POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Jegyzőkönyv! - mondta egyszer Glatz Ferenc, amikor sérelmezte, hogy a kormány nem vesz részt a Tudományos Akadémia beszámolóján. Beszélgettünk, Kóka János ellenzéki képviselő úr készített egy fotót az üres ülésekről. Nem haragszol, hogyha kiadlak, hogy azt mondtad, hogy a kormány (Dr. Kóka János: A Facebookra is kitettem. - Pettkó András: A netbookra.) tesz a költségvetésre, nem pontosan így fogalmaztál, de valahogy így, magasról.
Az az igazság, hogy lehet, hogy a kormánynak van igaza. Tehát látva a vitát, hallgatva különösen a kétperces hozzászólásokat, lehet, hogy ők járnak el helyesen. Én most már három, három és fél éve egy kis kerület polgármestereként vezetek testületi üléseket. Lehet, hogy az az áldott, hogy ott nincs televíziós közvetítés, de ilyen tónust, ilyen hangvételt, ilyen személyeskedést egy kisváros, egy falu településén nem engednek meg maguknak a képviselők. (Mohácsi József a túloldalra mutat.) Tessék mutogatni, persze, a másik oldalra, de szerintem jobb, ha mindenki először magán kezdi. Tehát a “van elég bőr a képén” című kifejezéseket talán meg kellene tartani familiáris, otthoni körre. (Mohácsi József: A Hargitainak kellene szólni.) Persze lehet, de akkor tényleg így fogunk járni, hogy a kormány sem vesz részt a költségvetés vitáján, a képviselők is csak elég gyéren látogatják ezeket, és egyébként akikről szól, az ország pedig végképp legyint, és azt mondja, hogy ez egy politikai cirkusz.
Nem ezzel szeretnék foglalkozni természetesen, egyetlenegy dologgal, hogy az oktatást hogyan érinti az előttünk álló költségvetés. Mégis talán egymondatnyi reakció, hogy nem a gazdasági válság miatt van rossz helyzetben az oktatás, hanem az elmúlt években, gyakorlatilag 2004 óta a közoktatási normatívák gyakorlatilag stagnálnak. Ez az új típusú finanszírozás, amit Hiller miniszter úr idején bevezettek, felmenő rendszerben évről évre csökkenti a minden iskolaműködtetőnek, óvodaműködtetőnek járó támogatásokat. Ezen csak tényleg az utolsót löki ez a mostani előttünk álló 2010-es költségvetés.
Azt lehet elmondani, hogy ma nincs olyan normatíva... - normatíva az, az itt ülők azért tudják, ami mindenkinek jár, ami nem adható, nem megpályázandó, nem bizottság dönt róla, hanem ami jár minden iskolafenntartónak, legyen szó önkormányzatról, alapítványról vagy egyházról. Ma nincs olyan normatíva, ami 2002-ben ne lett volna magasabb, mint az előttünk álló költségvetésben. Nyolc évvel ezelőtt!
Egyetlenegyet emelek csak ki, ez az elsős gyerekeknek, a 6-7 éves gyerekeknek az iskoláztatására szolgáló költségvetési támogatás. Ez 2002-ben 187 ezer forint volt. Akkor sem volt túl sok, akkor sem érezték soha úgy, hogy térdig járnak a pénzben. Eltelt 7-8 esztendő, nehéz megbecsülni, hogy mennyi volt ez alatt az idő alatt a pénzromlás, ugye, kamatos kamattal kell számolni, mondjuk, minden évben 5-6 százalék, akkor 40, kamatos kamattal számoljunk 60 százalékot. Ez a 187 ezer forint ma, ha csak az értékét akarnánk őrizni, akkor durván 300 ezer forintnak kellene lennie körülbelül, és most 135 ezer forint.
Nem egyik évről a másikra, az elmúlt 4-5-6 esztendőben, de ma mégiscsak ez a helyzet, hogy a 2002-es szint felét sem éri el az a támogatás, amiből, mondjuk, egy elsős osztályt meg kell szervezni. És ezen nem változtat vagy nem könnyíti a helyzetet az, hogy majd lesznek uniós támogatások meg pályázatok, és lehet pályázni erre vagy amarra, mert iskolát fűteni, világítani, tanárok bérét kifizetni, a nyugdíjjárulékokat befizetni, azt nem lehet uniós támogatásból finanszírozni. Azt ebből a bizonyos normatívából kellene, illetve abból, amit az önkormányzat hozzátesz, és az elmúlt időszakban az önkormányzatok egyre nagyobb mértékben járultak hozzá az óvodák és az iskolák fenntartásához.
S itt van a magyar egyik legnagyobb gondja, amit ez a költségvetés, az előttünk álló, önök által, szocialisták által beterjesztett költségvetés végletekig visz, tudniillik hogy ahol a legnagyobb a baj, a kistelepüléseken, hátrányos helyzetű régiókban, ahol a legnagyobb segítséget kellene adni a cigány gyerekeknek, szegényebb családoknak, ott van erre a legkisebb pénzügyi mozgástér. Mi a Hegyvidéken még aránylag elvagyunk, van még értékesíthető ingatlan, aránylag jók vagyunk pénzügyileg, bármelyik bank hitelez nekünk, kötvényt lehet kibocsátani. A nagyvárosok szintjén ez nem olyan nagy probléma, bár már tudnék mondani néhány várost, amelyik hiába hirdeti meg a kötvényeit, egyetlenegy bank sem válaszol rá, nem hiteleznek neki. De egy 20 ezres, 15 ezres, 5 ezres település - ezek nem falvak, kisvárosok - már képtelen ezt a feladatot ellátni.
Mindenki tudja, hogy az állam, a központi költségvetés nagyobb szerepvállalására lenne szükség a közoktatásban, nem pedig kisebbre. Ezt jól tudja Hiller miniszter, aki most éppen nincs itt, de pontosan tudja, ezért hirdette meg, hogy majd központosít, államosít néhány szerencsétlen, rossz helyzetben lévő intézményt. Én magával a megoldással nem értek egyet, nem tartom szerencsésnek, de a gondra, a problémára, erre a 22-es csapdájára jól hívja föl a figyelmet. Azért 22-es csapdája, mert pont annak kellene rengeteg pluszpénzt előteremtenie, akinek amúgy az alapfeladataira, az utak, a közvilágítás finanszírozására sincs pénze. Ebben a helyzetben sok mindent lehet mondani, hogy majd lesz uniós támogatás, de a táblázatok, az önök által elkészített táblázatok eléggé mellbevágóak. A közoktatási hozzájárulások idén, 2009-ben 418 milliárdot tesznek ki. Jövőre ez 355 lesz, 63 milliárddal kevesebb.
(14.00)
Ebben benne vannak a normatívák, ezek a bizonyos alapnormatívák, amik csökkentek minden évben, jövőre még inkább. Benne vannak a kiegészítő hozzájárulások, és benne van ez a sokat emlegetett 17 milliárd, az étkezési támogatás kétharmaddal való csökkentése, ami 65 ezer volt, most 22 ezer.
Elfogadom, hogy biztos itt valami hiba történt, és majd a legszegényebbek továbbra is étkezhetnek ingyenesen. Azt sem vitatom, hogy baj van, spórolni kell, meg kell nézni, hogy honnan vegyünk el pénzt. De szerintem senki, Kóka János sem, Kovács Tibor sem, a pénzügyminiszter sem gondolja azt, hogy innét, a gyerekétkeztetésből kellene elvenni ezt a pénzt. De elvesztek, még ha azt is hiszitek, hogy nem.
Nézzétek: 978 ezer gyerek vesz részt a közétkeztetésben. Ebből kedvezményesen étkezhet ma Magyarországon 369 ezer; kedvezményesen, nem ingyenesen. Ebből ingyen 204 ezer étkezik. A durván 1 millió - igaz, 978 ezer - gyerekből 204 ezer kap ingyenebédet. Nekik ez baromi fontos. Vannak olyan települések, vannak olyan depressziós vidékek, ahol ez az egyetlen garancia arra, hogy meleg étel kerül a gyomrába. Ez a 204 ezer gyerek, felteszem, megkapja majd valamilyen módon - kiegészítő támogatás, önhibáján kívül hátrányos helyzetű településeknek nyújtott formában -, de ettől még a gond azért ott van. Mert 204 ezer gyerek ingyen eszik, de Magyarországon van 530 ezer gyerek, aki rendszeres gyermekvédelmi támogatásra jogosult. 530, több mint a duplája ezeknek az ingyenétkezőknek! Nem mindenki tudja, hogy ki az, aki rendszeres gyermekvédelmi támogatásra jogosult: ahol egy családban az egy főre jutó jövedelem alatta van a 35 ezer forintnak. Ha 35 200, akkor már nem jogosult. Félmillió gyerek olyan családban él, ahol az egy főre jutó jövedelem nem több mint 35 ezer forint. Ők nem étkeznek ingyen, illetve csak minden második ezek közül.
Tehát az, amit itt csináltok, hogy a 65 ezer forintot leharmadoljátok, és 22 ezer forintot biztosítotok az önkormányzatoknak, nagyon durva. Az tényleg úgy néz ki a valóság szintjén, hogy főzelék lesz, hús nem, és lehúztátok a... (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Rántott hús.) Rántott hús már régen nincsen, lehúztátok a szójafasirtot a menzán lévő gyerekek tányérjáról, marad a babfőzelék meg a lencse, az is jó persze.
De gondoljátok végig! Nem az itt ülő parlamenti képviselők szociokulturális környezetéről van szó, és nem is csak a legnyomorultabb, legszerencsétlenebb, zömében cigány gyerekekről. Hanem a kettő között van nagyon jelentős számú, nem cigány, nem halmozottan hátrányos helyzetű, de mérhetetlenül szegény családban élő félmillió gyerek.
Sok mindenen lehet spórolni, sok mindent el lehet mondani, de ezt nem lehet megmagyarázni. És persze, kevesebbet kell költeni, de ilyenkor ugrik a majom a vízbe, mert akkor könnyű, ha van pénz, ha ugrik a pannon puma, akkor könnyű kormányozni. Akkor nehéz, amikor húzni kell. Ekkor derülnek ki az alapvető értékválasztások, és bizonyos értelemben, hogy ki mire érzékeny, és ki mire érzéketlen.
Ezt tartom a legmegmagyarázhatatlanabb dolognak, amit most a költségvetésben nálatok itt láthatunk. Ehhez képest elhangzott, hogy elindultak bizonyos reformok, amiket nem lehetne, nem kellene szétrúgni. Erre válasz volt szocialista képviselőtársunktól, Tatai-Tóth Andrástól, hogy majd lesz pénz az uniós pályázatok keretében oktatási informatikára meg továbbképzésekre. Lesz, azoknak az intézményeknek, azoknak az önkormányzatoknak, amelyek nyernek a pályázaton. Azoknak csőstül lesz, bizonyos értelemben kötelező megrendelni a továbbképzést. De aki nem nyer, annak nem lesz. Tehát egy rendszerszerű fejlesztést sikerült pályázati, pontszerű, esetleges dologgá formálni.
(Dr. Hende Csaba és Tóth Gyula elfoglalja a jegyzői széket.)
Szerintem ez így nincs jól, végig kellene gondolni. Ha egyszer nem szétverni akarjátok, lenullázni a továbbképzési rendszert, az oktatási informatikát, akkor gondoljátok végig, hogy ezt nem lehet pályázati rendszerben, pontszerűen, atomikusan osztani, hanem ezt a rendszert kell fenntartani, ha ennek van értelme - szerintünk van. Tehát nincs jelenleg egyetlen fillér sem a mindenkinek járó támogatások rendjében, sem továbbképzésre, sem minőségbiztosításra, teljesítménymotivációra, diáksportra, folytathatnám ezeket a sorokat.
Még egy gondot: megint csak szocialista képviselőtársam mondta, hogy nincs itt semmi kiszámíthatatlan dolog, mindenki tudja, hogy január 1-jétől ezek a normatívák hogyan, milyen mértékben csökkennek. Kedves András, baj van, és baj lesz a magyar iskolák nagy részében. Hiszen ezek a csökkenések nemcsak a járulékcsökkentésből, nemcsak az egészségügyi hozzájárulás csökkenéséből fakadnak, ennél jóval nagyobb mértékűek. Jóval nagyobbak százalékosan és forintban megfoghatóan is. Nem oldja meg a helyzetet az, hogy január 1-jétől majd nem kell egészségügyi hozzájárulást fizetni, nem jönnek ki a számok, ha egy-egy intézmény, egy-egy önkormányzat szintjén ezt végignézed.
A probléma az, hogy ezt január 1-jétől kívánjátok csökkenteni. Ilyen még nem volt Magyarországon. Olyan már volt, hogy a normatívák január 1-jétől nőnek; ez nem okoz olyan nagy gondot, mert a növekedést meg tudják tervezni az önkormányzatok márciusban is. Olyan is volt, hogy csökkennek a normatívák, az elmúlt 3-4 évben erre rendezkedtünk be, de azok szeptembertől csökkentek, és egy önkormányzat, amely létrehozza a költségvetését márciusra, elfogadja áprilisra, föl tudott készülni valamennyire, hogy hogyan kezelje ezt a helyzetet szeptemberre. De olyan, hogy a normatívák csökkennek, és januártól, még nem volt.
Joggal, nyilván, nem vagyok jogász, pláne nem alkotmányjogász, többen mondják, hogy ez alkotmányosan visszás helyzet. Talán a Bokros-csomag idején tanultuk ezt meg, hogy kell egy bizonyos felkészülési idő, mert alkotmányos alapelvnek ismeri az Alkotmánybíróság a jogbiztonságot is, és ha nem ad a jogalkotó egy ilyen felkészülési időt a szülőknek, iskolahasználóknak, iskolafenntartóknak, akkor ezt az alapelvet sérti, ezért alkotmányellenesnek mondták ki néhány ilyen intézkedését Bokros Lajosnak, illetve az akkori Horn-kormánynak. Nem tudjuk persze megjósolni, hogy itt erről van-e szó, de hogy abszurdum önkormányzati szinten, az bizonyos.
Csak azt tudom tanácsolni minden polgármesternek, hogy már most, októberben ne csak költségvetési koncepciót terjesszen a képviselő-testülete elé, hanem bizony első körben meg kell vitatnia a jövő évi költségvetést konkrét számokkal, mert január 1-jétől csökkennek ezek a támogatások. Derüljön ki, hogy mit jelent a központi költségvetésnek ez a változata, ez a döntése vagy javaslata egy-egy település, egy-egy kerület, egy-egy megye esetében. Lássák világosan, hogy mi az, ami finanszírozhatatlan lesz a következő évben. Mert nem szeptembertől, nem májustól, hanem január 1-jétől csökkennek ezek az összegek. Hogy aztán zárolni kell-e, hogyan utal a Magyar Államkincstár január 1-jétől; az ez évi normatívát utalja-e egytizenketted részben, ahogyan ez történt korábban, hiszen még nincsenek elfogadott költségvetések helyben, vagy a már csökkentettet fogja utalni? - lesz egy kis káosz. Vagy úgy dönt elegánsan, hogy utalja az egytizenkettedet, és majd áprilistól derül ki, hogy nincs annyi pénz, ez legyen már a következő kormány baja, legyint rá? Remélem, nem ezt teszi, mert ez felelőtlen magatartás lenne.
Tehát erre a kormánynak szerintem válaszolnia kell. Azt a választ szeretném látni, hogy nem csökkennek január 1-jétől ezek a normatívák. Ha múlhatatlanul szükséges hozzányúlni, mert csak úgy jönnek ki ezek a fantasztikus egyensúlyi mutatók, akkor ezt szeptemberre tegyék. Nyilván lelkem szerint, szívem szerint egyáltalán a közoktatástól én ilyen radikális mértékben nem vennék el összegeket. Még egyszer az önök által benyújtott táblázat: 63 milliárd 705 millió forinttal csökkenti a közoktatási ágazatban felhasznált pénz mennyiségét az önök tervezete.
(14.10)
Ez azt jelenti, hogy nagyjából szeptembertől a tanórákon kívül, a fizika-, kémia-, biológiaórán kívül semmi mást nem finanszíroz egy fenntartó, ha ezt egyáltalán képes. Minden, amitől az iskola élvezhető, amitől a gyerekek szeretnek odajárni, annak vége, amitől nevelő intézménnyé válik - és nem csak intellektuális szolgáltatóházzá - egy iskola.
Köszönöm a figyelmüket. Jó munkát önöknek! (Taps a Fidesz soraiból.)
