DR. NAGY ZOLTÁN
DR. NAGY ZOLTÁN
DR. NAGY ZOLTÁN, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A Gazdasági Versenyhivatal 2008. évi munkájáról szóló elemző beszámolómat benyújtottam a tisztelt Országgyűlésnek. A vaskos anyag a mai napi plenáris ülésen kerül megtárgyalásra. A beszámoló – a korábbi évek gyakorlatának megfelelően – kitér a versenyfelügyeleti eljárások fontosabb megállapításaira. Emellett elemzi a versenypártoló, azaz versenyszempontú jogszabály-véleményező és javaslattevő munkánkat. Végül pedig betekintést nyújt a versenykultúra-fejlesztő és versenykultúra-terjesztő munkánkba is, beleértve az OECD-vel közösen működtetett regionális oktatási központot.
A tavalyi munkák részletes bemutatása előtt engedjenek meg néhány bevezető megjegyzést. A Gazdasági Versenyhivatal munkáját nagyban befolyásolja a gazdaság pillanatnyi állapota és a gazdasági szereplők aktivitása; ezek mellett a kormányzat, illetve az Országgyűlés által napirendre tűzött szabályozási változtatások, esetleg reformelképzelések, valamint a GVH stratégiai céljai.
A gazdaság állapota és a gazdasági szereplők aktivitása kapcsán rendhagyó jelleggel hadd érintsem röviden a gazdasági világválságnak a versenypolitikára és versenyre gyakorolt következményeit; különösen, hogy éppen egy esztendeje kért csődvédelmet az Egyesült Államokban a Lehman Brothers.
A válság valóban komoly, hatásait nem szabad alábecsülni. Fontosak a gazdaságpolitikával, a szabályozással kapcsolatos tanulságok, különösen a pénzügyi szektort illetően. Az elmúlt évtizedek legkomolyabb gazdasági visszaesése azonban azok hangját is felerősítette, akik eddig is a hatékonyabb versenytársak piacról való kizárásától várták a boldogulásukat, nem pedig a fogyasztók jobb és olcsóbb kiszolgálásától.
Egyesek odáig mennek, hogy a problémák kiváltó okaként a “túlzott versenyt” tüntetik fel. Meggyőződésem azonban, hogy az ország versenyképességéért és fogyasztóinak jólétéért felelős gazdaságpolitika nem dőlhet be e szirénhangoknak. Mint ahogy bízom benne, hogy a közbeszéd más hangadói sem gondolják, vagy legalábbis nem gondolják komolyan, hogy a túlzott verseny a bajok forrása.
(12.40)
A válság hatására sokak bizalma megingott a piacokban. A piacok nem megfelelő működéséhez azonban nem a verseny, hanem a megfelelő szabályozás hiánya vezetett. Ha a bankokra vonatkozó prudenciális szabályok túl megengedőek, akkor azok szigorítása, nem pedig a piacra lépés nehezítése vagy az árverseny korlátozása a megoldás.
A versenyt vádolni a válságért olyan, mint amikor ártatlant ítélnek el a bűnös helyett. A valódi tettes szabadlábon marad, vagy a gazdaságra térve, kezelés nélkül marad a probléma valódi oka. De a verseny korlátozása nehezíti is a válság leküzdését. Az 1930-as évek nagy világgazdasági válságának és a későbbi visszaesések egyik tapasztalata, hogy a protekcionizmust, illetve a versenyt háttérbe szorító gazdaságokban a recesszió elnyúlt, mert az alkalmazkodási folyamatok lelassultak.
Állami beavatkozásra a szabályozások rendbetételén felül is szükség lehet. Ám ennek során meg kell különböztetni azokat a vállalatokat, amelyek csak a válság miatt kerültek bajba, azoktól, amelyek egyébként sem hatékonyak. A válság természetesen alkalmazkodást követel a GVH-tól is. Változhat az ügyek struktúrája, a csőd szélén álló vállalatok esetében és egyes más esetekben is fontos, hogy a GVH vizsgálata - bármilyen eredménnyel is zárul - időveszteség nélkül lefolyjon. Azonban sem a verseny korlátozása - akár protekcionizmussal, akár más módon -, sem pedig a versenyszabályok enyhítése vagy elnéző alkalmazása nem megfelelő válságkezelő módszer.
A szabályozási környezet változtatására áttérve, ha a kormányzat és/vagy az Országgyűlés olyan változtatási célokat tűz a zászlajára, mint például a fogyasztóvédelmi szabályok vagy a közbeszerzési szabályok újragondolása, esetleg egészségügyi reform vagy a piacnyitási program részeként az energiapiaci vagy vasúti piacnyitás, akkor abban van keresnivalója a GVH-nak, így aktív közreműködőjévé válik ezeknek a munkáknak.
A GVH stratégiája évek óta létezik, és a hivatal ezek mentén alakítja a munkáját hosszabb távon és az adott évben is. Amellett, hogy hosszabb távon meghirdettük a kartellekkel vagy a fogyasztómegtévesztéses magatartásokkal szembeni aktív fellépést, meghatároztunk olyan piacokat is, amelyek vizsgálatát mélyebben és alaposabban végezzük az adott időszakban. A tavalyi évben ilyen volt a pénzügyi piac vagy az agrárszektor. Ezen piacok részletesebb elemzésére háttéranyagot is készítettünk a tisztelt képviselőknek, amelyek egyébként elektronikus formában a honlapunkon is elérhetőek.
Ezekből is látszik, hogy a pénzügyi piacon végbemenő folyamatokat részleteiben is figyelemmel kísérjük, javaslatokkal bombázzuk nemcsak a kormányzatot, hanem az Országgyűlés illetékes bizottságát is.
Az agrárszektort elemző anyagunkat a mezőgazdasági bizottság felkérésére készítettük. Az utóbbi időben külön erőforrást allokálunk erre a területre, de ez nem elégséges. Olyan szabálymódosításokra van szükség ezen a területen is, amely megoldja a szektor alapvető gondjait. Azt azonban látni kell hogy ebben a szektorban is számtalan lehetősége van a piaci szereplőknek arra, hogy egymással együttműködjenek, megállapodásokat, szerződéseket kössenek, üzleteljenek. A versenyjog két dolgot üldöz ezen a piacon is kíméletlenül, mégpedig a piacfelosztást és az ármeghatározást. Ezek azok a magatartások, amelyek a legsúlyosabban versenykorlátozóak. Ezen magatartások következményeként egy adott piacon teljesen megszűnik a verseny áldásos hatása, amit a fogyasztók jólétének érdekében senki sem akarhat.
Évek óta prioritásként kezeljük a kartellekkel szembeni aktív fellépést és a sérülékeny fogyasztói csoportok fokozottabb védelmét is. Konkrét piactól függetlenül a fogyasztói jólét növelése érdekében igyekszünk ezeken a területeken felderítő, kutató munkát végezni, és a lehető legtöbb jogsértést, elrettentő szankciókat alkalmazva, feltárni.
Tavaly, a közösségi szabályozás átültetése nyomán hatályba lépett a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény, amely átalakította a fogyasztóvédelmi tevékenységünk jogi hátterét azzal, hogy a vállalatok fogyasztók irányába végzett tájékoztatási tevékenységére vonatkozó magatartásokat ezen jogszabály alapján kell megítélnünk. Ez az új törvény általában tiltja tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat közzétételét, kiemelten a megtévesztő és agresszív kereskedelmi gyakorlatokat, továbbá külön mellékletben, úgynevezett feketelistában nevesít 31 olyan kereskedelmi gyakorlatot, amelyek esetében a jogsértés mérlegelésére az eljáró hatóságnak nincs módja.
A jogszabály alkalmazása három hatóság - a Versenyhivatal mellett a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, valamint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete - hatáskörébe tartozik. A GVH jár el a versenyt érdemben érintő valamennyi ügyben, kivéve, ha a jogsértés csak a címkén, használati és kezelési útmutatóban, illetve egyes, speciális, külön jogszabályban előírt tájékoztatási követelmények megsértésével valósul meg.
A versenypártoló munkánk kapcsán egyetlen elemet emelek itt ki. A versenypártolási tevékenységgel kapcsolódunk be a jogszabályalkotó munkába. Lévén, hogy kormánytól független szerv vagyunk, a versenytörvény tartalmaz arra vonatkozó rendelkezést, hogy a versenyt érintő jogszabálytervezeteket, előterjesztéseket, koncepciókat egyeztetni kell a GVH-val. Az utóbbi időben ez igen sokszor elmarad. Tapasztalataim szerint leginkább akkor, amikor az előterjesztő tisztában van azzal, hogy lennének olyan észrevételeink, megjegyzéseink vagy javaslataink, amelyek mentén érdemes lenne újragondolni az adott koncepciót.
Megítélésem szerint nagyon fontosak lennének az ilyen jellegű konzultációk, hisz ezzel egyrészt elkerülhetnénk azokat a helyzeteket, amikor a GVH utólag, úgymond, akadékoskodik egy koncepció kapcsán, másrészt a verseny szempontjai is érvényt szerezhetnének vagy éppenséggel meggyőznének bennünket arról, hogy vannak egyéb közpolitikai szempontok is, így a verseny egy adott helyzetben háttérbe szorul. Ez utóbbi esetben mi tudomásul vesszük a másik közérdek prioritását. Enélkül azonban nem tehetünk mást, csak utólagos lépésekkel szerzünk érvényt a szakmai meggyőződésünknek.
Több példát is említhetnék, de csak egyet emelek itt ki, ez pedig az élelmiszer-termékpálya etikai kódexének esete. Az egyeztetés azon fázisában, amikor a végső szöveg volt kialakulóban, a tárca nem keresett meg bennünket azzal, hogy tekintsük át a saját szempontrendszerünk szerint a tervezetet. A megállapodás szövege nem volt nyilvános, az egyeztetések nem zajlottak nyilvánosan. Mi már az aláírt és úgy nyilvánosságra hozott szöveget töltöttük le az FVM honlapjáról. A GVH által üdvözölt megállapodás összesen 94 pontjából 10 pontot kifogásoltunk, mert azok tűntek versenykorlátozónak.
A feladatainkat meghatározó jogszabályok alapján eljárást kellett indítanunk, hiszen egy hatóságnak a jogszabályok betartatása a feladata, így hitvallása kell, hogy legyen az is, hogy magára nézve is minden vonatkozó jogszabályt betart. Aztán azzal, hogy a megállapodásnak a gyakorlatban nem volt hatása, az aláírók polgári jogi értelemben nem rendelkeztek tagjaik felhatalmazásával az aláírásra, az eljárás okafogyottá vált, így meg is szüntettük. Nem állt szándékunkban megsemmisítő lépéseket tenni, de a versenykorlátozó magatartás nemkívánatos, így nem tehetünk abban különbséget, hogy azt ki szervezi, és milyen indokkal.
A versenykultúra-fejlesztő munkánkból ezen a helyen William Lewis “A termelékenység ereje” című munkájának magyar nyelvre fordítását és könyv formájában történő megjelentetését emelem ki. A mű nemcsak hasznos, hanem kifejezetten aktuális ebben a válsággal sújtott időszakban. Arra hívja fel a figyelmet, hogy verseny nélkül drágább a termelés. Remélem, hogy az eljuttatott példányokat haszonnal forgatják a képviselő urak és hölgyek.
A GVH tevékenysége három pillérének egy-egy szegmensét említettem bevezetőmben. Most a szakmai közvélemény számára is magyarázatot igénylő jogintézmény alkalmazására hívom fel a tisztelt Ház figyelmét.
A kötelezettségvállalás jogintézménye lassan bevettnek tekinthető a gyakorlatunkban, és az is látható, hogy ügyeink egy sajátos csoportjánál alapvetően változtatja meg a GVH eljárási gyakorlatát. Az esetben, amikor egy eljárásunk kötelezettségvállalással zárul, akkor az eljárás alá vont vállalkozások azt vállalják, hogy magatartásukat és gyakorlatukat összhangba hozzák a versenyszabályokkal. A GVH-nak azt kell mérlegelnie, hogy mindezzel a verseny mint közérdek hatékony védelme biztosítható-e. Ilyen esetben a GVH a vizsgált magatartás tekintetében nem mondja ki a jogsértést, és így bírságot sem szab ki. A vállalkozásnak azonban aktívan kell orvosolnia a nemkívánatos versenyellenes magatartást, ami igen sokféle formát ölthet.
A GVH tevékenységének hangsúlyai változnak a fent említett körülmények következtében is. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy például az utóbbi években a GVH-hoz benyújtott és elintézett panaszok és bejelentések száma megduplázódott, mostanra közel kétezerre nőtt. A jogszabályi rendelkezések alapján az ilyen beadványokkal is foglalkoznunk kell, ami a jelenlegi körülmények között azt is jelenti, hogy sok esetben hosszabb időt és több erőforrást köt le, mint amit optimális esetben erre szánnánk.
Ezen rövid kitekintő bevezetés után áttérek a 2008. évi statisztikai adatokra. 2008-ban mindösszesen 167 versenyfelügyeleti eljárást folytattunk le, amelyből 116 zárult érdemi döntéssel, határozattal vagy az imént említett kötelezettségvállalást tartalmazó végzéssel. A 116 döntésből 66 született a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásával kapcsolatban, míg összesen 50 volt antitrösztügy, azaz fúziós eljárás, erőfölénnyel való visszaélés vagy versenykorlátozó megállapodás.
A versenytörvény alkalmazása mellett a Versenyhivatal feladatkörébe tartozik a hatályos kereskedelmi törvény alapján a jelentős piaci erővel rendelkező kiskereskedők felett a visszaélésekkel kapcsolatos felügyelet, amelynek keretében tavaly 5 ügyet zártunk le.
(12.50)
Másrészt a jelentős piaci erővel rendelkező kereskedők etikai kódexének jóváhagyására is a GVH jogosult. Az általunk lefolytatott ügyekben mindösszesen közel 735 millió forint összegű bírságot szabtunk ki, amelyből 714 millió forint a fogyasztómegtévesztéses ügyekhez köthető.
A parlamenti beszámolóm szóbeli összefoglalásakor immár hagyomány, hogy kiemelek néhány gyakorlati példát, azaz GVH-ügyet, amellyel szándékaim szerint érthetőbbé teszem a hivatal munkáját, és rávilágítok a mögöttes szakmai megfontolásokra is. A hivatal versenyfelügyeleti munkájában négy ügycsoport különíthető el. Az első a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása, a második a versenykorlátozó megállapodások, a harmadik az erőfölénnyel való visszaélés, a negyedik pedig a fúzióengedélyezés.
A fogyasztók védelme körében végzett munkánk esetében elsőként azt szögezem le, hogy a GVH valamennyi, 2008-ban hozott döntése a versenytörvény fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolását tilalmazó fejezete alapján született meg. A versenytörvénynek ezt a fejezetét és ily módon a hivatal fogyasztóvédelmi hatáskörét is érintette azonban a 2008. szeptember 1-jével hatályba lépett, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló törvény, amely új fogyasztóvédelmi rendszert állított fel hazánkban. A GVH ebben az új rendszerben is ellát fogyasztóvédelmi feladatokat, méghozzá az olyan jellegű ügyekben, ha a verseny érintettsége azt indokolja. Mindez azt jelenti, ha a fogyasztói döntéshozatal folyamata olyan jelentős sérülést szenved, ami a piaci viszonyokra, a versenyre is hatással van, akkor a GVH versenyfelügyeleti eljárás keretében megvizsgálja a befolyásoló tényezőket. Így a GVH fogyasztóvédelemmel kapcsolatos munkájának fő célja a jogszabályváltozások ellenére változatlan: az, hogy a fogyasztók jelentősebb körét érintő közvetlen vagy közvetett jóléti veszteségek elkerülése érdekében a verseny tisztaságának fenntartásához fűződő közérdek megvalósuljon.
Ezekben az eljárásokban általában azt vizsgáljuk, hogy a fogyasztóknak a döntéshozatali folyamat során az információkeresése zavartalan volt-e, hozzájutottak-e azokhoz az információkhoz, amelyek a körültekintő döntéshez szükségesek. A Versenyhivatal tehát akkor avatkozik be, ha a fogyasztót bármilyen módon tisztességtelenül befolyásolták. Ily módon nemcsak a fogyasztói érdekek jutnak érvényre, hanem a piaci verseny is tisztán működik. A vállalkozások jogsértő magatartásainak következetes szankcionálása azért bír kiemelkedő jelentőséggel, mert például egy megtévesztő reklám által a cég tisztességtelenül juthat versenyelőnyhöz.
2008-ban a GVH a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása miatt kevesebb versenyfelügyeleti eljárást indított, mint az előző években. Ugyanakkor a tavaly lezárult versenyfelügyeleti eljárásokban az előző éveknél szélesebb körben alkalmazott a GVH a bírság kiszabásán kívüli szankciót: számos esetben a jogsértés megállapításával együtt az eljárás alá vontak számára járulékos - elsősorban tájékoztatási - kötelezések kerültek előírásra. A GVH Versenytanácsa számos esetben fogadott el az eljárás alá vontak által felajánlott kötelezettségvállalást is, szüntette meg erre tekintettel a versenyfelügyeleti eljárást. A kötelezettségvállalások több esetben olyan széles körű információs kampányok megszervezését tartalmazták, amelyek hozzájárulnak a vállalkozások és a fogyasztók között fennálló információs aszimmetria csökkentéséhez.
A GVH Versenytanácsa számos konkrét ügyben fogalmazta már meg - részleteiben és összegző jelleggel is - a vállalkozások tájékoztatási gyakorlatával kapcsolatos követelményeket. Az ilyen elvi jellegű, általános érvényű megállapításokat, amelyeket a joggyakorlat kristályosít ki a törvény egyes rendelkezéseihez tartozóan, a Versenytanács elvi állásfoglalásaiként évről évre közzé is teszi a hivatal.
Tavaly továbbra is nagy számban marasztalt el a GVH a fogyasztókat megtévesztő vállalkozásokat a pénzügyi szolgáltatási piacokon és az infokommunikációs szektorban. Mindkét területen a cégek széles körű és intenzív kommunikációs tevékenységet folytatnak. Az általuk forgalmazott bonyolult, sokjellemzős termékek terén állandó a fejlesztés, állandó az innováció, ami nehezíti a fogyasztók tájékozódását és döntéshozatalát a termékek közötti választás során.
A pénzügyi szolgáltatások területén a szolgáltatók javára általában fennálló információs aszimmetriát erősíti a lakosság pénzügyi ismereteinek alacsony szintje, a nagyszámú termék áttekintésének szükségessége, illetve a tájékoztató anyagok és szerződések nagy terjedelme, a nehéz áttekinthetősége. A pénzügyi piacok esetében 2008-ban a hitelkártyák kamatmentes használatát sugalló tájékoztatások mellett egyes megtakarítási és hiteltermékek banki kommunikációja kapcsán aggályosnak bizonyult, hogy a tájékoztatás nem tartalmazta megfelelően például az akciós kamatok vagy más kedvező szerződéses feltételek időbeli korlátait, illetve az adott termék sajátosságairól - például annak kockázatait illetően - megtévesztően informálta a fogyasztókat. Ilyen magatartások miatt marasztaltuk például a Raiffeisen Bankot több ügyben is, valamint az UniCredit Bankot, illetve a Credigen Bank Zrt.-t is vagy az FHB-t. Az infokommunikációs szolgáltatásokat illetően két típusú szolgáltatás kapcsán marasztalt el több vállalkozást is a GVH, így a Magyar Telekomot, a UPC Magyarország Kft.-t, az Invitel Távközlési Zrt.-t, a FiberNet Kommunikációs Zrt.-t.
Ezekben az eljárásokban egyrészt ADSL-internet szolgáltatásának népszerűsítése során a szolgáltatók olyan maximálisan elérhető sávszélességet állítottak, amelyet ténylegesen nem szolgáltattak az internetező fogyasztók felé, illetve a szolgáltatók reklámjai az akciós ár megjelenítése kapcsán nem egy esetben elhallgatják azt az árhoz szorosan kapcsolódó körülményt, hogy a reklámozott kedvező árhoz való hozzájutás feltétele a szerződés hűségnyilatkozattal, határozott időre történő megkötése. Részben a GVH beavatkozásainak köszönhetően, egy 2008 decemberében hatályba lépett új kormányrendelet az elektronikus hírközlési szolgáltatás minőségének a fogyasztók védelmével összefüggő követelményei közé emelte azt is, hogy csak a valós le- és feltöltési sebességekkel lehet internetszolgáltatást hirdetni.
A másik hírközlési szolgáltatás, amellyel kapcsolatban több vállalkozást - így például a Telefound Szolgáltató Kft.-t, az Invitelt, a Szat Net Kft.-t is - elmarasztalt a hivatal megtévesztő reklámozás miatt, ahol is a hívókártyás telefonálás esetében a percdíjakra vonatkozó információk nem bizonyultak több esetben teljes körűnek. Ezek az eljárások is mutatják, hogy a GVH következetesen próbál fellépni minden érintett céggel szemben, amikor egy-egy piacon vagy termékkel, szolgáltatással kapcsolatban elharapódzik egy megtévesztő tájékoztatási gyakorlat.
Még egy olyan területre hívnám fel a figyelmet, amely a GVH fogyasztóvédelmi munkájában is kiemelt hangsúllyal szerepel. Az elmúlt években érezhető tendencia, hogy egyre több olyan terméket forgalmazó vállalkozással szemben indul versenyfelügyeleti eljárás, amely termékek az egészség megőrzését, egyes betegségek megelőzését ígérik. A GVH tapasztalatai szerint egyes esetekben előfordul, hogy az ilyen termékeket forgalmazó vállalkozások kommunikációs tevékenysége és értékesítési módszere teljes egészében a kifogásolt állításokra alapszik. Ráadásul, a gyógyhatású, az emberi szervezetre, egészségre ható készítményeket kereső vásárlók a fogyasztók speciális csoportját jelentik, akik a gyógyulás vagy gyógyító hatás reményében lényegesen érzékenyebben reagálnak az ezt ígérő tájékoztatásra, és anyagi erejüket meghaladó kiadásokra is hajlandóak. E fogyasztókat egészségügyi problémáik fokozottan kiszolgáltatottakká teszik, amiből adódóan különös jelentősége van a tényszerű, túlzásokat nélkülöző és nem egyoldalú tájékoztatásoknak.
Emellett, az ezen a területen elérhető termékek, szolgáltatások úgynevezett bizalmi jószágok, az adott termék egészségre, az egészség helyreállítására való hatásának tényleges megvalósulásáról teljes bizonyossággal soha nem győződhetnek meg. A sérülékeny fogyasztókat megcélzó tájékoztatásokban szereplő megalapozatlan, így elsősorban a gyógyhatás hamis látszatát keltő állítások miatt a hivatal 2008-ban is számos céget marasztalt el, így a Pannon Medisana Kft.-t a Medinose nevű készüléke miatt, a Naturlife System Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-t több terméke népszerűsítése miatt, a Max-Immun Rák- és Immunkutató Kft.-t több terméke kommunikációs kampánya miatt.
Áttérve a második ügycsoportra, a vállalkozások tiltott megállapodásaival kapcsolatos munkánk ismertetésére, néhány általános gondolattal kezdeném a fönnmaradó néhány percben. A kartellek felderítése az egyik legfontosabb feladata a hivatalnak, hiszen ezek azok az ügyek, amelyek a legnagyobb kárt okozzák a fogyasztóknak, a gazdaságnak és a társadalomnak. A GVH marasztalni tudja az eljárás alá vont vállalkozásokat, megállapítva a jogellenes magatartást, és a magatartástól eltiltás, valamint bírság kiszabása mellett próbálunk a piac más szereplőinek is irányt mutatni, az érintett céget pedig elrettenteni a további törvénysértéstől. Arra azonban nincs lehetőségünk, hogy emellett a fogyasztó, a közbeszerzést kiíró, a versenytárs kártérítési igényének is eleget tegyünk. Ilyen esetben mi csak biztatni tudjuk a felsorolt sértetti kört, hogy forduljon polgári bírósághoz, és polgári úton érvényesítse igényét. Ilyen esetben ugyanis a polgári bíróságnak a polgári törvénykönyv és az erre vonatkozó eljárási szabályok alapján van jogosítványa vizsgálni és elbírálni a kárigényt. Az általunk meghozott határozat azonban elégséges ahhoz, hogy kártérítési perben a jogellenesség megállapított legyen, azt a polgári bíróság már tényként kezelje a saját eljárásában.
(13.00)
Tisztelt Ház! A továbbiakban most nem folytatom a beszámolót az éves munkáról, mert az idő végére járok, hanem inkább várom a hozzászólásaikat, és talán, ha jól tudom, még kapok néhány percet arra, hogy arra válaszoljak.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
