KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Soltész Képviselő Úr! Úgy látom, hogy az arcátlanságnak ma már egyszerűen nincs határa az önök padsoraiban, különösen meg önnél. De hát nem csodálkozom rajta, hiszen a vezérük, aki egyébként kihagyja a költségvetési vitát, a Magyar Televízióban azt mondja, hogy talicskával toljuk ki a pénzt, és a haveroknak adjuk az állami vagyont. Az a vezér mondja ezt, akinek a kormánya éppen az én választókörzetemben alcsúti és felcsúti haveroknak pályáztatás nélkül, mutyiban adta oda a herceghalmi kísérleti gazdaság teljes vagyonát. Ez a miniszterelnök megadta az alaphangot önnek.
Beszélt ön a PPP-beruházásokról. Képviselőtársaim a szocialista padsorokban keresik a forrásokat, hogy hogyan lehetne a közoktatásra több pénzt adni, és szembetaláljuk magunkat azzal, hogy 2002 előtt megépült a Művészetek Palotája. Tudja, hogy mekkora teher ez a költségvetésnek? Közel 10 milliárd forint. S akkor ön mondja azt, hogy micsoda terhet rakunk a költségvetésre a PPP-beruházásokkal.
Azt mondja, hogy a svájci indexálást megszüntetjük. Az a képviselő mondja ezt, akinek a kormánya, amikor hatalomra került, azonnal belelépett a nyugdíjasok lelkébe, amikor radikálisan elvonta tőlük a nyugdíjemelést, s ezek után négy évig semmilyen többletpénzt nem adott a nyugdíjasoknak, és megvonta a méltányossági nyugdíjemelést.
Tisztelt Képviselő Úr! Hogy van képe most számon kérni ebben a válságos helyzetben azokat a követeléseket, amelyeknek a töredékét sem lépték meg akkor, amikor helyzetben voltak?! A családi pótlékról már ne is beszéljünk! Az a kormány, amelyik négy éven keresztül befagyasztja a családi pótlékot, és most, amikor hét éven keresztül dinamikusan növekedett a nyugdíjemelés, és a válság következtében egy korrekciót elvégeztünk rajta, de messze többet ér a mai családi pótlék, mint amit önök nyújtottak, akkor ilyen követelésekkel előállni egyszerűen arcátlanság, képviselő úr. (Taps az MSZP soraiban.)
(11.30)
