogalmazunk meg a magyar választók számára, amelyek értelmezhetők közösségi célként.
Ehhez képest mi az, amit a Bajnai-kormány a legfontosabb célul kitűzött az ország elé? A 3,8 százalékos hiánycél. Kérdezem én: hogyan lehet egy nemzetnek, hogyan lehet a választópolgárok sokaságának azzal szembesülnie, hogy a legfontosabb közösségi célunk pusztán az, hogy ne menjünk tönkre, hogy az általunk mégiscsak megfoghatatlannak vélt, úgymond külső befektetők bizalmát megnyerjük? Ez igazi felszámolóbiztosi mentalitás, ugyanis a felszámolóbiztosnak nem az általa vezetett ország lakóinak a bizalmát kell elnyernie. Oszkó Péter sem beszélt arról, hogy a magyar polgárok bizalmára szüksége lenne; arról beszélt, hogy a befektetők, a külföldi finanszírozók bizalmára van szükség. De kérem szépen, nem: fontos a külföldi befektetők bizalma, de az ország vezetése számára mégiscsak a magyar emberek bizalma a legfontosabb! Hogy egy világos hasonlattal éljek: természetesen, ha a családom a lakás megvásárlására, építésére hitelt vesz fel, akkor fontos a bank bizalma, de hát fontosabb a családtagjaim bizalma. Ha a családtagjaim bizalmát elveszítem, akkor semmire se megyek az OTP-vel, a K&H-val vagy nem tudom, kivel, mert nem azokkal élek együtt, nem azoknak a teljesítményére van szükségem.
Egész egyszerűen a Bajnai-kormány teljesen figyelmen kívül hagyja azt az apróságot, hogy ebben az országban tízmilliónál több magyar ember él, van személyes elképzelésük, és a 10,3 millió magyarból Oszkó Péteren kívül senki sem ejti ki azt a mondatot, hogy a legfontosabb cél a 3,8 százalékos hiány tartása. Főleg azért nem, mert emlékezzünk vissza, hogy volt ebben az országban már Bajnai Gordon által is kőbe vésett hiánycél, a 2,6 százalék. Azt a 2,6 százalékot addig-addig vésegették a kőbe, míg most 4 százalék lesz; lehet, hogy ha még egy kicsit vésegetik ezt a 3,8-at, akkor ki tudja, hol áll meg. Mert a hitelességgel kapcsolatban az is probléma, kedves képviselőtársak, hogy azt kell mondanom, a szocialistáknak még nem volt olyan makroadata, ami teljesült volna, és Bajnai Gordonnak sem volt még olyan makroadata, ami teljesült volna.
Hogyan lehet így az ország bizalmát elnyerni? Hozzáteszem: de nem is akarja elnyerni, hiszen Bajnai Gordon, emlékezzünk vissza, nem azzal állt elénk, hogy kedves magyarok, kivezetjük az országot a válságból, és együtt elindulunk a növekedés útján: ő közölte, hogy az ő mandátuma meddig tart, 2010. április; kész, roló lehúz, az utolsó oltsa le a villanyt. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Na de így egy országban nem lehet vezetni az embereket, kedves képviselők! Látszik is egyébként már maga az indítási szándék. Lássuk be, Bajnai Gordon, mint menedzser, nem arról híresült el Magyarországon, hogy válságba jutott nagyvállalatokat kivezetett a válságból, újraépítette őket, és azóta is virulnak nagy áldozatok árán; Bajnai Gordon a felszámolásáról lett híres, arról, amit végzett menedzserként. Már innen lehetett látni, hogy ez egy felszámolóbiztos, aki egyébként nem a szervezet tagjainak a bizalmát akarja elnyerni, neki az IMF bizalma a fontos; és egyébként ez a költségvetés, kedves képviselőtársak, az IMF költségvetése, magyar hangja: Bajnai Gordon. (Moraj az MSZP padsoraiban.) Hozzáteszem, hogy ennél is nagyobb baj, de jellemző a felszámolóra, hogy a felszámolónak zárt a horizontja. Ha ezt a költségvetést valaki megnézi, akkor láthatja, hogy ez a költségvetés hatásában talán az év feléig kitart, de számos tétel esetében még addig sem. Még azoknál a prioritásoknál is így van ez, amelyeket a kormány fontosnak vél; például az “Út a munkához” című program finanszírozásán látszik, hogy a felhasználását és a bevonandó emberek számát tekintve nemigen éri meg ebben a formában az év második felét, pedig ezt állítólag a szocialisták még fontosnak is tartották.
Kedves Képviselőtársaim! Ennek a költségvetésnek van egy, megint a felszámolóbiztosokra jellemző alapproblémája: nem is foglalkozik azzal, hogy az alapszámokat és a kiindulási pontokat tekintve minimálisan hihető legyen. Mindjárt az elsőnél hadd álljak meg: emlékszünk rá, 2009-ben kőbe vésték a 2,6 százalékos hiányadatot, és teljesülni fog az év végére körülbelül 4 százalék körül. Mit mondtak ezért most 2010-ben: induljunk ki a 2009-es hiányadatok alapján kalkulálható bázisból. De hát kedves képviselőtársak, a 2009-es bázis is hibás, hát nem teljesült! Ha így tervezne egy háztartás, akkor egész egyszerűen nem tudna egyik hónapról a másikra élni. Háztartási hasonlattal élve, ha azt mondja a háziasszony, hogy megtervezzük a költségvetésünket, mondjuk, a konyhapénzt 40 ezer forintra ebben a hónapban, és látjuk, hogy nem jövünk ki belőle, mert 5 ezer forintot hozzá kellett tenni a ruhapénzből, hiszen egyszerűen nem jöttünk ki belőle, akkor a következő hónapban nem mondhatja azt, hogy induljunk ki az előző hónap 40 ezer forintjából, mert látja, hogy nem teljesült.
(12.00)
Tehát egy háziasszony szintjén is lehet látni azt, kedves képviselőtársak, hogy a tervezési hiba alapvetően tartalmaz egy olyan 150 milliárd forintnyi tévedést, ami itt van beépítve. (Göndör István: De nem is mondja azt, hogy költsünk többet!) Hiába vésegetik kőbe a különböző százalékokat, sok kő, sok véső kell hozzá, és ha önök nagyon el fognak fáradni, akkor sem fogják eltalálni ezeket a számokat (Göndör István: A Fidesz a kétéves költségvetésében eltalálta, természetesen! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mi a baj? Feszültek vagytok!), mert nem hajlandók tudomásul venni azt az alapproblémát, hogy ha rosszul választom meg a tervezéshez a kiinduló számokat, az nem fog sikerülni. (Göndör István: 150 milliárd forint…)
Másik alapvető vonása ennek a költségvetésnek, hogy rendkívül fontos dolgok egyszerűen nincsenek benne. Például nincs benne a szocialista kormányzatok által preferált és tömegével indított PPP programoknak a költségvetési áthúzódó hatása, különös tekintettel azokra, ahol olyan állami garanciavállalás van a PPP programok mögött, amelyeknek az együttes hatása 100 milliárdos nagyságrendű. Vesd össze az önkormányzati rendszernek a szocialisták által hangoztatott 120 milliárd forintos elvonásával, ami egyébként nem annyi, majd erre később kitérek.
Az Állami Számvevőszék is hivatkozott arra, hogy ennek a költségvetésnek nem része, nem melléklete az állami vagyonmérleg. Gondoljuk csak meg: az Állami Számvevőszék jelentéséből napnál világosabb, hogy az állami vagyonmérleg nagyon fontos eleme lenne a parlament számára annak a kérdésnek a megvitatására, hogy hogyan is gazdálkodik a szocialista kormányzat, Bajnai Gordon az állam vagyonával. És az csak a jéghegy csúcsa, ami elhíresült a bulvársajtóban: a moszkvai kereskedelmi kirendeltség vételára az előtt érkezett be, hogy a pályázatot kiírták volna; Sukoró-ügyben több milliárd forintos vagyonvesztés következik be. Az Állami Számvevőszék vagyongazdálkodásra vonatkozó megállapítása tömören és összefoglalóan egy mondatban kifejezhető: súlyosan felelőtlen, és sok tucat milliárdos kárt okozott a vagyonban a magyar polgároknak; amit a bulvársajtó még szocialistákkal szimpatizáló tárcaírói is úgy fordítottak le, hogy egyszerűen ellopták az állami vagyont. Nézzék meg majd a Népszabadság publicistájának idevonatkozó szösszeneteit!
Márpedig akkor, kedves képviselőtársak, miről is beszélünk? Hogyan lehet megítélni Bajnai Gordon felszámolóbiztos tevékenységét, ha még azt sem tudjuk, hogy az állam a kéze-közén milyen vagyonvesztést szenved el?! (Kovács Tibor: A reptérrel mi a helyzet Debrecenben? - Dér Zsuzsanna: Milyen felszámolóról beszél? Ki a felszámolóbiztos? Milyen képet fest az országról? - Közbeszólások a Fidesz soraiból.)
Az oktatásfinanszírozás terén tetten érhető ennek a költségvetésnek egy másik alapvető problémája, hogy olyan kategóriákban gondolkozik, ami kínosan ügyel arra, hogy nehogy az előző évekkel össze lehessen vetni, nehogy a költségvetés megítélésénél normálisan lehessen kalkulálni azzal, hogy az egyik évben bizonyos tevékenységekre ennyit fordítottunk például az oktatásra, most pedig emennyit. Hiszen a költségvetéshez beterjesztettek egy olyan, a 2009. évi költségvetést módosító javaslatot, ami a teljes oktatásfinanszírozást megváltoztatja, és a 2009-es normatívák, amelyeket eredetileg egyébként az év második felének elejéig kellett volna alkalmaznunk, az most december 31-én hatályát veszti, emiatt egyébként a rosszabb, 2010-es normatívák nem 2010 augusztusától lesznek érvényesek, hanem most, január 1-jétől. Ez a probléma amiatt létezik, hogy az oktatási év és a költségvetési év kezdete és vége eltér egymástól. Korábban azt mondtuk, hogy a költségvetésben megfogalmazott normatívák a tervezés szintjén, a finanszírozás szintjén igazodnak a tanévhez. Most ezt a szocialista kormány megszünteti. Igen, de úgy szünteti meg, hogy ez plusz 60-65 milliárd forint forráskivonást jelent az oktatási rendszerből, mindenen túl. De ez nem a költségvetésben van benne, hanem csak egy sunyi, néhány, 2009-es költségvetést érintő módosításból derül ki.
Csak azt nem kalkulálják a szocialisták, hogy más vonatkozásban nem nézik meg a költségvetéshez csatlakozó és a költségvetés szabályozási környezetét jelentő jogszabályokat, mert például ebben az esetben elveszik a pénzt, de az oktatási törvény módosítása nem teszi lehetővé a fenntartóknak azt, hogy január 1-jétől szervezzék át az oktatási rendszerüket, például azért, mert a 2010-es normatíva felére veszi a művészetoktatási tevékenységeket. (Tatai-Tóth András: Nem kell átszervezni semmit! Butaságokat beszélsz!) Márpedig ha a tanárok pénzét a felére kell venni a finanszírozás kapcsán, akkor már csak azt mondja cinikusan a felszámolóbiztos - mert nem lehet másnak nevezni -, hogy majd megoldja az önkormányzat. De nem tudja megoldani, mert más oldalról pont az önkormányzatoktól vesznek el olyan forrásokat, ami miatt a rendszer a működőképesség határához jutott. (Tatai-Tóth András: Komolytalan! Komolytalan dolgokat beszélsz!)
Összességében ez a költségvetés - már a benyújtása pillanatában lehetett látni - nem alkalmas arra, hogy Magyarországon a válságkezelő költségvetésnek nevezzük, és nem alkalmas arra, hogy a jövő év közepéig is akár az ország gazdálkodását elrendezze. (Felzúdulás az MSZP padsoraiban.)
Ezért ez a költségvetés lényegében a beterjesztésekor megbukott, de - és ez is jellemző egyébként a mentalitásra -, de mit számít ez a Bajnai-kormánynak? Kérdezem én, tisztelt képviselőtársak: lehet-e majd Oszkó Pétert interpellálni 2010 júniusában? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Lehet, mert miniszter lesz! - Zaj. - Dr. Szabó Zoltán: Rossz hírem van, lehet!) Lehet-e tőle felelősen bármit kérdezni, kedves képviselőtársak, annak függvényében, hogy bejelentette, hogy utána az özönvíz, ő a maga részéről 2010 áprilisáig tervez - a tökéletes politikai felelőtlenség állapotában.
Kedves Képviselőtársaim! Ez a költségvetés megmagyarázhatatlan tételek sokaságát tartalmazza. Nemcsak az alapkonstrukciójában hibás, hanem egyúttal, miután nincs neki iránya, és nem fogalmazza meg, hogy milyen úton akarja kivezetni az országot a válságból, egy sor olyan költést is szeretne a 2010. költségvetési évben végrehajtani, velünk elszenvedtetni, amire egyébként nem nagyon van magyarázat. (Dér Zsuzsanna: Nem megmagyarázhatatlan!) Hiszen gondolják meg: a válság évében pont a közigazgatási gép-műszer beszerzésre és informatikára kell 40 milliárdos beszerzést kiírni? Miért? (Kárpáti Tibor: Utána meg az a baj, hogy nincs műszer!) Tán egy évig a minisztériumban a munkatársak még tudják a régi képernyőket nézegetni, meg tudják azokat a szoftvereket használni, amit eddig. Nem fog összedőlni a világ annak kapcsán, hogy nem cserélik le a mobiltelefonjaikat.
Kedves kormánypárti Képviselők! Tényleg a válság idején kell 12 milliárd forintos bútorbeszerzést eszközölni? Tényleg? Annyira nagy baj van a székekkel? Már mozognak? Az íróasztalok tönkrementek? (Kovács Tibor: Micsoda félrevezető butaság!) Vagy mi az oka ennek? Vessük össze a tételeket! 17 milliárdot el lehet vonni a gyermekétkeztetésből, nem figyelve azt egyébként, hogy így is a magyar Statisztikai Hivatal szerint százezres nagyságrendű az elégtelenül táplálkozó gyerekek száma ma Magyarországon, de 17 milliárdot onnan el lehet vonni, mert válság van, türelmet kérünk a választóktól, de egyébként 12 milliárdot adunk a bürokráciának bútorra! (Dér Zsuzsanna: De nem vontuk el! Nem baj, hogy senki nem vonja el?) Az előbb hallottuk, hogy itt a vízfej fog csökkenni. Lehet, hogy a vízfej csökken, de a bútorzat, amin ül, az meg dagadni fog. (Derültség a Fidesz padsoraiban. - Kovács Tibor: Micsoda demagógia! Hihetetlen!) Nem tudom, hogy ez előnyös-e nekünk vagy sem.
De van más tétel is, kedves képviselőtársak. Bajnai Gordon és Oszkó Péter maga mondta azt érc szavakkal - mert ők szeretik ezeket a “kőbe vésem”, “érc szavakkal” s a többi szerkezeteket -, hogy nem fognak engedni az ágazati lobbiknak, és bizony, itt az ágazati lobbik semmifajta feleslegesnek látszó pluszkiadást nem tudnak beszuszakolni a költségvetésbe. (Dr. Kovács Zoltán: És a 40 milliárd?)
Akkor azt árulják el, kedves képviselőtársaim, miért van az, hogy ez év nyarától a beruházásokhoz kapcsolódó úgynevezett kiviteliterv-felülvizsgálatban most akarunk még 60, usque 100 milliárd forintot a jövő évben erre költeni. Mi ennek az oka, ha nem egy ágazati lobbi érdekérvényesítéséről van szó? Felvetettük ezt a bizottsági üléseken, kedves képviselőtársaim. Árulják el nekem, miért most, a válság idején kell ezzel a beruházókat terhelni, az európai pénzt arra költeni, hogy még a kiviteli tervek felülvizsgálatát is végezzék el ugyanazok az építészek, akik “kéz kezet mos” alapon - ma én ellenőrzöm a tiedet, holnap te az enyémet… 60 milliárd plusz; megmagyarázhatatlan, vállalhatatlan.
Ez a költségvetés nemcsak megmagyarázhatatlan tételeket tartalmaz, de elképesztően brutális is! Teheti; egy válságmenedzsernek fontos az, hogy érzékenynek mutatkozzon, mert meg kell nyernie az általa vezetett embereket. (Göndör István: Megnyerni és nem megvetni, Kósa úr, ez minőségi különbség!) Közös erőfeszítéssel lehet kivezetni az országot ebből a bajból.
(12.10)
Egy felszámolóbiztosnak ez nem fontos. Egy felszámolóbiztos a vállalat dolgozóinak a bizalmát a legkevésbé sem akarja elnyerni, és nincsen tekintettel semmire. Ahogy ez a költségvetés sincs. A gyermekétkeztetést már említettem.
De kedves képviselőtársaim, miért lehet az, hogy önök elfelejtik megmondani a pénzügyminiszternek, hogy amikor a szociális ellátásban a párhuzamosságok megszüntetéséről beszél, akkor ezt nem úgy kell érteni, hogy a költségvetési tételsorokban ott, ahol az “idős” szó szerepel, mindet lehúzom, és csak egyet hagyok meg! Mert ez nem így működik. A párhuzamos ellátások adott esetben nagyon más idős rétegeket teljesen más ellátásban részesítenek. Miért pont azokat a tételeket vágják le, amelyek arra szolgálnának, hogy az időseket valamilyen módon a közösségi feladatok ellátásába bevonják? Ha már egyszer egyébként az időseket, természetesen az őket megillető módon, nyugdíjjal és más ellátással segíteni kell, akkor miért pont az idősek nappali foglalkoztatásának a támogatását kell a felére csökkenteni, amikor pont az a tétel az, ahol az idősek erőit még lehetne értelmes közösségi célokra hasznosítani? (Babák Mihály: Mert nem értenek hozzá!)
Egyszerű: mert fogalmuk sincs arról, hogy ez a rendszer hogyan működik. De most őszintén: miért lenne? A pénzügyminiszternek az idevonatkozó tapasztalata tényleg minimális, de már olyan ember sincs, aki ezt megmondaná, ami azért baj, mert a szocialista képviselők úgy fogják ezt az igen gombot megnyomni, hogy alapvető információkat eltitkolnak a saját kormányuk elől. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úristen!) Lehet. Így viselkedik egy felszámolás alatt lévő vállalat középmenedzsmentje, mert igazából ők is tudják, hogy a felszámoló áprilisig van. Minek vele ez a bizalom, meg minek erőlködni? Majd lesz valahogy…
Nagyon sok ilyen tétel van. Hasonlóan elképesztően brutális az az ötlet, hogy az állami gondozottaknak eddig járó családi pótlék felét ezentúl az állami gondozottak ellátására alkalmas intézménynél lehet felhasználni. Magyarul mi történik? Azt a pénzt vágják a felére, amivel a 18 éves korában az állami gondozott az őt ellátó intézményt elhagyván, az élet útjára elindulna. (Korózs Lajos: Ez nem is igaz, Lajos! Miért állítasz ilyeneket?) Ez olyan mértékben érzéketlen és brutális intézkedés, amit megint csak olyan emberek tudnak megcsinálni, akik pontosan tudják, hogy a történet áprilisig tart, nem tovább. (Moraj az MSZP soraiban. - Kontur Pál az MSZP sorai felé: Olvasd el a törvényt!)
Ez a költségvetés természetesen elképesztően felelőtlen is, hiszen gondolják meg: hogyan lehet a kormánnyal, a kormány általunk elérhető embereivel úgy tárgyalni, hogy közben ők maguk mondják, hogy a megkötött megállapodások érvényességéhez semmi közük nincsen? Az oktatási miniszterrel miről beszéljünk akkor, amikor pontosan tudjuk, hogy már a tanév végét sem fogja megérni? Egyébként már azért sincsen miről beszélni vele, mert ennek a költségvetésnek a 180 milliárd forintos tárcánkénti elvonása - ugye 140 a tárcáktól, plusz még 40 a közösségi közlekedéstől, ami mégis a költségvetésben a közlekedési tárcán keresztül valósul meg - olyan eszközökkel és olyan intézkedésekkel párosul, amikor tulajdonképpen - például maradok az oktatási miniszter eseténél - nincs miről beszélni; az oktatási miniszter az oktatási ágazatnál jellemző díjakról nem fog tudni dönteni, mert ezt a pénzügyminiszter magához vonta, térítésekről, egyebekről.
Legfeljebb sunyi módon azt mondják egyébként, hogy de kérem szépen, nem történik más, csak annyi történik, hogy megemeltük a különböző térítési díjak felső határát. Igen ám, de a finanszírozást másik oldalról meg csökkentették. Tehát a napnál világosabb, hogy a fenntartók vagy a szülőktől, vagy valahonnan saját maguktól kell hogy ezt a pénzt előteremtsék, mert ingyen nem fog senki sem részt venni a költségek finanszírozásában.
Az, hogy az oktatási rendszer egészét érintően pedig a költségvetés nem a költségvetésben, hanem a költségvetésen kívüli törvényekben alapvető változtatásokat hoz, megint azt mutatja, hogy egyáltalán nem érdekli már őket az, hogy valamilyen felelősséggel tartoznak akár a választóik (Tatai-Tóth András: Nem egy királyi stílus ez, Lajos!), akár pedig önmaguk számára.
Az állam akkor, amikor ezt a költségvetést megfogalmazta, tulajdonképpen feladott egy sor, a magyar polgárok számára mindenképpen fontosnak mondható dolgot. Ebben a költségvetésben nem szerepelnek azok a tételek, amelyekről azt lehetne mondani, hogy érdemben képesek a közbiztonságot javítani. Márpedig a magyar emberek közbiztonsággal kapcsolatos érzése nagyon vegyes, és akkor még nagyon óvatosan fogalmaztam.
Ebben a költségvetésben nem szerepelnek azok a tételek, amelyek a magyar állam által nyújtott jogszolgáltatást erősítenék. Pedig, kedves képviselőtársaim, látjuk, hogy a jogszolgáltatás zavarai a gazdaság mindennapos működésére is döntő mértékben hatással vannak. Egy vállalkozó egy elszámolási vitában nem tud éveket várni egy bírósági ítéletre, mert közben tönkremegy, egy 30 milliós tételben tönkremegy.
Külön szépsége a dolognak, ha a végén kiderül, hogy az állami tartozás indítja el a lavinát, hiszen az állam nem fizet a fővállalkozónak, az nem fizet az alvállalkozónak, az nem fizet az alvállalkozónak, az meg nem fizet az embereknek. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) De jogszolgáltatás esetében mégis kellene valamit az államnak áldozni a tekintetben, hogy ezt a láncolatot felszámolja, megszüntesse, tegyen arra intézkedéseket, hogy elérhető módon egy elszámolási vita 3-4 hónapon belül véget érjen. Ebben a költségvetésben ilyesmi nincs.
Ebben a költségvetésben az egy 30 milliárdos “Út a munkához” programon kívül - ami, még egyszer mondom, körülbelül a nyár közepéig fog tartani - a magyarországi munkahelyek megmentése, ne adj’ isten, gyarapítása kapcsán érdemi intézkedés nincs.
Különösen brutális ez a költségvetés az egészségügyi ellátások esetében, mert egész egyszerűen ebben az évben az egészségügyi ellátások finanszírozásából durván 60 milliárd forint hiányzik. (Göndör István: Ha a hátralévő négy percben arról beszélne képviselő úr, hogy mégis hogyan teremtene egyensúlyt!) Ennyivel kevesebb az idei évben az egészségügyre fordítható összeg, mint az előző évben. Ehhez képest, ha az ágazati miniszter azt mondja, hogy most a 60 milliárd ugyan valóban hiányzik, de most 2 milliárdot hozzáteszek, akkor ebből nem az következik, hogy 2 milliárddal többünk van, hanem az, hogy 58 milliárd forinttal kevesebbünk. Ezt már egyébként mindenki érzékeli, kedves képviselőtársak, aki nem védett egészségügyi intézményekbe jár kezeltetni magát. Amikor ott tart az egészségügyi ellátás, hogy tervezhető ellátások maradnak el, tervezhető műtétek maradnak el, mert már nincs rá finanszírozás; amikor év közben úgy térünk át a bázisfinanszírozásra, hogy a finanszírozó nem mondja meg, hogy egyébként az áttéréskor milyen bázisból hajlandó számolni, csak majd a három hónapos idő eltelte után, hogyan lehet így érdemben gazdálkodni? Sehogy.
És ez igazából, kedves képviselőtársaim, megint egy felszámoló mentalitása. Egy felszámolónak mindegy. Mert egyébként milyen nyomot hagynak az egészségügyben a szocialisták maguk után? Legfeljebb a széfeket a kórházban. Esetleg néhány valahol elkallódó vizitdíj-automatát. Más érzékelhető nyomuk nem marad. És hozzáteszem, hogy eközben azt is kell tudni, hogy az egészségügyi intézmények végső soron mégiscsak az önkormányzatokhoz fognak fordulni, mert az önkormányzatok a legnagyobb intézményfenntartók ebben az országban, mintegy 80 százalékban.
És ekkor mit mond még ez a költségvetés? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Újratervezés!) Hogy kedves önkormányzatok, tőletek meg elvonok 120 milliárd forintot. Ami 120 milliárd forint nem 120 milliárd forint, mert a különböző tárcáknál kezelt összegekből rengeteg olyan pályázható forrás volt korábban, ami szintén önkormányzati fejlesztésekre, önkormányzati működésre, önkormányzati finanszírozásra volt felhasználható. Ha ezt hozzávesszük, akkor nyugodtan mondhatjuk, ez a 120 milliárd körülbelül 200 milliárd forint körül mozog.
És mit csinál a kormány, mint eddig mindig? Azt mondja, mint a gyermekétkeztetésnél: dehogy vesszük el! Hát, kedves önkormányzatok, fizessétek ti ki! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) De miből, amikor elvették tőlünk azt a minimális pénzt, amiből még lehetne az ilyen összegeket fizetni? Miből? (Tatai-Tóth András: Kevesebb díszburkolat lesz Debrecenben!)
Mit mond az önkormányzatoknak ez a költségvetés? Ez a költségvetés igazi felszámolóbiztosi költségvetés. Azt mondja, hogy kedves önkormányzatok, boldoguljatok, ahogy tudtok, bennünket ez nem érdekel. Már az sem zavar, ha a rendszer működését alapjaiban veszélyezteti ez a költségvetés. Nem zavarja már a kormányzatot.
(12.20)
Hiába mondtuk el számtalanszor, hiába, még a szocialista polgármesterek is elmondták, hogy ezzel a költségvetéssel az önkormányzati alrendszer elveszíti a működőképességét. De miért is érdekelné ez a dolog azt a kormányt, amely egyébként az IMF megbízásából még Magyarországot vezeti durván jövő év áprilisig, és utánam az özönvíz, lefő a kávé, az utolsó leoltja a villanyt, a magunk részéről megyünk vissza a korábbi sokmilliós fizetésű állásainkba, matatjuk az off-shore cégeinket (Dér Zsuzsanna közbeszól. - Dr. Kovács Zoltán: Önnek is van off-shore cége?), és kedves magyarok, boldoguljatok itt, ahogy tudtok, majd meglátjuk.
Ezért, kedves képviselőtársaim, ez a költségvetés teljes mértékben elfogadhatatlan. Ez a költségvetés nem alkalmas arra, hogy Magyarországot akár csak 2010 májusáig elvezesse, ezért ezt a költségvetést nem lehet támogatni, sőt a legjobban tenné az előterjesztője is, ha azt mondaná, hogy kénytelen egy újabbat beterjeszteni (Göndör István: Tállai sokkal szellemesebb volt a kártyavárral.), mert ez a költségvetés ebben a formában elfogadhatatlan.
Kedves Képviselőtársaim! (Zaj, közbeszólások.) Kedves Képviselőtársaim! Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket, külön megköszönöm a szocialisták érdeklődő figyelmét (Kovács Tibor: Annyira érdekes volt, képviselő úr, fantasztikusan! - Dr. Kovács Zoltán: Kérjük jegyzőkönyvbe venni, amit Kovács Tibor mondott.), és bárcsak azt tudnám mondani, hogy éppúgy legyen a szocialistáknak igazuk, mint annak idején volt, amikor azt állították, hogy - márpedig emlékszünk rá - ez a világgazdasági válság nem fogja érinteni Magyarországot (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van.), megáll majd valahol az Atlanti-óceán közepén. Emlékszünk rá, a miniszterelnök mondta. Bárcsak tudnánk azt kívánni, hogy egyszer az életben mondjanak a szocialisták nekünk igazat, már a nagy számok törvénye alapján is, hátha ebben a költségvetésben van valami, ami stimmelni fog, de sajnos nincsen. Sajnos nincsen! Ezért ezt a költségvetést elfogadni nem lehet.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Nagy taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Hajrá, magyarok! - Hajrá Loki!)
