BOTKA LAJOSNÉ
BOTKA LAJOSNÉ
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót. Képviselőtársaim, azzal kezdtem, illetve azt gondolom, ismétlem magamat - el tudják képzelni azt a helyzetet, amikor egy választási évre készülő kormánypárti képviselő egy olyan költségvetés-tervezetet ajánl a parlamentben, ami nem arról szól, hogy még többet, még többet? Ami arról szól, hogy takarékosan, ami arról szól, hogy a realitások figyelembevételével, a jövő, az ország jövőjének az érdekében hozzunk meg sokszor népszerűtlen döntéseket. Nem kívánom magunknak, hogy többször előforduljon, mert ez nyilván nagyon sok, elsősorban a gazdasági válság kérdése. De ha itt tartunk, akkor a felelősségünk nagy. Éppen ezért nagyon-nagyon fontos értéknek tekinteni azt, hogy a költségvetésünk 11 százaléka volt 2009-ben az oktatási ágazat részesedése, és 2010-ben ez 10,9. Ja, hogy csökkent? Többek között a bérköltségeknek köszönhetően, az a bizonyos adó- és járulékcsökkentés, ami pedig egyébként a pedagógusok és az iskolában dolgozó közalkalmazottak esetében - mivel a bérük beleesik abba a sávba - azt fogja jelenteni, hogy január 1-jétől a borítékjukban több lesz a pénz. Emlékszem igazgatóként, hogy hányszor kellett megtanítanom a bruttósítást és az adózást, hogy miért annyi, és hányszor kerültem olyan helyzetbe, hogy ne adjak 50 ezer forint jutalmat, mert egyébként a nagyobb adósávba esve kevesebbet fog kapni. Kérem, adócsökkentés lett és járulékcsökkentés, több pénz marad a borítékban, de kevesebb állami bevétel lehetősége van!
Tehát úgy gondolom, hogy ezekkel a realitásokkal számolni kell akkor, amikor a kívánságlistákat benyújtjuk, és nagyon nagy a felelősségünk, hogy a módosítókban viszont olyan területeket jelöljünk meg, amiket alapvetően fontosnak tartunk, és amiben az állami felelősségvállalásnak a költségvetési sorát nélkülözhetetlennek tartjuk.
Köszönöm szépen.
