GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hankiss Elemér “Haláltánc vagy társadalmi reformok?” címmel idén áprilisban közzétett írásában arról ír, hogy Magyarországon ma nem pusztán a gazdaság, hanem a társadalom egésze van súlyos válságban.
(14.50)
Megfogalmazása szerint szinte minden porcikájában rosszul működik az ország, akadozik a gazdasági és a politikai gépezet, szétzilálódóban van a társadalmi rend, súlyos zavarokkal küzd a mindennapi magatartás-kultúra. A lehetségesnél és az elvárhatónál rosszabbul működnek intézményeink, közszolgáltatásaink, akadozik a politikai rendszer, a felelős kormányzás elve nem érvényesül kellőképpen. Zéróösszegű játszmák zajlanak, mert a politikai szereplők kompromisszumra és együttműködésre képtelenek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tudható, hogy az elmúlt években a társadalmi egyenlőtlenségek növekedtek, a kirekesztés mechanizmusai egyre erősebben hatnak a legkisebb iskolától a legátfogóbb makrostruktúráig. Sokan a legszegényebbeket, legelesettebbeket teszik felelőssé nemcsak saját sorsukért, hanem az egész társadalom bajaiért. Ez annak a jele, hogy a magyar társadalom tagjaiban megrendült az egymás iránti szolidaritás. Szomorú igazság, hogy ma annak van zajos sikere a politikai életben, aki intoleráns, aki bűnbakokat mutat fel, aki a verbális brutalitástól sem riad vissza. A megidézett társadalmi folyamatok termelik ki a nem verbális erőszakot.
Hét évvel ezelőtt nem gondoltuk, hogy 2008-2009-ben rasszista indítékú sorozatgyilkosság rázza meg az országot, hogy olyan emberek, akik a legkiszolgáltatottabb polgárai Magyarországnak, nem segítséget, a felzárkózás esélyét vagy tartós munkalehetőséget kapnak majd, hanem Molotov-koktéloktól, gyilkos golyóktól kell tartaniuk.
Közös szégyenünk, tisztelt képviselőtársaim, hogy ide jutottunk. Nem a felelősség szétterítésének okából mondom ezt, hanem meggyőződéssel állítom, hogy a felelősség alól nem vonhatják ki magukat a rendszerváltást követő politikai élet meghatározó szereplői, pártállástól függetlenül. Szégyene ez a nyíltan gyűlöletet keltő politikai erőknek, bátorítóiknak, a velük rokonszenvezőknek. Szégyene a félresiklott jogalkalmazói gyakorlatnak, szégyene az alkotmányos normáink szétverésére játszó csoportok felszámolására hivatott köztestületeinknek, intézményeinknek. Szégyene azoknak is, akik csak ijesztgetni tudnak ezekkel az erőkkel, de nem tesznek ellenük, vagy ha tenni is próbálnak, akkor képtelenek a rendelkezésre álló államigazgatási, nyomozati szerveket megfelelő színvonalon irányítani, vezetni, együttműködésre bírni, miközben az együttműködés szó szerint életbe vágó fontosságú lenne. Úgy tűnik, hogy miközben az állam még mindig túl nagy és túl drága, aközben riasztóan gyenge, és képtelennek látszik önmaga és alkotmányos értékeink megvédésére.
Bár a klasszikus nyomozás a sorozatgyilkosság elkövetőinek felderítése során eredményt hozott, az elmúlt napokban nyilvánvalóvá vált (Zaj. - Az elnök csenget.), hogy a szégyenteljes bűncselekmény felderítési munkájában a Nemzetbiztonsági Hivatal súlyos hibákat követett el a sorozatgyilkosságok előtt és alatt. Az áldozatokat az életbe visszahozni már nem lehet, de van mit tanulni a védhetetlen hibákból. A mulasztások, kötelezettségszegések teljes körű feltárása, valamint a felelősség megállapítása nem zárult le.
Az általam kezdeményezett, törvényi felhatalmazás alapján erős jogosítványokra épülő, ténymegállapító vizsgálat célja és értelme a hasonló skandalumok, illetve a szolgálatokat megszégyenítő hibák elkerülése. Ennek a vizsgálatnak a tisztességes végigvitele az áldozatokkal és valamennyi potenciális áldozattal szemben kötelességünk, a veszély ugyanis nem múlt el. A veszélyforrás az országban egyre kézzelfoghatóbb módon, egyre szervezettebb formában van jelen. Ahová többéves mulasztások, meg nem született vagy éppen kétes értékű döntések miatt jutottunk, azt nem lehet egyszerűen a rasszisták és az antirasszisták, nácik és balszéli antifasiszták küzdelme dimenziójában értelmezni.
Nem az a kérdés, hogy a két nagy párt, a Fidesz és az MSZP hatalmi harcában ki nyer többet az ügyön, hanem az, hogy van-e kellő elszánás a parlamenti pártokban, sőt megvan-e még a készség és a képesség valamennyi felelős politikai közéleti szereplőben, közintézményeinkben, köztestületeinkben a palackból kiszabadult szellem visszagyömöszölésére.
A napokban sokak számára meglepetéshírként hatott a Junge Welt című német lap beszámolója arról, hogy Magyarország a náci eszmék hívei számára kiképzőtáborokat működtet, illetve Magyarországon ilyenek működhetnek. Ennek kapcsán arról tájékoztatta a nyilvánosságot szeptember 8-án a Nemzeti Nyomozó Iroda szóvivője, hogy adatgyűjtésbe kezdtek, de nem indult még nyomozás, csupán a médiában megjelent hírek igazságtartalmát vizsgálják, ellenőrzik. Amennyiben bűncselekmény nyomaira bukkannak, természetesen nyomozást rendelnek majd el. A szóvivő hozzátette, hogy egyelőre nem kaptak bejelentést senkitől, miközben én ebben az évben május 12-én ugyanebben a témában szót emeltem. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr, illetve Igazságügyi és Rendészeti Miniszter Úr! Arra szeretném biztatni önöket, hogy tegyenek meg végre jogalkalmazói felelősséggel ebben az ügyben mindent. (Az elnök ismét csenget.) Arra szeretném önöket biztatni, hogy legyen párbeszéd a Nemzetbiztonsági Hivatal működésének helyretétele, rendbetétele tekintetében ellenzék és kormánypártok között a patkó mindkét oldalán.
Köszönöm. (Taps az SZDSZ soraiban.)
