DR. SZÉKELY TAMÁS
DR. SZÉKELY TAMÁS
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Csak a történeti hűség kedvéért szeretném megjegyezni, hogy az egészségügyi dolgozók 50 százalékos béremelését 2002-ben az MSZP vezette kormány végezte el, ezt megelőzően soha nem volt bérrendezés az egészségügyben.
(15.50)
Aztán szeretném azt is elmondani az ön szavai alapján, hogy nagyon érdekes, hogy 3-4 ezer dollárt fizetnek az USA-ban egy ápolónőnek, s közben 670 ezer üres állás van. Ez azt jelenti, hogy ott sem feltétlenül van kolbászból a kerítés. Aztán azt is szeretném elmondani, hogy ha már az USA-béreket hasonlítjuk össze a magyar bérekkel, akkor ma Magyarországon az átlagos bér 217 ezer forint, szemben az ön által említett USA-bérekkel. Úgy gondolom, hogy akkor teljes a kép, ha ezeket a kérdéseket elmondjuk.
Szeretném azt is elmondani, hogy az a minimumfeltétel-rendelet, amiről ön úgy beszélt, hogy ki van bocsátva, nincs kibocsátva, éppen egyeztetése zajlik. Egyébként az abban szereplő létszámadatokat részben a szakmai kollégiumok - ideértve az Ápolási Szakmai Kollégiumot -, a Szakdolgozói Kamara állította össze, és tette ezt a javaslatot, és ebben a javaslatban egyébként totális konszenzus volt. Az összes szakma képviselője, az Ápolási Szakmai Kollégium, a kórházi dolgozók, illetve az EGVE és a Kórházszövetség részéről. Úgy gondolom, hogy ha a képviselő úr mindezt negligálja, akkor ön valami olyan tudás birtokában lehet, ami az összes említett szervezet birtokában nincsen.
Azt is szeretném elmondani ezzel kapcsolatban, hogy miután az ÁNTSZ végzett egy felmérést, hogy jelen pillanatban milyen az egészségügyi szakdolgozói helyzet az egészségügyben, arra a megállapításra tudok csak jutni, hogy természetesen teljesíteni tudják az intézmények, sőt úgy gondolom, hogy a gyógyítás minősége érdekében igenis meg kell határozni azt a minimális létszámot, amit ahhoz kell teljesíteni, hogy egyáltalán gyógyító ellátásokat nyújthasson egy intézet.
Azt a megjegyzését, hogy újabb kivonás történt az egészségügyi ágazatból, kénytelen vagyok visszautasítani. Egyrészt számszakilag, nominálértékben könnyen belátható, hogy a 719 milliárd egész biztosan több, mint a 714 milliárd. Ha pedig reálértéktartásról beszélünk, akkor nem szabad elfelejteni, hogy az egészségügyi járulék mértéke csökkenéséből az egészségügyi intézményeknek kiadási oldalon körülbelül 25 milliárd forintos kiadási maradványuk keletkezik; az áfanövekedés hatása körülbelül 12 milliárd forint. Ennek a differenciája, valamint az 5 milliárd forint nyilvánvalóan reálértéktartást eredményezhet.
Arra a felvetésére, hogy lemondok vagy nem mondok le, ez az állítás úgy hangzott el, hogy ha Bajnai miniszterelnök-jelölt úr egyáltalán felkér engem, én csak akkor vállalom, ha további pénzkivonás nem történik az egészségügyből. Akkor már túl voltunk azon a döntésen, hogy a 30 milliárdot kivonják az egészségügyből, azóta újabb pénzkivonás nem történt az egészségügyből, így nincs okom lemondani.
Egyebekben pedig, miután említette a képviselő úr, hogy rengeteg ígéretemet megszegtem, tegye meg, hogy egyet elmond, amit valóban állítottam, nem újságból értesült róla, és valóban nem teljesítettem.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
