DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Nagy Zoltán Elnök Úr! Az országgyűlési képviselők, kivált a gazdasággal foglalkozó képviselők számára mindig tanulságokkal teli a Versenyhivatal tevékenységének vizsgálata, még akkor is, ha ezt egy jelentésből, egy beszámolóból szerzett ismeretek útján tudjuk hasznosítani vagy éppenséggel részleteiben vizsgálni.
Ezért is fontos az, hogy az intézmények - itt jelesül az egyes szakmai bizottságok és a Gazdasági Versenyhivatal - közötti, illetve az időről időre ismétlődő személyes találkozásokon túlmenően ezeket a jelentéseket, éves beszámolókat alapvetően áttanulmányozzuk, megvitassuk és abból a konzekvenciákat levonjuk. Különösen fontos ez olyan időszakban, amikor az amúgy is nehéz helyzetben lévő magyar gazdaságot elérték a világgazdasági válság első hullámai.
A hazai válság következtében a nehéz helyzetben lévő hazai vállalkozásoknak váratlanul szűkülő kereslettel, értékesítési nehézségekkel és ezzel párosultan hitelezési problémákkal is szembe kellett és sajnos a mai napon is szembe kell nézni. Mindezt természetesen úgy, hogy az egyes ágazatokban a piaci szereplők versenyképessége jóval alacsonyabb a lehetségesnél.
Bármennyire nehéz is a helyzet, nem feledhetjük, hogy a piacgazdaság lényege a piaci szereplők közötti verseny. A verseny, a tisztességes verseny az, ami egyszerre ösztönöz a hatékonyság növelésére, a minőség javítására, az árak csökkentésére. Sajnos ismert tény, hogy kiélezett helyzetben a versengő felek némelyike hajlandó minden lehetséges eszközt igénybe venni annak érdekében, hogy előnyösebb pozícióba kerüljön versenytársával szemben.
(14.00)
Ezek akadályozzák a tisztességes versenyt. Az Országgyűlés, ahogy Göndör képviselőtársamtól is hallhattuk, ezért alkotta meg 1990-ben az első versenytörvényt; azért hozta létre a versenyjogi szabályok betartása felett őrködő, az Országgyűlés hatáskörében tevékenykedő Gazdasági Versenyhivatalt, hogy gátat vessen a versenyt korlátozni kívánó törekvéseknek.
Ám a Versenyhivatalnak csupán az egyik feladata az, hogy a közérdek védelmében érvényt szerezzen a hatáskörébe tartozó versenyjogi rendelkezéseknek. Másik, legalább ilyen fontos feladata, hogy ahol verseny nem lehetséges, ott beavatkozásaival megteremtse a szabályozottabb teret, és elősegítse a hivatott állami szabályozás kialakítását.
A hivatal a felállítása óta eltelt csaknem két évtized alatt bebizonyította, hogy ezeket a feladatait magas szakmai tudással látva el, jelentős mértékben képes befolyásolni a piaci szereplők magatartását, és képes hathatós lépéseket is tenni a tisztességes verseny fenntartásáért hazánkban. A Versenyhivatal a jogalkotóknak folyamatos visszajelzéseket is küld tapasztalatairól, amivel szakmai iránymutatást nyújt az Országgyűlésnek, így valamennyiünk jogalkotói munkájához.
A hivatal 2008. évi tevékenységéről szóló jelentésből egyértelműen látható, hogy feladatait továbbra is aktívan látja el. Ez a korábbi évekhez mérve valamivel kevesebb eljárásban jelentkezett ugyan, hiszen az eljárások száma alapvetően csökkent, azonban ez még mindig nagynak tekinthető. Ezen eljárások egy meghatározó része, körülbelül egyharmada antitrösztügy, vagyis a verseny korlátozásával, illetve a korlátozott versenyhez kötődő visszaéléssel kapcsolatos eljárás, valamint fúziókontroll. Ennél valamivel több határozat született a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásával kapcsolatban.
A versenyfelügyeleti beavatkozásokról elmondható, hogy bár 2008-ban mind a számuk, mind az arányuk csökkent 2007-hez képest, aki a hazai piac mozgását figyeli, sajnos joggal állapíthatja meg, hogy mindez nem a helyzet valamiféle alapvető javulását jelenti.
2008-ban 41 esetben bírságolt a hivatal, összesen több mint 700 millió forint értékben. Ez az összeg lényegesen elmaradt a megelőző év 2,4 milliárd forintjához képest. Ám ez csak részben lehet meglepő, hiszen tudjuk, hogy az ügyek egy részét a naptári év lezárásával nem lehet lezárni, azok áthúzódnak, részben pedig, éppen az ügyek egyediségéből fakadóan, évről évre változik a visszatartó erőt jelentő szankciók alkalmazása, illetve a bírság összege, valamint más, elsősorban kommunikációs pótfeladat kitűzése az érintett társaságok felé.
Ez abból is látszik, amit Nagy Zoltán elnök úr expozéjában is előadott, hogy ebben az évben mindeddig körülbelül 3,7 milliárd forint összegű bírságot szabott ki a hivatal. A képet árnyalja - egy fél mondatban már említettem is -, hogy az ügyek egy része az eljárás alá vontak kötelezettségvállalásával zárult. Ezen esetekben a bírság helyett kötelezettségvállalásról szóló megállapodás jött létre a hivatal és az erőfölényben lévő, versenykorlátozó megállapodást kötött vagy éppen a fogyasztót megtévesztő piaci szereplő között, amelynek keretében a piaci szereplő kötelezettséget vállalt arra, hogy magatartását összhangba hozza a versenyjogi előírásokkal, a jogtalan előnyből szerzett többlethasznot pedig visszatéríti ügyfeleinek.
A tavaly lezárult versenyfelügyeleti eljárásokban az előző éveknél szélesebb körben alkalmazott a Gazdasági Versenyhivatal a bírság kiszabásán kívüli szankciókat. Számos esetben megtiltotta a jogsértő magatartás továbbfolytatását, a jogsértés megállapításával együtt az eljárás alá vontak számára járulékos, elsősorban tájékoztatási kötelezettségek teljesítését írta elő, amelyek több esetben olyan többletinformációs kampányok megszervezését is jelentették, ami a vállalkozások és a fogyasztók közötti információs aszimmetria csökkentését volt hivatva biztosítani. Hiszen valamennyien tudjuk, hogy nem a fogyasztók reklámjai töltik be az eladói tereket, nem azok jelennek meg a kerítéseken, a stadionok falain vagy éppen a hirdetőtáblán, hanem elsősorban, sajnos meghatározóbban a terméket előállító és forgalomba hozó társaságok reklámjai.
Számos tanulmányt, elemzést is készített éves munkája során a Versenyhivatal, amelyek megállapításai fontosak. Számos esetben egyenesen nélkülözhetetlenek voltak a szakterületi verseny sajátosságainak megismeréséhez és az ezzel kapcsolatos jogalkotói munkánkhoz.
Ezek közül két területet szeretnék kiemelni, az agrárgazdasággal és az energiaiparral kapcsolatos tanulmányokat és megállapításokat. Az agrárgazdaságra vonatkozó megjegyzéseket meghatározóan két előttem felszólaló kollégánktól, de jelesül Font Sándor képviselőtársamtól az imént nagy részletességgel hallhattuk, azonban néhány gondolatot majd a későbbiekben ehhez én is szeretnék hozzátenni.
A másik, amelyről mind a bizottsági vélemény elmondása során, mind az MSZP vezérszónoklata során Göndör képviselőtársam már tett említést, ez a villamosenergia-termelést és -szolgáltatást érintő versenyhivatali tárgyalások és tanulmányok, amelyek szintén nagyon fontosak számunkra. Nagyon sok esetben sok olyan részletre hívták fel a figyelmet, amelyek számunkra elsikkadtak, azonban mi úgy ítéljük meg a gazdasági bizottságban, hogy vannak olyan részei, amelyek igen komoly vitára adnak okot.
A következőkben ezeket a vitákat szeretnénk egy kicsit ki is élezni, mert mi úgy véljük, hogy szükséges a nemzeti energetikai társaság működésének fenntartása, sőt megerősítése, és a korlátozásmentes piac helyett ezen a területen az ellenőrzött verseny kialakítására van szükség. Ahogy már több képviselőtársam is említette előttem, úgy ítéljük meg, hogy az államnak igen fontos szerepe van ezen a területen a szabályozás betartásában.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Versenyhivatal 2008. évi tevékenységéről szóló beszámoló kapcsán három területre részletesebben is szeretnék kitérni, mert úgy látom, itt az eddigieknél lényegesen aktívabban kellene fellépnie a versenyhatóságnak.
Az első a kartellek ügye. 2008-ban mindössze hat érdemi ügyzáró versenyhivatali döntés született versenykorlátozó megállapodásokkal kapcsolatban. Öt esetben került sor beavatkozásra, három esetben a jogszerűtlen megállapodás megtiltásával, míg két esetben kötelezettségvállalással zárult az eljárás. Jóllehet a Versenyhivatal gyakorlatában továbbra is kiemelt ügycsoportot képeznek ezek a legkeményebb tiltott és titkolt, versenykorlátozást megvalósító összejátszások, tavaly az ilyen jellegű jogsértések gyanúja miatt indult, illetve lezárult eljárások száma mégis elmaradt a korábbi évektől.
(Gulyás József elfoglalja a jegyzői széket.)
Ugyancsak jelentős mértékben visszaesett a kartellezőkre kiszabott bírság összege is. Ez még akkor is így van, ha tudom, hogy ez év februárjában 2 milliárd 900 millió forint összegű bírság kiszabására került sor a Heves megyei közbeszerzéses, körbenyeréses láncolatban elkövetett sok, relatíve kis összegű közbeszerzést magába foglaló kartellügyben.
A csökkenés hátterében a beszámoló szerint az áll, hogy a korábbi években lefolytatott sikeres antitrösztvizsgálatok óvatosabbá tették a vállalkozásokat. Mindazonáltal 2008-ban és 2009-ben is számos kartellgyanús ügy került a közvélemény érdeklődésének középpontjába, amelyekből ugyancsak világosan látható, hogy a versenykorlátozó megállapodásokat továbbra sem sikerült felszámolni.
(14.10)
A mindennapi életben piacfelosztásról, kvótameghatározásról, a pályáztatásokat érintő ajánlattevők közötti összejátszásról, a közbeszerzési törvény kijátszásáról sokkal több rossz hírt hallhattunk, olvashattunk, mint ahány eljárást ténylegesen megtapasztaltunk. Talán joggal vetődik föl egy olyan érzés, hogy sokkal több eljárásnak kellett volna végbemennie és eredménnyel zárulnia az elmúlt időszakban. És különösképpen igaz ez egy gazdasági válsággal terhelt időszakban, amikor az országnak és a vállalkozásoknak a költségvetésben biztosított minden fillérre szüksége van. Megítélésem szerint leginkább a közbeszerzési eljárások körüli közpénzek megszerzésére szervezett kartellekkel szemben kellene sokkal, de sokkal szigorúbban eljárni, hiszen ezek az amúgy is szűkös állami források megcsapolásával károsítják az összes magyar adózó állampolgárt.
A frakciószövetségünk nevében innen is kérem a Versenyhivatalt, hogy az eddigieknél is nagyobb odafigyeléssel és nagyobb határozottsággal igyekezzék felderíteni és felszámolni a versenykorlátozó megállapodásokat, és szenteljen különösen nagy figyelmet annak, hogy a közbeszerzési eljárások minél jobban mentesek legyenek a kartelltevékenységektől.
Tisztelt Képviselőtársaim! A válság kapcsán ejtenék szót a második rendkívül fontos területről, amelyet akár első helyre is sorolhattam volna, a pénzügyi piacok működéséről. A Versenyhivatal beszámolója egyértelműen jelzi, hogy a pénzügyi hitelezési piacon a tavalyi év meghatározó eseménye az amerikai másodrendű jelzáloghitel piaci válsága. Szerencsére az ingatlanhitelekből származtatott értékpapír-piaci problémák korlátozottabban érintették a magyar bankszektort, mint azt első látásra remélni lehetett. A válság közvetett hatásai mégis számos negatívumot eredményeztek a hazai piacokon is.
Nemzeti fizetőeszközünk, a forint árfolyama leértékelődött, a gazdaság a korábbinál jóval, de jóval drágábban jutott hozzá a forrásokhoz. A pénzügyi veszteségek és az emelkedő forrásköltségek miatt a bankok elkezdték szigorítani mind a lakossági, mind a vállalati szektor hitelfelvételét. A költségnövekedést a piaci versenytől függően részben vagy egészben az ügyfelekre hárították, és sajnos hárítják át ma is. A banki ügyfelek így egyre nehezebben és drágábban juthatnak hitelekhez. A válság hatására a hitelintézetek a negyedik negyedévben már tömegesen módosították a már akkorra felvett hitelek feltételeit is. Bár szavakban a fogyasztói terhek könnyítését ígérték, sajnos nem egy esetben a terhek növekedése volt megfigyelhető. A következő napirendi pont keretében majd erről részletesebben is fogunk beszélni.
Viszont meg kell említeni, és tisztelt képviselőtársaim figyelmét erre külön föl kell hívni, hogy a Versenyhivatal volt az egyik kezdeményezője annak, hogy vizsgáljuk meg az egyoldalú szerződésmódosításokat, és próbáljunk annak gátat szabni törvényi szabályozás útján is. Szeretném tisztelt képviselőtársaimat ezzel kapcsolatban emlékeztetni, hogy ez év februárjában a Versenyhivatal elnöke minden képviselőtársamat levélben kereste meg a bankok egyoldalú szerződésmódosítási lehetőségének drasztikus visszaszorítása érdekében. Hiszen a gyakorlatilag korlát nélküli egyoldalú szerződésmódosítási banki gyakorlat teljesen kiszolgáltatottá tette a fogyasztót a hitelintézeti termékek árazásának és feltételeinek átláthatósága, kiszámíthatósága és ellenőrizhetősége szempontjából. Ennek következtében egy kedvezőnek tűnő szerződés a fogyasztó számára rendkívül kedvezőtlenné alakulhatott a törlesztési ciklus során, nem egy esetben fölmondták a hitelt, sőt ugye, mint láthattuk ebben az évben, már megindult a gépkocsik, illetve a lakások - és ez az utóbbi a szomorú - elárverezése is. A probléma megoldására több kísérlet is történt, amiben több hatóság is részt vett, de a helyzet eddig alapvetően nem változott.
Arra is szeretném emlékeztetni a tisztelt képviselőtársaimat, hogy erre a szomorú következtetésre jutott a Versenyhivatal véglegesen lezárt, a bankváltással kapcsolatos piaci folyamatok megismerése céljából indított ágazati vizsgálata is. A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a bankok csökkenő versenynyomással szembesülnek, vagyis a fogyasztókkal szembeni mozgásterük megnő, hitelkihelyezésük hozama nem arányos kockázatvállalásuk mértékével. Ennek megakadályozására született az egyoldalú szerződésmódosítások megakadályozását célzó törvény, aminek végrehajtását a kormány felfüggesztette, és most a pénzintézetek készítettek etikai kódexet saját maguk megregulázására. Úgy gondolom, ez önmagában kevés és nem is elégséges. Ezért azt is le kell szögeznünk, hogy a Versenyhivatal e területen végzett hatékonyabb munkájára, amit innen is kérünk, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete feladatainak és jogosítványainak újrafogalmazása érdekében is elengedhetetlenül szükség van.
Tisztelt Ház! Mint említettem, ugyancsak problémákkal terhelt a mezőgazdasági termelők és felvásárlók, valamint a nagyméretű kiskereskedelmi láncok és beszállítók viszonya. Ez az a harmadik terület, amire Font Sándor képviselőtársam már részleteiben kitért, de mégis néhány gondolatot itt is el kell mondani. A beszámoló szerint a kereskedelmi törvény alapján a jelentős piaci erővel rendelkező kiskereskedők felett a visszaéléssel kapcsolatos felügyelet körében a hivatal 2008-ban öt eljárást zárt le, amelyek közül négy a kereskedő vállalkozások kötelezettségvállalásával ért véget. Ezekből az adatokból azt vonhatnák le sokan, ellentétben a valósággal, hogy milyen jó is a helyzet. A híradásokból látszik, hogy a beszállítók, különösen az agrártermelők igenis kiszolgáltatott helyzetben vannak a tőkeerős, jól szervezett, érdekeiket mindenféle szempontból érvényesíteni képes felvásárlókkal szemben. Láthattuk ezt tavaly is, láthatjuk az idén is. Elég, hogyha csak az idei búzafelvásárlásokat emelném ki.
De mivel az aktív foglalkoztatottak között a mezőgazdaságban, az arra rátelepülő élelmiszeriparban, az ehhez kapcsolódó kereskedelemben és szolgáltatásban az aktív lakosságnak körülbelül egynegyede-egyharmada van foglalkoztatva, ez úgy gondolom, hogy nemzetgazdasági szempontból olyan terület, amelyekre sokkal, de sokkal nagyobb figyelmet, sokkal nagyobb odafigyelést kérnénk a tisztelt Versenyhivataltól is. Persze úgy gondolom, csak a verseny eszközeivel, versenyhivatali eljárással mindez nem oldható meg, ide az agrárpolitika megfogalmazóinak és az agrár-szakigazgatásnak is sokkal szervezettebben és hatékonyabban kell munkát végeznie.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezekkel a kritikus megjegyzéseimmel nem szándékoztam elvonni a figyelmet azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a Versenyhivatal tett, inkább csak rá szerettem volna irányítani a figyelmet, hogy egy válságos időszakban melyek azok a területek, amelyek igen sok problémával küzdenek, amelyekben többletmunkát kérünk mi, országgyűlési képviselők és segítséget a mi munkánkhoz a Versenyhivataltól. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Tisztelt elnök úr, köszönöm a figyelmeztetését.
Összességében a Versenyhivatal 2008. évi jelentését és az ahhoz kapcsolódó országgyűlési határozati javaslatot is a frakciószövetség részéről elfogadásra ajánlom.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
