VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy figyelemmel követtem én magam is a miniszterelnök úr napirend előtti hozzászólását. Meg kell mondanom, azért van abban valami bájos, amikor az beszél sikeres válságkezelésről, aki annak idején képtelen volt felismerni, hogy milyen jellegű és milyen méretű világgazdasági válság küszöbén áll az ország.
Hadd idézzem ennek bizonyítására azt a két nyilatkozatot, amit Bajnai miniszterelnök úr tett. 2008. szeptember 29-én ezt mondja egy gazdasági napilapnak:
(14.30)
“A krízis nem terjed át hozzánk, sem az ingatlanpiacon, sem a tőzsdén nem várható hasonló jelenség.” Tudjuk jól, hogy 54 százalékkal estek az árfolyamok a tőzsdén a válságot követően.
Majd aztán itt a parlamentben megismétli ezeket a mondatait, hogy nem tévedésről van szó, csak hogy biztosak legyünk benne. Idézem szó szerint a jegyzőkönyvből: “Magyarország szempontjából megnyugtató hír az, hogy az elmúlt két év erőfeszítése és sokszor áldozatai eredményeként Magyarország ma stabil, és biztonsággal tekinthet a nehezebb nemzetközi gazdasági viszonyok elé.” Eddig sajnos az idézet, amely azt mutatja, hogy a miniszter úr annak idején gazdasági miniszterként nem teljesen volt képben abban a tekintetben, hogy milyen jellegű válság elé is néz az ország. Arról már nem is akarok külön beszélni, miniszterelnök úr, hogy Magyarország nem 2008-ban került válságba, hanem már 2006-tól öt év óta permanens, tartós válságban van az ország. Ebben nyilván önnek is megvolt a maga szerepe.
Én most azonban nem erről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy mit is kínálnak önök Magyarország számára 2009 őszén, milyen kitörési pontokat jelölnének meg, vagy mit szeretnének egyáltalán 2010-ben egy költségvetés alkotórészeként viszontlátni. Miközben a miniszterelnök úr arról beszélt, hogy mennyire jól állunk, rekordmélységben van a magyar gazdaság. Olyan zuhanást élünk át, amelyre a rendszerváltozás óta nem volt példa.
Itt elhangzottak már számok, több mint 7 százalékos gazdasági visszaesés, 10 százalék fölötti munkanélküliség, a reálbérek több mint 2 százalékos csökkenése, amit az emberek, a dolgozók megéreznek, és a nyugdíjasok sem jártak rosszul (Sic!), hiszen a nyugdíjas-infláció sokkal magasabb, mint a mindenkit érintő átlagos infláció. Azt is mondhatnánk, hogy ugyanazt tapasztaljuk, mint 2005-2006-ban. Emlékezzünk vissza, a miniszterelnök úr is sokszor hivatkozott egy közmunkaprogramra, hogy mennyire sikeres.
Emlékeink vannak még, hogy volt egy olyan közmunkaprogram, amely 2005. november 15-én indult el, és 2006. május 15-ig tartott. Pusztán azt a célt szolgálta, hogy a választási kampányt megelőzően az MSZP akkori politikusainak legyen mire hivatkozniuk. Ma mintha ugyanez köszönne vissza. Herczog miniszter úr elégedetten dől hátra a székében, gondolja a miniszterelnök, most megdicsérte ezt a programot, holott azt látjuk, miniszter úr, hogy ennek a programnak semmiféle kifutása nincs a jövőre. A szociális segély egy részét átforgatták közmunkára, megnövelték körülbelül 40-50 ezerrel a regisztrált statisztikai munkavállalók számát, de egyébként a munkanélküliségi ráta 10 százalék fölött lesz év végére, és olyan szintet ér el, még egyszer hangsúlyozom, amit az elmúlt 20 évben nem tapasztaltunk meg. A miniszterelnök úr többször hivatkozik erre az ominózus építőipari teljesítményre.
Tisztelt képviselőtársaim, kicsit furcsa helyzetben vagyunk, mert ennek a kiugró számnak - a statisztikával foglalkozók nagyon jól tudták - két alapvető oka van, az, hogy a magyar építőipar már 2008 júniusában, júliusában is drámai visszaesésen, drámai lejtőn volt. 2008 júniusában 7,5 százalékkal esett vissza az építőipar teljesítménye, tehát a bázis igen-igen alacsonyra került, másrészt pedig önök voltak azok, tisztelt kormánypárti képviselők, akik az áfa összegét 20-ról 25 százalékra megemelték. Ezért nagyon sok beruházónak megérte korábban elindítani az építőipari beruházását, nehogy a 25 százalékos áfával kerüljön majd sor a végső elszámolásra. Nos, ezekre büszke a miniszterelnök úr, ezeket hozta fel mint a válságkezelés első eredményei.
És mit ígérnek önök 2010-re? Megszorító lépéseket. Azt ígérik, hogy elvonnak az önkormányzatoktól, elvonnak a közösségi közlekedéstől, elvonnak a szociális támogatásokból, vagyis ugyanazt ígérik, amit 2006 szeptemberében - amikor kiderült, hogy hazudtak reggel, éjjel meg este - elkövettek a magyar lakossággal szemben. Azt kell tehát mondanunk, Navracsics Tibor már utalt rá, hogy semmiféle érdemi intézkedést a 2010-es költségvetésben eddig nem találtunk, olyat, amely munkahelyeket teremtene, stabil munkahelyeket. Nem látunk arra vonatkozóan elképzeléseket, hogy hogyan fog a magyar gazdaság egy tartós növekedési pályára kerülni. Nem érezzük azt sem, hogy a kormány komolyan foglalkozna az államadósság növekedésével, a garanciavállalással és egyáltalán az emberek mindennapjait érintő kérdésekkel.
Összefoglalva tehát: ha Bajnai miniszterelnök úr úgy fogalmazott a hét végén (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy még nem múlt el a veszély, ezt meg tudom erősíteni. Amíg ez az MSZP-SZDSZ-kormány van, és amíg Bajnai Gordonnak hívják a miniszterelnököt...
