KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A házi segítségnyújtás az egyik legalapvetőbb szociális szolgáltatás, amit az önkormányzatoknak '93 óta minden településen kötelezően biztosítani kell. Azt gondolom, ezzel minden képviselő és önkormányzati funkcióban lévő kollégánk tisztában van. A helyzet azonban az, hogy 15 évvel a szociális törvény hatálybalépése után a települések alig 70 százaléka szervezte meg a rászorulók számára ezt a szolgáltatást, országosan mindössze 40 ezer személy számára. Ehhez képest a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, amely nem rendszeres gondozást jelent, csak vészhelyzet esetén riasztja a segítséget, olyan mértékben növekedett az elmúlt évek folyamán, amelynek eredményeként a kihelyezett jelzőkészülékek száma 2004 és 2008 között 3 ezerről 55 ezerre nőtt. Hangsúlyozom, 3 ezerről 55 ezerre nőtt.
A működéshez igényelt állami támogatás a 2006. évi 825 millió forintról 2009-re már 1 milliárd forint fölé emelkedett. Véleményem szerint a szolgáltatás ilyen mértékű mennyiségi növekedése, amellett, hogy természetesen hozzájárul a prevencióhoz, csak akkor finanszírozható a jövőben és csak akkor járul hozzá a minőség emeléséhez, ha a jelzőrendszeres ellátás a házi gondozók biztosításának megszervezésével történik.
A munkahelyek megszűnésére vonatkozóan az a válaszom, hogy soha nem volt jogszabályi előírás, hogy a készenléti rendszer fenntartásához főállású munkavállalókat kell alkalmazni. A munka törvénykönyvében szabályozott munkaidőkeretek betartásával lehetőség van egyéb foglalkoztatási formában is megoldani a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás működtetését. Elsősorban a fenntartó döntése, hogy felfejleszti a házi segítségnyújtást a jogszabályban előírt szintre, és ezzel munkahelyeket teremt, vagy a jelzőkészülékek számát csökkentve megszünteti a készenléti rendszerben dolgozók foglalkoztatását.
Köszönöm szépen.
