DR. DRASKOVICS TIBOR
DR. DRASKOVICS TIBOR
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy ebben a szűk szakmai és szakmai baráti körben néhány gondolatot a Ptk. előkészítésével és a döntéssel kapcsolatban elmondjak. Az első szó természetesen a miniszter részéről is a köszöneté. Köszönet mindazoknak, akik kezdeményezték az új Ptk. kidolgozását, és ez egy hosszú-hosszú időre visszanyúló kezdeményezés, és érthető, hogy ez egyszerre jött jogalkalmazói körökből, és egyszerre jött akadémiai, oktatói körökből, és a gyökerek valahova az ELTE Jogtudományi Karának polgári jogi tanszéke környékére nyúlnak vissza a dolog természeténél fogva. Köszönet illeti azokat, akik ébren tartották ezt az ügyet.
Köszönet illeti mindazokat, akik az 1998-ban - és nem '99-ben, itt persze mindnyájan érezzük, az évszámnak van egy pici politikai jelentősége - elindított szakmai munkában részt vettek, azokat, akik a kodifikációs, majd a szerkesztőbizottságban hosszú-hosszú időn keresztül - egyébként egyéb feladataik mellett, erőt, fáradságot nem kímélve - dolgoztak ezen. Köszönet mindenekelőtt természetesen Vékás Lajos professzor úrnak, aki ezt a munkát vezette, de másoknak is, így például Boytha György úrnak, aki megtiszteli a parlamenti vitát jelenlétével (Taps.) és sok mindenki másnak. Említhetném például Sárközy professzort, Petrik Ferencet, Weiss Emília professzor asszonyt, Kisfaludi Andrást, Zlinszky Jánost is és természetesen az ő munkatársaiknak egy széles körét.
(20.00)
Ez a munka elvezetett egy szakértői javaslathoz, egy olyan szakértői javaslathoz, ami a dolog természeténél fogva, már csak az alkotmányos helyzet miatt sem kerülhetett a maga teljességében az Országgyűlés elé, hiszen a törvény előkészítésének és előterjesztésének felelőssége az a mindenkori kormányé. A kormány legjobb tudása szerint véglegezte a szakértői javaslatot, amely egyébként a maga teljességében a közvélemény számára - és ez így helyes - megismerhető, és nyilván a jogi szakmán belül sokféle vitát vagy éppen támogató véleményt kiváltó volt.
A parlamenti vita - úgy gondolom, méltóan a Ptk. fontosságához és súlyához - nem a szokásos mederben zajlott. Emlékszünk rá, több mint egy esztendeje megindult ez a parlamenti vita. Azóta itt a Házban, a bizottságban, de egyébként szélesebb szakértői körben is sok-sok - ahogyan erre Hankó képviselő úr és mások is utaltak - fórumon zajlott ez a vita, és úgy gondolom, ez így van jól. Szerintem a kormány számára nem presztízsveszteség az, hogy az eredetileg benyújtott javaslat most a módosító indítványok nyomán sok ponton és érdemben változott. Azt mutatja, hogy ez egy olyan súlyú ügy, amelyben igen, törekedni kell a szakmai konszenzus minél szélesebb körének megteremtésére, és igen, teljes szakmai konszenzus elérésére a legjobb szándék mellett, és még ha politikai megosztottság nem lenne, akkor sem lehetne törekedni, mert ez el nem érhető.
Az a munkamódszer, amit választottunk, hogy rendre úgynevezett hipotetikus változatokat tettünk közzé, és erről szakértők széles körének véleményét kértük a parlamenti vita során is; de nemcsak őket, hanem a szerkesztőbizottságot is több alkalommal kértük, hogy a parlamenti vita előrehaladásának megfelelően - a beérkezett módosító indítványok együttesét látva - további javaslatokkal, megjegyzésekkel, korrekciós javaslatokkal segítsék ezt a munkát, úgy gondolom, méltó volt a Ptk. fontosságához. Külön szeretném azt megköszönni, hogy a kodifikációs bizottság, a szerkesztőbizottság tagjai még nyár elején értékes javaslatokat tettek. Ezek jó része egyébként a koherenciás módosító indítványokban tükröződik, és miután felkértük őket, még nyár végéig újabb és újabb kiegészítéseket tettek.
Az a bizonyos levél, amelyből Salamon képviselő úr idézett, természetesen ismert előttem is, hiszen hozzám intézte Vékás professzor úr, akitől szintén szerettünk volna még a végleges lezárás előtt javaslatokat, észrevételeket kapni. Ő három konkrét kérdést vetett fel, ezek egyikét a koherenciás módosító javaslatok között egyébként magunk is támogattuk, és amúgy egy sommás, meglehetősen negatív véleményt fogalmazott meg. Sajnálom, mert ha visszatekintünk a polgári jogi törvényalkotás magyarországi történetére, akkor én bíztam benne, hogy most, bár hasonlóan hosszú, de kevésbé zaklatott lesz az új Ptk. elfogadása, mint ahogyan az a XIX. század vége felé meg aztán a XX. század elején több alkalommal is megtörtént. Úgy tűnik, hogy nem sikerült ettől a zaklatottságtól megóvnunk a polgári törvénykönyvet.
Ezzel együtt úgy gondolom: az, amit a szerkesztőbizottság maga elé tűzött és amit a kormány messzemenően támogatott, hogy olyan új polgári törvénykönyvet alkossunk, amely egyszerre teremti meg az egyéni és vállalkozói, más kifejezéssel a polgári autonómia mainál lényegesen szélesebb mozgásterét ott, ahol ennek helye van, és ennek a mainál jóval szélesebb körben van helye, és erőteljesebb állami szabályozást, ha úgy tetszik, kontrollt vezet be ott, például a környezetvédelem vagy például a közszereplők véleménynyilvánítása kapcsán vagy éppen a fogyasztóvédelemben, ott ezt úgy tegyük meg, hogy egyszerre feleljünk meg a XXI. század új kihívásainak. És ezért kell például a lízingről meg a faktoringról szabályokat alkotni.
Komolyan gondolhatja valaki, hogy arról a szerződéstípusról, amelyben a magyar családok milliói kötelezik el magukat hosszú évekre, pont arról nem kell a polgári jogban szabályokat alkotni? Nem is hiszem, hogy ez komolyan képviselhető szakmai álláspont lenne. Szóval, hogy feleljünk meg az új kihívásoknak, és őrizzük meg mindazt, ami a magyar jogi hagyományból, márpedig a polgári jog alkalmazásának nagyon komoly, nemhogy évtizedes, de évszázadokra is visszanyúló hagyományai vannak, úgy gondolom, ennek a kettős feladatnak meglehetős sikerrel tettünk eleget.
Ami a Nyitrai képviselő úr által elmondott konkrét felvetéseket illeti, megmondom őszintén, ezek hallatán én némileg megnyugodtam. Ha a Fidesz-Magyar Polgári Párt úgy látja, hogy mindössze három... (Közbeszólásra:) Vitányi képviselő úr, elnézést kérek. Ha a Fidesz úgy látja, hogy mindössze három probléma van az új Ptk.-val, hogy az egyesületre vonatkozó szabályok nem kerültek bele… - emlékszünk, nem kapta meg a parlamentben a kétharmados többséget az erre vonatkozó módosító indítvány, és én attól tartok, hogy az ellenzék padsoraiból hiányoztak nagyobb arányban a támogató szavazatok.
Ami az ingatlan-nyilvántartás bírósági felülvizsgálatát illeti, a vita nem elvi, hanem nagyon is praktikus természetű. Abban az időrendben, azokat az elmaradásokat figyelembe véve, amivel ma az igazságszolgáltatás működik, szabadna-e az ingatlan-nyilvántartás időszerűségét a bírói kontroll mostani bevezetésével veszélyeztetni? Úgy gondolom, vigyázni kellene azokra az eredményekre, amelyeket az ingatlan-nyilvántartás időszerűségében sikerült az elmúlt években elérni. És ez nem az FVM érdekei előtti elvtelen meghajlás, legfeljebb az FVM által elért eredmények tisztelete és azok iránti aggodalom. És ha az igazságszolgáltatásban, különösen annak az elektronizálásában sikerül érdemben előrehaladni, akkor magam is úgy gondolom, hogy bizonyos körben továbbfejleszthető a bírói kontroll az ingatlan-nyilvántartás felett. Csak zárójelben: ilyen bírói kontroll természetesen a hozott határozatok bíróság előtti megtámadásának formájában ma is rendelkezésre áll.
A zálogjog, lízing, faktoring ügyeire már utaltam. Azt hiszem, hogy komoly jogalkotás nem teheti meg, hogy ezekre a modern szerződéstípusokra nem ad olyan szabályokat, amiktől persze el lehet térni, ha a felek így kívánják, de számukra orientációt, mintegy zsinórmértéket mutatni mindenképpen szükséges.
Nagyon örülök, hogy Hankó Faragó képviselő úr szóba hozta a további jogalkotás szükségességét. Igen, ha jövő héten az Országgyűlés áldását adja ezekre a javaslatokra, akkor előttünk áll a következő nagy munka. Természetesen ez az Igazságügyi Minisztériumban a kormányzati apparátus egészével együttműködve nagy ütemben zajlik, de lezárható csak akkor lesz, ha a Ptk. végleges szövege ismertté válik. Szándékunk az, hogy a zárószavazást követően néhány héten belül a Ház elé terjesztjük nemcsak a Ptk. hatálybalépéséről szóló és egyben a szükséges más törvénymódosítások javát elvégző törvényjavaslatot, hanem több önálló törvényt, ami kapcsolódik az új Ptk.-hoz, így például a hagyatéki eljárásról, a gondnokoltak nyilvántartásáról és néhány más kérdésről szóló törvényjavaslatokat. Így válik teljessé a polgári jog újraszabályozása, és ennek keretében kell majd dönteni arról, hogy az új Ptk. rendelkezései mikortól lépjenek majd hatályba.
És nagyon indokolt az a megjegyzés is, ami arról szól, hogy nem elegendő a jogalkotás, fel kell készülni mindenkinek, ügyésznek, bírónak, ügyvédnek és persze a szélesebb jogkereső közönségnek is az új Ptk. nyújtotta lehetőségekre, általa támasztott követelményekre. Éppen ezért kezdeményezésemre az államreform operatív program keretében a kormány egy 200 millió forintos keretet különített el, támogatandó a bírák, ügyészek, ügyvédek, közjegyzők és más hivatásrendek szervezett felkészítését a polgári jog új szabályaira. Magyarán, nem akarjuk a jogalkalmazást magára hagyni, hogy tessék, itt van az új törvény, lehet olvasgatni, hanem anyagi eszközökkel is szeretnénk az ő meglévő képző intézményeiket segíteni.
(20.10)
S végül engedjék meg, hogy arról a kérdésről szóljak, amit Salamon és Vitányi képviselő urak oly nagy hevességgel vetettek fel: indokolt-e, célszerű-e, elfogadható-e a koherenciás módosító javaslatok ilyen nagy száma? Hozzáteszem, ha arányt számolunk a polgári törvénykönyv javaslatának paragrafusszáma és a koherenciás módosító javaslatok között, ez az arány nem lényegesen nagyobb, mint más törvények esetében időnként előfordul, de természetesen ez önmagában nem egy tartalmi érv.
Nekem az a hasonlat jutott eszembe, hogy ha a polgári törvénykönyv tervezetét egy gömbnek képzeljük el, akkor, miután ez egy hihetetlenül terjedelmes gömb az átfogott életviszonyok borzasztó széles köre és emiatt a szabályok terjedelmessége okán, a felület, amin ez a gömb érintkezik a jogrendszer más területeivel, szintén nagyságrendekkel nagyobb, mint bármely más törvényjavaslat esetében ez szokás volt.
Így, gondolom, érthető, hogy annak a koherenciának a megteremtése érdekében, ami egyszerre jelenti a törvényjavaslaton belüli valamennyi részlet finom összhangját, és Vékás professzor nemegyszer és nagy hangsúllyal kérte számon és vetette a szemünkre ennek a belső összhangnak a szerinte - és sok tekintetben igaza volt - nem teljes hiányát, ezt meg kellett teremteni, és ezt bizony csak a módosító indítványok elfogadása után lehetett megtenni. (Sic!) Hasonlóképpen a jogrendszer más területeivel való összhang is hihetetlen nagy, aprólékos munkát igényelt, arról nem is beszélve, hogy a módosító indítványok elfogadása óta született olyan törvényalkotás - például a bejegyzett élettársakról szóló törvény -, ami érdemben érintette az új polgári törvénykönyv tervezetének néhány, egyébként nagyon fontos rendelkezését.
Hogy nem csak én vagy az Igazságügyi Minisztérium munkatársai gondolták ezt így, például Rétvári Bence képviselő úrtól nagyon sok olyan javaslatot kaptunk, ami apró, ha úgy teszik, pontocska-vesszőcske mélységig segítette ezt a bizonyos összhangot megteremteni. Használtuk is a benyújtott indítványban ezeknek a javaslatoknak a jó részét.
Szóval én úgy gondolom, a Ptk. fontosságát, nagyságrendjét látva nem szomorkodni és felháborodni kellene a koherenciás módosító javaslatok ilyen széles körén, hanem értékelni a kormánynak azt a szándékát, hogy a külső-belső összhangot a legapróbb részletekig szeretnénk megteremteni, és természetesen, ha ebben van vitatandó részlet - és könnyen elképzelhető, hogy van -, akkor jó lett volna arról vitába bocsátkozni. Én magam boldogan kifejtettem volna ezeket az érveket Salamon és Vitányi képviselő uraknak, de nagy szomorúságomra ők nem voltak kíváncsiak az ellenérvekre.
Még egyszer nagy tisztelettel megköszönöm az Országgyűlésnek azt a hosszú-hosszú, érdemi és alapos, a polgári jog megújításának nagy feladatához méltó vitát, ahogyan ezt az ügyet kezelte. Köszönöm még egyszer azoknak, akik az előkészítésben részt vesznek, és az Országgyűlés fórumán is szeretném az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium munkatársainak megköszönni - ahogyan ezt képviselő asszony az előbb mondta - a valóban évtizedes előkészítő munkát. Én bízom benne, hogy ha jövő héten az Országgyűlés elfogadja ezt a javaslatot, akkor új és előremutató korszak kezdődik a magyar polgári jog fejlődésében. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
